Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

28 maságban, a külső és belső műveltségben, testi épség és szellemi elevenségben állott. A zene, ének, költészet, a tudományok, a tudómányos képzettség — mint a múzsák művészete — voltak a szellemi képzésnek tárgyai. Ézek közremünkálásával kellett felébreszteni a görög ifjú szellemét, ezek által kellett kölcsönözni kedélyének élénkséget, akaratának irányt, j'ellemének határozottságot; ezek jótékony befolyása alatt ébredt tudatra lelki valóságának összes tehetsége, — szóval ezen úton volt megszerezhető a hellen műveltség. Tehát nem az ismerétek mértéktelen halmazának elsajátítása, hanem az egész lelki élet összhangzó kiművelése volt nevelésöknek főczélja. S mind az, mi ezen czél elérésében közremunkált, a nevelés eszköze gyanánt tekinthető. Fegyelmezés volt azon eszköz, melylyel a görög ifjú erkölcseit szelídíteni, őt magát nemesíteni, illedelmes magatartáshoz, szerény visszavonultsághoz szoktatni lehetett. Az illedelmesség, finomság, előzékenység, udvariasság, a szemérmetesség, szelídség, a tudatos önuralom valának azon erények, melyek alkalmasak voltak ékesíteni egy honpolgárt s bármely ifjút kedvessé és szeretetre méltóvá tenni. A szerénység és igazságosság égi adományok, melyeket Zeus küldött Hermes által az embereknek. Aresnek halmán tartotta a görög közerkölcsök legfőbb őre az areopag üléseit s Cicero nagyobb jelentőséget tulajdonít neki, mint Themistokles salamisi győzelmének, mert ez csak egyszer használt, míg amaz mindig hasznára lesz az államnak. Az ó-attikai nevelés-rendszer szigorú volt. Az ifjúnak ajánló tulajdonsága volt a szerénység és illedelem. A korosabbak elől az útczán kitértek az útból, összejöveteleknél helyt engedtek nekik. A legrokonszenvesebb dicséretben részesült a nőies szemérmetesség, mely az útczán lesütött szemekkel járt, jobbját köpönye alá rejtette, a megszólításra gyöngéden elpirult s a kérdésre rövid felelettel adott választ. Ezekre és hasonlókra a paedagogusok szigorú felügyeletet fordítottak. Az illedelmes magatartásra Athenben nagyobb gonddal ügyeltek mint az ismeretek megszerzésére. Es e bátortalan ifjakból képződtek azon férfiak, kik az államot békében és háborúban kormányozták ; férfiasságuk, vitézségök és bölcseségökkel künn és benn az államnak tekintélyt szereztek. Nem pénzt, hanem az erkölcsiségnek drága kincsét hagyták a szülék gyermekeiknek örökségkép. Aristoteles a szemérmességet, mint az ifjú-kor legszebb ékességét mutatja be, szükségesnek tartja reájok nézve s e kornak saját erényei közé sorozza. »Azt hiszszük — úgy mond — hogy a gyönge korúaknak szükséges tulajdonuk a szemérmesség, mert szenvedélyes felindulásokban élvén, sok hibába esnének, melyektől a szemérmesség által tartatnak vissza; s mi minde;nkor dicsérjük az ifjak