Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

27 hogy a tanulást korlátok közé szorítsa. A szegényebb sorsuaknál az anyagi szükség vonta meg e korlátokat. A közönséges elemi ismeretek, az olvasás, írás, számolás, bizonyos fokig a testgyakorlás és úszás alkották e két irányú képzés tárgyait. Élénken rajzolja Lukianos saját életéből azon küzdelmet, melyet egy tehetséges, de szegénysorsú tanulónak az életpálya-választásnál ki kellett állania. Leírja szülei aggodalmát. Leírja, hogyan hagyta el az iskolát, hogyan tanácskoztak atyja és barátai az ő sorsáról . . . Mily szegény sorsban vannak az ő szülei s mennyire rászorúlnak a gyors segélyre ; a tudományos képzés mennyi fáradtsággal jár, mily sokáig tart, mennyi ügyességet és mily fényes anyagi helyzetet feltételez; míg ellenben mint kézműves idejekorán nemcsak magát lenne képes fentartani, hanem atyján is segíhetne . . . Ugyanazon aggodalom és nehézség a pályaválasztásban, mint ma. A harmonikus képzés szempontjából Sokrates keriilendőnek ítélte azon irányt, melyet ma szaktanulmánynak nevezünk. A kik nyelvtannal és zenével foglalkoznak, nem fognak ugyan üzleti dolgokról behatóbban értekezhetni, de tanultabbak s képesebbek lesznek a magasabb tudományokra. Spartában az ifjú nem az iskolában, hanem a korosabbakkal való érintkezés által fejlesztette ki értelmi tehetségét. A görög nevelés az oktatást, mint a nemzeti életnek szükséges eszközét tekintette s nem arra törekedett, hogy sokat, hanem hogy jól tanítson. Nem a tárgyak sokfélesége, hanem azon elv volt irányadó, hogy minden egyes ifjú magasabb szellemi képesség és mélyebb értelmi felfogásra tegyen szert; hogy a szellem ne legyen sokfelé igénybe véve, hanem szűkebb körben világosabb látással és biztosabb tájékozódással bírjon. S ha ezen rendszer mellett az ifjú elmulasztotta olykor megszerezni azon ismereteket, melyeket később szükségeseknek ítélt, nem ritka a példa, hogy később korban hozta helyre a mulasztásokat. így tanult maga Sokrates élemedettebb korában Konnostól citerázni. IX. A nevelés és oktatás eszközeinek megválasztásában kétségtelenül mindenkor irányadó marad az eszménykép, melyet a nevelő vagy ennek eljárását szabályozó közszellem avagy törvényhozó hatalom munkásságának czéljáúl kitűz. A görög nevelés eszményképe s így minden görög nevelő és tanító feladata azon törekvés megvalósítása volt, hogy egy jól nevelt görög ifjúról el lehessen mondani: íme! itt szép testben szép lélek lakik. A szépség nem mint természeti adomány, hanem mint a képzés, nevelés eredménye, a testi és lelki si-