Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

32 gondot kívánt fordítani arra, hogy az ismereteket ne mintegy kívülről öritsük a tanuló lelkébe, hanem az emberi szellemből fejleszszük ki az eszméket, hogy így az öntevékenység életet nyerjen. Minél magasabbra fejlesztetik az igazi tehetség, annál magasabbra tör; mig a fáradt elme, mint a feldobott kő, önsúlyától visszahanyatlik. Az oktatás egyik kívánalma,, hogy az újság ingerével hasson. Útszéli, köznapi dolgok nem érdekelnek ; a tudásvágy ismeretlen után tör. A sast nem kell repülésre oktatni. Csak a gyenge tetszeleg azzal, a mit már mindenki eléggé ismer. Hasonlóképen csak a szükségeseket kell tanítani. Ezekkel kapcsolatban a tanítás módszere követeli, hogy kellő időközökben az oktatás szüneteljen. XI. Azok között, kik a görögöknél az ifjúság oktatásával foglalkoztak, első helyen kell említenük az elemi tanítókat (grammatistes); az ő kötelességök volt a gyermekeket a betűk ismeretére, olvasásra, Írásra és számolásra tanítani. Philostratus beszéli,

(hogy egy bizonyos gyenge tanuló mellé 24 pajtást választottak, ezek mindenike az alphabet egy-egy betűjét viselte név gyanánt, hogy így az a bizonyos ifjú az abc-t könnyebben megtanulhassa. A nyelv tanításával különösen a didaskalos foglalkozott; az ő feladata nem a testképzés, hanem a múzsák művészetére való előkészítés volt. Magasabban állott a grammatika tanítója, ki a tudományos nyelvtanulmányok alapját rakta le. A grammatikus, philologus és kritikus a magasabb nyelvtani, itészeti és nyelvbölcseleti tanítás képviselői voltak. Az exegeta és kathegeta a paedagögussal hasonszerű hivatást töltött be, csakhogy a sorosabb értelemben vett tanítás terén. A sophista a bölcseség, ékesszólás s általában a magasabb oktatás terén mozgott. Gyermekének első oktatója az atya volt. És ez egészen • természetes is. Mert ki vezetheti jobban gyermekét, mint egy okos, értelmes, művelt, erélyes és jellemes apa, ki gyermekét legbensőbb vonzalom és önfeláldozó szeretettel öleli szivéhez. Ott kezdődik a nevelő és oktató tiszte, hol a szülő már többé nem képes önmaga működni. A nevelői hivatás iránt a görögök igen magas igényeket ápoltak, a melyeknek csak egy -Sokrates volt képes megfelelni, a ki testestől. lelkestől nevelő volt. Az általános. emberit állította fel főelvűl és az önismeretet tartotta a művelődés valódi ösvényének. Megkövetelték a nevelőtől a türelmet és kitartást. Atyai szeretettel és gondossággal kellett kisérni növendékeik irányát. Iiamar szemökre vetik a túlszigoruságot, hirtelenséget és gyorsan fellobbanó haragot. Meg