Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

38 mint bolyong éhezve s koldulva idegen helyen. Jöjjön hát vissza Thebába, mely őt visszahívja, és pedig joggal. S hogy a kellő hatást érje el, mert látja Oedipus arczán, hogy beszéde nem hozta meg a kivánt eredményt, szánalmat mutat Antigoné iránt is, ki egyetlen társa s védője atyjának. Megesik a szive a szegény leányon, hogy ily nyomorba sülyedt, mit nem hitt volna soha sem, hogy koldulva táplálja atyját. S ha lehetne, hiúságára iparkodik hatni, sajnálja, hogy élte virágát pazarálja el igy, sőt tovább megy, felhozza neki, hogy férjet, nászt sem ismer meg, ily módon, majd ügyes fordulattal fiatalsága s szépsége veszélyeire figyelmezteti, lehet, úgymond, hogy az első rablókéjnek áldozatja lesz. Igy akkor az apára hatni leánya által. Most sincs még hatás? Ravasz beszéde utolsó részeként a szégyent hozza fel, melyet Oedipus magára s az egész családra hozott, mit ha már titkolni nem lehet, legalább bolyongásaival maga Oedipus ne terjeszsze. Hazájuk istenségére kéri őt. A számüzötten évek óta bolygót ősei házával kecsegteti, hivja térjen oda vissza. S ha szives fogadtatásra talált is e helyen, ne maradjon itt, mondjon búcsúzó hálaszót, mert megérdemli e hely, de hónát tartsa nagyobbra ennél, mert annak többel tartozik. Oedipus megfelel neki. Ha Kreon a maga személyével kezdte beszédét, ő is Kreon személyével kezdi. Kreon magáról azt mondja öreg, ő vakmerőnek nevezi, álnok, hamis embernek, kinek fegyvere a nyelve, mert mindenből az igaz ügy látszatát tudja kifejteni. Azért jött, hogy haza vigye? Miért? hiszen ő űzte ki hazájából. Mikor kérte ezt, midőn családi kínjai közt gyönyör lett volna a száműzés, akkor megtagadta e kegyet, de midőn már lecsillapult a szenvedély s újra édes élvet nyújtott otthona, akkor űzte el. Miért kisérti újra, miért akarja másodszor is tőrbe csalni? Azt mondja, mint rokon jött s a rokonnak kell legjobban érezni a rokonfájdalmat? De vett-e keblén akkor erőt a rokonság érzete, midőn hónából kiűzte? Szép rokonság az, ha utána járva akkor űzi el mindennünnen, midőn jól érzi ott magát. Tartsa meg magának a kelletlenül feltolt szeretetet, nincs becse annak, mi nem kellő időben jő. Oh! Kreon ügyes beszédű, ilyennek ismerte már a múltban is, szépek szavai, de rosszak tettei. Azért hát elmondja, hogy tudják meg a polgárok is, minő ember Kreon, mert át lát tervein. Azok a szép szavak, a részvétnek, szánalomnak szavai, emlegetése a haza nevének, az isteneknek, az ősök palotáinak, hazugok. Nem az ősök palotájába akarja őt visszavinni, hanem a határon tartani, hogy igy elkerülje a vészt, mely Athén részéről fenyegeti. De nem éri el ezt; csupán csak azt, hogy nem teste, de bosszúálló szelleme lesz közöttük, és fiainak annyi rész jut a haza földjéből, mennyi egy sirnak elég. Tudja ő a jóslatot, a mi miatt jött Kreon érte, csalfa nyelvvel s furfangos szóval; ámde czélt nem ér; sőt vigyázzon, mert e ravasz beszéd sokkal nagyobb kárt, mint hasznot hozhat rá. Hagyja őt ott,