Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

7 n. A gyermeknevelés a gyermekszobában, a családi körben veszi kezdetét. Nem az első gondozásra vagy táplálásra, a tápszerek megválasztása, — a csecsemőnek egészséges levegőben, nyügözetlcn szabad fejlesztésére gondolunk itt, jóllehet ezek nagy fontosságát mindenki elismeri és a gyermekre nézve legelső, elkerülhetetlen szükségletnek tartja; hanem azon hatást tartjuk szem előtt, melyet a családi kör a már fejlődésnek indult ébredező gyermeki kedély- és akarat-világra gyakorol. Már akkor, midőn még az egész lelki élet fölött az~öntudatlanság homályos köde borong, el lehet vetni a magvakat, melyekből később a ragaszkodás és engedelmesség gazdagon gyümölcsöző erényfái fognak fölsarjadzani. S mert nincs kétség benne, hogy úgy az egész nevelésnek, mint később a társadalmi együttélésnek alapja a gyermekség legelső korában felkeltett e kettős lelki hajlandóságnak sziklájára fog támaszkodni; mihelyt a gyermek elérte azon kort, melyben lelki tevékenységét önmozgásokban, öncselekvésben, mint szabadakaratának első legtermészetesebb munkálkodásában kezdi nyilvánítani, azonnal előtérbe lép a kötelezettség, a hol az anya — mint első nevelő — a maga nevelői tisztét gyakorolni van hivatva. Mint a tavaszi nap áldásos melege mosolygó virágot és viruló szép zöld szinben ékeskedő pázsitot varázsol elő a jól megöntözött termékeny földből; úgy fognak az anyai szeretet melegétől a gyermek szivében életre kelni mindazon nemes hajlandóságok, melyeket később csak ápolni és fejleszteni kell, hogy a legáldásosabb szabadakarati tevékenység forrásai legyenek. S minthogy az egyes ember ép úgy mint a társadalom életfeladatát nem kényszerűség^ hanem szabadakarati tevékenység által oldja meg; épen azért a gyermeknevelés is ott kezdődik, hol a szabadakarat első nyilvánulataival találkozunk. Ez eszményi élet, e minden külső kényszertől ment, szabad állapot a gyermeknél — a játék-kor. Játékra irányul a gyermeknek minden törekvése, játékban nyilvánul szellemi életének összes ténykedése. A képzelet találékony játszi természete, a visszaemlékezés gyorsasága és biztossága, a kedélyvilág melegsége, fellobbanó vagy mélyreható érzékenysége, az ítélet helyessége, az akarat gyöngesége vagy határozottsága: szóval mindaz, mi a lelki életet meghatározza, gyermeknél játék által jön napfényre; ez az ő élete és munkaköre; ez neki épen oly komoly feladat, mint felnőtt embernek a munka. S mindez azért van így, mert játék közben érzi a gyermek igazán, hogy ő szabad, hogy ő ura cselekedeteinek s nem függ semmi külső kényszertől. Korlátozd a gyermeket játéka körében s elidegenítetted magadtól; de ha leereszkedel hozzá s vele te 1*