Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

61 asszonyától megfosztotta, hogy ugy-e nem szűnt meg szeretni s szeretni fogja bármit tesz is? Haemon válasza fiúi szeretet s tiszteletről tanúskodik. Tied vagyok atyám, e szavakkal kezdi. Tiszteli s meghajlik bölcs szándoka előtt s azt nagyobbra tartja bármi szerelmi frigynél. Megörül ennek Kreon, kinek aggodalom lepte meg atyai szivét fia s annak felbontott házassága miatt s ugy is beszél, mint a kit öröm ér. Helyesli fia válaszát, kéri maradjon meg ily érzelemben mindig. Boldogok csupán azon apák, kiknek jó fiaik vannak. Kifejti aztán, miért itélte el Antigonét, ő volt az egyetlen — úgymond — a ki polgáraim közt föl mert kellni ellenem. S hogy ezt mily iszonyú dolognak tartja, kiviláglik a fejedelemről adott nézetéből: »A kit királyul választott a nép, annak szavát, legyen az jogos, avagy jogtalan, követni kell.« Azután még egy sereg ily bölcs tanácsot ad neki s koronául tanácsaira azt mondja, csak nőnek ne engedjünk győzelmet soha. S a nép, méltón az ily uralkodóhoz, a nép, mely öregek csapatjából áll s melyet előbb királya esztelennek nevezett, a nép, zugó helyesléssel kiséri szavait. Nem igy Haemon. Tisztelettel ugyan, de bírálgatni kezdi atyja szavait. Nem csak az ész, a sziv szavára is kell hallgatni. S a mint előbb Kreonból a hideg ész beszélt, ugy most Haemon szavait a szeretet melege járja át. O bámulja atyja eszét, de hogy helyes volt-e vagy nem, a mit mondott, arról nem tud s nem akar szólni, s még is szól, mert szembe állitja atyja bölcseségével mások józan eszét, a kik bírálják tetteit, sőt néha rosszalják is, de csak háta mögött, mert zordon tekintete mindenkit elriaszt. Pedig egykor Kreon nagyban dicsekedett azzal, hogy minden ember szívesen látja, üdvözli, s hozzája fordul, első sorban az, a ki Oedipus királynál szólni akar. Ekkor azt kérdé: miért veszteném mind ezt el király czimért ? Meg van most a czim, de nincs a nép szeretete. Kreon nem hallja, de hallja ő, Haemon, hogy mint siratja titokban a nép Antigonét, a legdicsőbbet, a leglelkesebbet minden nő között, ki nemes tetteért ily gyászos halált szenved, a helyett, hogy arany jutalmat kapna, a mit pedig megérdemel az, ki harczban elhullt testvérének sírt emel, hogy holttestét ne marczangolják ebek s ne csapjon rajta lakomát orvmadár. Majd újra fiúi szeretetét bizonyítja s erre kéri, hogy vesse el azt a hitet, mintha ő volna a legokosabb, hiszen nem szégyen az a legbölcsebb emberre sem, ha tanul. S mint előbb Kreon beszélt Antigonénak a hajlithatatlan makacsság veszedelméről, ugy beszél most Haemon erről Kreonnak s könyörög neki, legyen irgalmas. S az öregek csapata, mely előbb Kreon szavait helyeselte, most