Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

11 ezekhez van sorolva még a rajzolás. És a hellen nevelés — legalább a jobb időkben — csupán ezen kettős irányt követte. Minden, mi a test képzésére szolgált, a gymnastikához; mi a szellem művelésére, — a zenéhez tartozott. A kettő egymást kiegészítette, áthatotta ; s egyes államoknak virágzása vagy hanyatlása szorosan egybefügg e kettős irány buzgóbb vagy lanyhább művelésével. A görögök át voltak hatva azon eszmétől, hogy e két irányú nevelés az ember életczéljára elkerülhetetlenül szükséges. Pythagorasnak tulajdonítják a jeles mondást, hogy az ember az állattól, a görög a barbartól a szellemi műveltség által különbözik. Aristoteles szerint a «szellemi erény keletkezését és öregbedését főleg az oktatástól nyeri. > — S minthogy a nevelés csak akkor oldja meg feladatát, ha a törvény parancsszavával nem engedelmes szolgákat, hanem a szabad államnak olyan önálló polgárokat nevel, a kiknek szivében él a szépnek és magasztosnak tettekre lelkesítő eszméje; épen azért a nevelés nem is állhat egyedül abban, hogy ismereteket közöljön, hanem hogy a jónak, szépnek és helyesnek követésére képezzen, alakítson. A görög szellem korán felfogta a kedélymívelés nagy fontosságát s azt kívánta, hogy az nemesítve legyen, hogy a szelídség mellett legyen benne bátorság és izgékonyság; s ezt nem törés, hanem szelid és bölcs vezetés által kivánta elérni. A görögök meg voltak győződve arról, hogy a gyermek legkevésbbé vezethető szigorú törvényekkel, hanem átalakítható oly fegyelmezés által, mely a lélekben szunnyadó nemesebb erőket fölkelti. Ezért a görögök nevelésrendszere egész mélyében vallásos volt. Az istenek tisztelete, a szülők iránt való engedelmesség, az öregebbek becsülése oly alapvonásai a görög nevelésnek, mely nélkül nem is képzelhető. S minthogy a görög államélet az áthagyományozott szokások és változatlan erkölcsökkel sokkal bensőbb összefüggésben állott, mint azt manapság tapasztaljuk; innét van, hogy nemcsak a törvényhozók fordítottak nagy gondot az ifjúság nevelésére, a mely úton a régi erkölcsök áthagyományozását legbiztosabban reményiették, hanem a nagy bölcselő lángelmék is azon nézetöknek adtak kifejezést, hogy csak az nyújthat biztosítékot az állami rend fentartására s a fenyegető veszélyek elhárítására, ha a polgárok ifjú koruktól megszokják a törvény tiszteletét. Tehát az erénynek nem ismerete, hanem követése volt az, mire a görög ifjú oktattatott; s épen azért a nevelés nem külső, hanem belső, nem annyira szó, mint példa és tett által buzdított követésre. Ez az oka, miért fordítottak oly nagy gondot reá, hogy gyermekeik derék férfiak társaságába jussanak, mert tudták jól, hogy a lelki derékséget csak hasonló szellemű egyének légkörében tehetik sajátjokká. Ebből magyarázható az is, hogy a görög