Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

31 gyermeke egykor ne gyönge báb, hanem önálló gondolkozású, önérzetes, szabad polgár legyen, nevelje őt engedelmességben s ha csak egy kis alaptehetsége van is, a készség, melyre őt az engelmesség megtanította, ki fogja azt fejleszteni, míg a ki engedelmeskedni nem tanult, nemcsak tanítóinak, de szüleinek intését is semmibe fogja venni. Ha az ifjú tanulni akar, önkénytelenül is figyel mestere szavaira. A pythagoreus iskolának alapprincipiuma volt a hallgatás ; az újonczoknak öt évig kellett hallgatniok. A bölcs Zeno azzal szégyenített meg egy nagyon is hangos ifjút: «Azért van két fülünk s csak egy szájunk, hogy többet hallgassunk és kevesebbet beszéljünk.*) Hasonló véleményben van Menandros és mások. Spartában alapelv volt, hogy az ifjút figyelmes hallgatásra s jól átgondolt rövid feleletadásra kell szoktatni. S lehet-e az ifjú értelmi fejlesztésének sikeresebb iskolája, mintha ő miden lépten-nyomon arra van szorítva, hogy a szóban forgó kérdést alaposan fogja fel s reá rövid és szabatos feleletet adjon. A mily fontosnak tartotta a görögök nevelésrendszere a hallgatást, ép oly szükségesnek ítélte az ifjúi nyíltságot és őszinteséget. A mi az égen a nap, az a nevelés terén a nyíltság. Görög felfogás, hogy a nemes jellem nemes származásra vall, s az egyenesség a nemes származásúak közjava. Ha a tanítás módszerére tekintünk, első és legfőbb követelménynek tartották az öntudatosságot, mert csak ez képes a tanuló szellemét felkölteni s folyton ébren tartani. Gyors felfogás, élénk tanulásvágy és jó emlékezés a görög szellemi képesség kiváló tulajdonai voltak; s miként külső megjelenésében összhangra törekedett, úgy hatotta át egész lényét az élet minden viszonyaiban — a nevelés kezdetétől a polgári szabadság teljes kifejlődéséig — a mértéket tartó józan megfontolás. Az oktatás segédeszköze volt a szemléltetés és az emlékezés gyakorlása. Heraklitos szerint a szemek tanúsága megbízhatóbb, mint a hallásé. Hogyan kell tapasztalatokat gyűjteni s helyes szemléletekre szert tenni, e tekintetben a nevelő ugyanazon módot követi, mint a kézműves, midőn fiát mesterségre oktatja, t. i. a szemléltetést. Szemléltetés által segítséget nyer a tanuló felfogó képessége s a könnyűség, melylyel előhaladását szemléli, gyönyörrel tölti el, újabb munkásságra ösztönzi; az oktatásnak nem lehet nagyobb akadálya, mint a szellemi kimerülésnek érzete és a sikertelenség. Az oktatás sikerének elengedhetetlen föltétele a jó emlékezés. Ez mint természeti képesség velünk születik, de gyakorlás által igen tökéletesíthető. A görögök az emlékezet fejlesztésére nagy gondot fordítottak s egyesek egész mesterséggé alakították. Sokrates nagy