Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

8 is játszani fogsz, lekötelezted őt magadnak. Játék közben érzi a gyermek, hogy megszűntek a külső ellentétek, eltűntek az akarata elé álló természeti akadályok, hogy minden hódol a czélirányos törekvésnek s épen azért nemcsak örömét leli benne, hanem alája rendeli magát a játék törvényei- és szabályainak. Az élet nem más, mint izgékonyság és mozgás; s ki ezt megkettőzteti, az magát azéletet tette tartalmasabbá. Ki gondolt arra, mikor gyermekeket legszebb egyetértésben játszani látott, hogy az öröm mely arczukon kisugárzik s a boldogság, mely egész valójukat elfoglalja, leikökben gondolatot ébreszt, kedélyükben érzelmeket gyújt lángra, akaratukban elhatározásokat érlel meg valami magasztosabb, szebb és nemesebb iránt, mint a mit eddig éreztek ? mig ellenben ott, hol a játék meghasonlásra vezet, daezosság, irigység, lenézés, harag, gyűlölködés fészkeli be magát a gyermeki szívbe. így lesz a játék nemcsak tűköre, hanem egyúttal követelménye és szükséglete a gyermeki kedélyvilágnak, mely nélkül élni is képtelen. S bár a gyermekjátékok most kifejtett elméletét hiába keresnők valamely görög Írónál, mégis az általános emberi vonások, melyek a legkülönbözőbb nemzeti sajátságok daczára különböző népeknél, melyek századok és világrészek által vannak egymástól elválasztva, — a gondolkozás és lelkület ugyanazon irányát jelölik s arra engednek következtetni, hogy a társadalom nevelő és alakító hatását számba véve, a gyermek lelki élete a görögöknél sem lehetett más, mint a mai korban. Az anyai szeretet és gyöngédség vonásai, a pajtások bizalmassága, a testvérek és jóbarátok között táplált szívbeli hajlandóság, ugyanazok ma és mindenkor. S ha Homer lefesti az anyát, midőn alvó gyermekéről a legyet elűzi; vagy az anya után szaladó kisded leányt, ki ruhájába fogódzik s könyes szemekkel esengve ölbe vágyik; vagy midőn Hektor fiacskáját úgy mutatja be, hogy az megijed atyjának sisakbokrétájától s elbújva — a dajka kebelére hajtja fejecskéjét: vájjon nem az általános emberi vonásokat festette-e le ? S azon áldásos befolyás mellett, melyet a játék a gyermek szellemének fejlődésére gyakorol, nem is lehet csodálni, ha a görög gyakorlati élet a gyermekjátékok nagy számával dicsekedhetik; ha a legkiválóbb szellemek nagy fontosságot tulajdonítanak egyik-másik játéknak, mely a gyermeki szellem ébresztésérc ellenállhatatlan varázshatalmat gyakorol. Plutarch értesítéséből tudjuk, hogy Agesilaus spártai király fiacskájával együtt nádboton nyargalva a játszó gyermekek közé vegyült; maga Sokrates sem szégyenkezett — kis fiaival játszva — nádparipán nyargalni. Aristoteles nem tartja csekélységnek a gyermekek csörgőjét.