Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

12 szellem a genialitásról más felfogással bírt, mint a mai kor. Nagyrabecsülte az egyéniséget, mely a magáéból merített, de megkívánta, hogy a nemzeti hagyományok öröklött korlátai között mozogjon, mig a modern korszellem akárhányszor felébreszti ugyan a lángelmét szunnyadásából, de nem szab határokat munkásságának s azért nem ritkán nemzetietlen lesz vagy megelőzi saját századának törekvéseit, s ez az oka, hogy igen sokszor hatással sincsen korára. Ha a görögök belátták a nevelés szükséges voltát, nem sok kellett ahhoz, hogy a nyilvános nevelésnek — az iskolának — nagy fontosságát is megértsék. Az iskola a nevelést bizonyos megállapított szabályok szerint vagyis módszeres eljárással vezeti. A modern paedagogia dicsőíti az iskola előnyeit; de mély felfogásra és jó érzékre mutat, hogy már a soloni törvények jelentőséget tulajdonítottak az iskolai nevelésnek s hogy maga a görög közszellem előszeretettel viseltetett iránta. A modern kor meg van győződve arról, hogy nagy erő rejlik a társadalmi együttélésben, s hogy az ifjú, átlépvén az iskola küszöbét, az élet iskolájába lép, hol alkalma nyílik érvényesíteni kifejlett tehetségét s fegyelmezett erőit... S hányszor jön összeütközésbe a gyakorlat az elmélettel! Hányszor kell kiegészítenie vagy kijavítnia eddig szerzett ismereteit! S a mi a felnőttre a társadalom, ugyanaz a gyermekre a vele egykorúak társasága. Itt érzi, hogy hasonlók körében van; itt tudja mérlegelni a saját tehetségét, természeti erőit, s midőn egyéniségének tudatára ébred, megkísérli valósítani azt, mit a vele cgyrangúak között tapasztal, valamint külső tettekkel mérni a bensejében érzett erőket. Az ifjúkori barátságnak, az összetartozóságnak, a közszellemnek ezen befolyását elismeri Aristoteles. S jóllehet a görögök belátták az iskola nagyfontosságát, mégis Solontól kezdve Sándorig sehol állami iskoláról vagy államilag fizetett nyilvános tanodákról említés nem történik. Tökéletes tanításszabadság uralkodott, de az areopág ügyelt fel a tanítás szellemére. A ki magát tanításra képesnek érezte, vagy akit a tanítványok bizalma megtisztelt, fölléphetett tanítónak. A nevelés tehát modern európai felfogás szerint nem volt állami, nem voltak államilag képesített tanítók sem az elemi, sem a magasabb képzés terén. Ennek oka ott keresendő, mert minden egyes polgára a hazának szívén viselte a nevelés ügyét s nem volt szükség kényszerítő törvényre. Spartát kivéve, ez volt a közszellem egész Görögországban. Nemzeti alapon fejlődött ki a physikai és szellemi, a házi és nyilvános nevelés, mely utóbbi azonban a maitól egészen elütő jelleggel birt. S ott, hol az áldozatkészség és a szabadságszeretet, az egyéniség érzete és a felelősség tudata oly nagy mértékben ki volt fejlesztve: nagyon könnyen fel-