Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

59 a polgárok is helyeslik azt, mit tevék, de mivel tőled félnek, nyilvánítani nem merik. Mely szavakkal, minden idők hatalmaskodó embereinek gyáva vagy haszonleső hiveit elitéli. Nem szólnak ezek, mert csak a zsarnok bírja a hatalmat s jogot, hogy szólhat és tehet tetszése szerint. Kreon azt kérdi tőle, hogy ő az egyetlen bölcs, a ki ezt látja s nem pirul, hogy rosszabb a többinél? Látják ezt mások is, felel Antigoné, de ugy beszélnek, mint te akarod, az pedig, ha valaki testvérét szereti, nem rossz, nem szégyenletes. Párhuzamot vonnak ezután a két elesett testvér között, Kreon vádolja, Antigoné védi Polynikest s e szóvita alatt mondja Antigoné azokat a (lefordíthatatlan tömöttségü) szavakat, melyek őt teljesen jellemzik: oöxot Tuvsyikív, x/.Aa tw/^üeív £<puv nem arra születtem, hogy mások gyűlöletét osszam meg, hanem hogy szeressem azokat, kik szeretnek, mely nemes szavakra Kreon nem tud mást mondani, mint Szeresd hát lenn az alvilágban, a kit akarsz s mert az ő, a hatalom folytán megváltozott lelkülete nem képes elviselni az ily fenkölt lelkű ellenfelet, s Antigonét másban nem tudván, nemében akarja megsérteni és hitványnak tüntetni fel, azt mondja: de én inig élek, asszony rabja nem leszek. Ekkor térnek vissza a szolgák Ismenevel, kiket Kreon, mint bűnrészesért küldött érette a palotába. Féktelen dühhel fordul ellene s megfeledkezve arról, hogy Oedipus kérelmére maga fogadta be a leányokat házába s családjába, s igérte, hogy Oedipus helyett atyjuk leend, igy támadja meg Te, a ki mint kigyó, házamba fészkeiéi És szivtad véremet, Beszélj, megvallod-e a bűnben részedet, Vagy véded esküvel ártatlanságodat? Es Ismene azt állítja, hogy ha Antigoné nem mond ellent vallomásának, bevallja, hogy részes volt a tettben, vagy ha bűnnek nevezik ezt, a bűnben. Ismene e nyilatkozata ha nem nagyobb, legalább akkora elismerést, kelthet, mint Antigoné tette. Antigonét a természet, az atyjával töltött sanyarú évek, testvérének tett Ígérete, már hőssé tevék s az igazságtalan hatalmi ténynyel szemben mutatkozó eljárása nem csak nem lep meg, hanem természetesnek is tűnik fel. De Ismene más. Kezdve onnét, midőn először jelenik meg a gyalog s rongyos ruhába burkolt bolyongók előtt, lóháton s arcza bőrét thessali kalappal óva-védve egész addig, mig a síráson