Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

58 Ha dőreségnek mondod azt, a mit tevék, Ki dőreségről vádolsz, dőre vagy magad. Kreon sem azokra a keserű igazságokra figyelt, miket Antigoné az isteni s emberi törvényekről mondott, ő is csupán az utolsó szavakra hallgat s a nép megjegyzése még jobban feltüzeli. Válaszol Antigonénak s válaszában szavai egyre hevesebbek lesznek, fenyegetve mondja, hogy a makacsság, mivel hajolni nem tud, megtörik. Gőgösnek is nevezi, pedig a felfuvalkodottság nem illik ahhoz, a ki mást ural. Antigoné szerinte két bűnt követett el, az egyik parancsának megszegése, másik meg hogy > dicsekvő gúnynyal dobja azt szemünk közé.* Nemcsak törvényszegésnek tartja e tettet, hanem személyes kérdésnek is. Pedig az oly emberek, mint Kreon, ilyet meg nem bocsájtanak. 0 volna férfi s gyáva asszony én, ha gőgjét győzni hagynám megtorlatlanul, kiált fel. Nem is marad tette büntetés nélkül, fenyegetőzik, legyen bármi közel rokona. És most a bölcs Kreont elragadja az indulat, melyet valamikor kárhoztatott Oedipusban persze a hatalmat fenyegeti a veszély — és nem elégszik meg azzal, hogy Antigoné bevallja, magára vállalja a mit tett, a fékevesztett harag más tárgyat is keres bosszújának, vádolja Ismenet is és azt is halálra jelöli ki. Éles az ellentét Kreon s Antigoné közt. Amaz hatalmát féltve düdöng s mert azt hiszi, hogy itt trónja ellen esküdtek össze, kutatja az összeesküvőket; ez, tette magasztossága tudatában nyugodt. Hol van az az idő, midőn Kreon Oedipussal szemben dicsérte a magán élet jó voltát s párhuzamot vont e közt s a királyság közt, hol az idő, midőn ártatlansága érzetében szembe száll vele s rettenthetetlen bátorsággal kijelenti, hogy ha a király rosszat parancsol, nem tartozik engedelmeskedni s midőn büszkén hangoztatja, hogy nem a király képezi az államot, hanem a polgárok (mit nem sokára más szavakkal, de ugyan igy ismétel előtte fia) s midőn megrója Oedipust, hogy alaptalan gyanúból, elhamarkodva itél és bölcsen azt jegyzi meg »az ily természetek önnönmaguknak leggyötrelmesebb terhei!« Eltűntek s »honores mútant móres,* előttünk újra Oedipus áll Kreon név alatt. Méltatlan gyanúsítására s dühöngésére nem is figyelve, halált megvető nyugalommal kérdi Antigoné: többet kívánsz tőlem, mint halálomat? s midőn Kreon azt mondja: nem, igy folytatja Mit késel hát? Szavadban eddig sem lelék Kedvet, sem a jövőben nem lelek soha; S szavamban ép ugy nem találsz kedvet te sem. Te megöletsz oly tettért, melyért magasztalást érdemlek. Tudom hogy