Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

közöl azokat, kik szemérmesek. Öreg emberekben pedig senki sem fogja azt dicsérni, ha ők szégyenlősek; mert irányokban a mi nézetünk az, hogy nem Szabad olyat tenniök mit szégyenelhetnének.«*) Míg Spartában a fegyelmezés egyik kiváló eszköze volt a hallgatás, Athenben a nevelés kettős iránya oda törekedett, hogy az egyediség erkölcsi és politikai téren a legmagasabb képesség és tevékenységre fejlesztessék. A homéri költészet Achillest mint a görög nevelés legszebb eszményképét mutatja be, midőn őt a szeretetreméltó gyermeket, tanítványt és jóbarátot, a testileg szép, lélekben vitéz férfiút nemcsak mint rettenthetetlen hőst, hanem mint ügyes beszélőt tünteti elő. S míg az ifjút a szerénység és engedelmesség • teszik kedvessé, tanítójának a nyugott komolyság, türelem és jó példaadás szolgál legmagasabb nevelő eszközül. S ha mindezekben a családi befolyás az iskolai nevelésnek segélyére siet, a jótékony hatás kimaradhatatlan. A kitűnő nevelők Görögországban mindenkor nagy tisztességben állottak. S a nevelői tiszt felmagasztalását látjuk azon mythosokban, melyek Chironról, a nymphákról, Phoinixról mint kitűnő nevelőkről szólanak. A nevelői tiszt, épen úgy mint a papi állás, minden, kor nagy lelkesedést és felmagasztalt lelki állapotot kivánt. S ha azon hatást tekintjük, melyet a nevelő az emberi lélekre gyakorol, nem is lehet befolyását csekélyre becsülni. Aristoteles szerint az erkölcsi erényeket nem természettől nyerjük, hanem a természet által nyertük az arravalóságot és tehetséget azok befogadására; valódivá a tehetség csak szoktatás által válik. így tehát nem csekély, hanem igen is nagy jelentőséggel bír a2 a körülmény, vájjon így vagy amúgy szoktattatik-e valaki mindjárt gyermekkorától kezdve; sőt mondhatni, hogy minden attól fűgg.«**) Természeti hajlandóság, útmutatás és szoktatás által lesz az ifjú derék férfiúvá; s így a nevelés feladata nem lehet egyedül az oktatás, hanem egyszersmind a szoktatás. A házi nevelésben az anya a gyöngédséget, az atya a szigorú komolyságot juttatja érvényre. A figyelmeztetés, intés, dorgálás, feddés vagy büntetésnek jól megfontoltnak kell lennie s nem fölgerjedésből kell származnia. De a gyermeknek még az atyai haragot is szívesen kell fogadnia. — Engedelmesség a szülék és tanítók. iránt, jutalmazás, büntetés, szorgalom és versenyzés voltak az oktatás és nevelés sikerének biztos habár csak indirect eszközei. Ezek annál gyümölcsözőbbek voltak, minél jobban élesztették a tanuló akaratát s minél jobban felkeltették és fokozták öntevékenységét. S míg Sparta a fegyelem szigorúságára fektetett nagy súlyt, mert csak ily módon vélt derék férfiakra szert tehetni; Athén nem *) Haberern Ethika Nik. IX. 15. 3. **) Haberern Ethika Nik. VI. 1.