Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

14 vennünk s ez: az a sokszor hangoztatott mondás »a férfi sorsa a nő.< Ne tekintsük a viszonyokat a mai, vagy az ujabb kor szemüvegén. Oedipus egész fiatal volt, midőn Theba trónjára került. Legyen, hogy természete a korinthusi nevelés a legszebb tulajdonokkal ruházta fel, engedjük meg, hogy az ó görög ember már fiatalon érett volt, de lehetetlen szemet hunyni a környezet előtt. Kreon ugyan azt mondja, hogy ő volt mint harmadik Oedipus mellett, de egy nő, a feleség befolyását lehet-e mellőzni ? És Oedipust egy szájjal dicséri Theba. Iokaste, vegyük a legszűkebb számítást, 18—20 évvel idősb volt férjénél és mégis mit tapasztalunk. A férj s a nő szeretik egymást. Oedipus, szeretett nejének, drága Iokastéjének nevezi s kijelenti a nép előtt, hogy nejét a népnél többre becsüli, s midőn élettörténetét elbeszéli, igy szól: ki volna kivüled méltóbb, hogy ezt meghallja, — mik a szereteten kivül a nagyrabecsülést is jelentik. - Iokaste viszont azt mondja, hogy nem tenne semmit, a mi nem kedves férje előtt. Ha Iokaste könnyelmű, bűnös, gyilkos volt, az előbbi férje mellett volt, meg is bűnhődik érte, mert a bekövetkező bűnhődése ezen kor bűneiből származik. Most más. Jó anya, szerető feleség. Befolyása nagy a királyi palotában s ezt a nép is tudja, mert Oedipus és Kreon viszálykodásában, midőn már hasztalan szól közbe, megörül Iokaste közeledtén, mert tudja, hogy az véget vet majd a pernek. Épen idején Látom lokastét házából közelgeni Előtte föl kell e viszálylyal hagynotok. Megszívlelésre méltó szavak. Iokaste nem olyan nő, mint Penelope, kit fia azzal hallgattat el, hogy menjen asszonyai közé fonni, mert a tettek a férfi dolga; a nép szaván kivül fellépése is ezt nyilvánítja. A nyelveskedést rójja meg mindkét férfiúban s szemükre hányja azt a kicsinyeskedést, hogy az ország bajában nem átallanak egymással szóvitára kellni. 0 említi fel az ország baját. És parancshoz szokott hangon küldi mindkettőt haza. A parancson, a hangon, egyik sem ütközik meg, látszik, hogy hozzászoktak Iokaste szavaira adni valamit, pedig Oedipust bölcsnek mondja a nép, s maga is kérkedik ezzel több izben s egyszer még ily hangzatos szavakat is ejt, Én, Oedipus, kit dicsőit minden ajk , Kreont meg mint jóakaróját becsüli a nép nagyra s ha baj van, első sorban ő hozzá fordulnak. S mégis e két férfiú, király s —• hogy ugy mondjuk — első minisztere, sietnek magukat igazolni s feltárják előtte panaszukat, a nép meg a királynő szavait igy commentálja: Fogadd az észnek, a szivnek szavát, oh király. Mit bizonyít ez? Azt, hogy Iokaste Laios felesége s Iokaste Oedipus