Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

34 s nélkülözéseit osztja meg vele, a másik meg ezer veszélynek teszi ki magát, hogy hirt adhasson néki, mig fiai otthon vannak. Nem állhatja meg, hogy ne kérdezze gúnyosan Hogy vannak, mit mívelnek hős fivéreid? Megvannak; ám nagy vész kereng fejük fölött válaszol Ismene. Oedipus nem törődik többet velők, távol vannak nem csak szemétől, de még inkább szivétől! Ismenéhez fordul újra, mi uj hirt hozott, miért kelt útra? De minő hirt is hozhatott? nem vár ő már semmi jót, ez is bizonyára uj veszedelmet jelent. Ismene a »balsorsot jött jelenteni, mely két boldogtalan fiára háramolt.« Ezek eleinte, ismerve családjukon levő szégyenfoltot, a kormányt Kreonnak engedték át, később azonban végzetük s szenvedélyes természetük mást gondoltatott velük. Magukhoz kerítették a királyságot, s ekkor viszály tört ki köztük. Az ifjabb megfosztá bátyját a tróntól s elűzé az országból. Ez boszut lihegve a völgyes Argos oltalmába menekült, hol nászt talált s harczra kész barátokat s megfogadta, hogy ezek segélyével vagy legyőzi Thebát, vagy meghal. Ezt a hirt hozta fiairól. De atyját illetőleg nem tudja, hova viszik még, hogy szenvedéseitől megszabadítsák. Mit jósolnak az istenek? kérdi mohón Oedipus. Azt, hogy a thebaiaknak, saját jóvoltuk miatt, őt élve vagy halva fel kell keresniök. Hihetetlennek látszik ez Oedipus előtt. Megtört ember ő, mit várhatnak még tőle? A jóslat szerint, hatalmassá teszi őket. Még mindig kétkedik Oedipus, de Ismene kijelenti, hogy az istenek, kik hajdan őt nyomorba döntötték, most felemelik. Mi lehet ez a fölemelés? tépelődik Oedipus, talán újra királylyá akarnak tenni? Késő már az, »mit ér emelni aggot, ki ifjan bukott.« Azonban csakhamar belátja, hogy korai volt bizni honfiainak ragaszkodásában, azok épenséggel nem akarják őt királylyá tenni. Ismene ugyanis folytatja hireit: Kreon nem sokára itt lesz, hogy őt Kadmos földéhez közel vigye, de csak közel s nem be az országba. Ez érthetetlen Oedipus előtt. Mikép segíthet ő rajtuk az országon kívül? — Sírod veszedelmet hoz rájuk, ha idegen földben temetnek el. - Hát Theba földén nyugszanak hamvaim? kiállt föl megörvendve a bujdosó. Nem — hangzik a válasz — atyád kiontott vére nem engedi. Tűnik e remény, szegény Oedipus elől, s csalódása fájdalmában kijelenti, hogy akkor hát nem is kerül kezeik közé. Ha ez a határozatod atyám, — szól Ismene, — akkor Thebát súlyos átok éri, mint a Delphiből jött hirnök ezt világosan kimondá. Még egy gondolatba kapaszkodik a szerencsétlen, hátha fiai segítenek rajta. Lehet, hogy ezek nem tudják még e jóslatot s a nép e határozatát, de mihelyt értesülnek róla, védelmükbe veszik atyjukat, kit nem védtek akkor,