Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

17 A királyné aggódva kérdi, melyik az a szó. És most megrendítő gyorsasággal kezd a fátyol szakadozni a titok felett s Oedipus a legnagyobb rémülettel látja, hogy mind jobban és jobban egy rettenetes mélység felé közeledik, a honnan nincs szabadulás. E mélység: Laios megölése, a boszulatlan gyilkosság, a bűn, a mely miatt sújtják az istenek Thebát. A szó, melyen fennakadt: »hármas keresztút.« Nem akarja hinni, hogy jól hallott, Iokaste ismétli s leirja közelebbről: Phokisnak mondják a vidéket, s Daulia És Delphi útja egyesül azon helyen. Megmondja az időt is mikor történt a gyilkosság: Kevéssel az előtt, hogy elfoglaltad ez Országnak trónját. Elmondja, hogy Laios már idős volt s leirja alakját: Magas volt, őszbe csavarodtak fürtjei, S alakja tőled nem nagyon különbözött. Kísérőivel öten voltak, folytatja tovább a leírást Oedipus unszoló kérdéseire, s őt szekér vivé. Világosodni kezd már a boldogtalan Oedipus előtt, s borzalom és aggódással gondol arra, hogy talán jól látott a jós; de még is, mint a vizbefuló a szalmaszálban, egy gondolatban keres menekülést, hátha csalódik ? ki tudná felvilágosítani ? Csak az, a ki e hiteket meghozta Thebába. Ki volt ez, él-e még, fel lehetne-e találni ? Fel lehet, volt a válasz, mert a királyné tudja hol van, ő maga rendelte a királyi nyájak mellé, ott van most is, és senki más, mint azon szolga, a ki Laios kísérői közül egyedül menekült meg. Gyorsan hát elő kell őt hivni, rendeli Oedipus s a remény s a gyötrő félelem annyira kiül arczára, s annyira ott van hangjában, hogy a királyné aggódva, remegve kérdi a gyötrelem okát, hisz méltó ő azt megtudni. Ki volna kiviiled, Kinek méltóbban mondhatnám el sorsomat, mond Oedipus és elbeszéli élete történetét. Atyám — igy kezdi — Korinthus királya volt, Polybos, anyám a dorisból származó Merope. Mint királyfiut nagyra becsültek a polgárok s én elégedett valék. Elégedettségemet és nyugalmamat azonban néhány szó elrabolta. Egy lakoma alkalmával valaki, oly szóval illetett, mely szüleimre s rám, gyermekükre, egyaránt sértő volt. Cserélt fiúnak neve2