Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

26 mok fogadta védelmébe az egyén eltörölhetetlen természeti jogait. Az egyén erkölcsén alapul minden cselekvés. A nevelés az erkölcsök k é p z ő i s k o 1 áj a ; az állam nem állhat fenn nevelés nélkül: örökérvényű igazságok ezek, melyek már a görög államban tisztult alakjokban uralomra jutottak. Ezen irányelvek, melyeket a görög szellem elég korán érvényre emelt, vezérelték a tanítót az ifjúság oktatásában. «Mint a fék és a sarkantyú a paripának, olyan a szégyenérzet és versenyzés a gyermeknek,« mondja a nagyhírű paedagogus és ékesszóló Lykon bölcselő. Nincs oly nehezen vezethető s idomítható teremtmény, mint a gyermek; míg értelmi belátás nem vezérli, fondorkodó, heves, féktelen. S a nevelőnek az a feladata, hogy a merev, daezos, ellenkező természetet ne erőszakosan megtörni, hanem szelíd bánásmóddal jó útra vezérelni törekedjék. A nevelésnek az egyéni természethez kell alkalmazkodnia, — ez volt a görög felfogás. Minden kényszerítés czéltalan fáradtság. A ki kényszerrel akar nevelni, úgy járhat, mint — a mese szerint — karthagói Hannó járt. Összefogdosott egy sereg madarat, elzárta egy setét helyiségben s fáradhatatlan buzgósággal tanította őket beszélni, mindig csak ezt hangoztatva előttük: »H a n n ó i s t e n i,« Már jól ment a leczke. Örült a mester, hogy neve most mindenhol visszhangozni fog. Madarait szabadon bocsájtja. De im azok visszatérnek a természettől nyert énekeikhez; ott hagyják Hannónak nevelésrendszerét, elfelejtik a betanult leczkét s vígan fütyörészve vesznek tőle búcsút. A görögök nevelésrendszere az egyediség méltánylásánál nem feledkezett meg a nemről, korról, vérmérsékletről, úgy a külső viszonyokról, szegénységről, gazdagságról, társas körök befolyásáról sem. Tudták ők azt jól, hogy mindezen körülmények úgy a szellemi fejlődésre, mint az erkölcsi és politikai jellem képzésére nagy befolyással vannak s hogy az erkölcsi irányra a szertelen gazdagság ép oly rombolólag hat, mint a nagy szegénység. A kiknek a szerencse javai mértéken túl osztályrészül jutottak, azok nem szokják meg soha az engedelmességet; míg azok, kik nagy nyomor és Ínséggel küzdenek, egyúttal a szolgalelkiiségben sinlenek. Mérsékelt szegénység az erények anyja. A szegényebbek gyakran nagy buzgósággal művelik a tudományt, hogy általa előhaladásra tegyenek szert, míg a vagyonosak nem ritkán közönyösek iránta; s dicséretet érdemelnek azon gazdagok, kik e tekintetben a szegényekkel versenyre kelnek. A gyakorlati képzés alatt nem a hasznossági elvet kell értenünk. A testi képzés egyoldalú kifejlesztése, a túlhajtott művészi befolyás a szellemi életre a görögök harmonikus nevelés-elvével összeegyeztethetetlen volt, Azért a nevelésnek mindenkor legfőbb feladata volt.