Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884
Az érzelmek keletkezésének elmélete, azok mibenléte és felosztása. Az érzelem életünkben annyira általános jelenség, Hogy bátran elmondhatjuk, miszerint solia sem vagyunk érzelmek nélkül, mert öntudatunk telítve van részint testi, részint magasabb érzelmekkel, melyekről tudomást csak akkor szerzünk, midőn figyelmünket reájok irányozzuk. Az érzelem azon lelki állapot, mely ugyan közvetlenül nem indít cselekvésre, de a mely még sem teljesen közönbös, hanem vagy kellemes vagy kellemetlen ; közvetlen tudata a tulajdon lelkimüködés emel" kedett vagy lehangolt voltának. Keletkezését a psychologia a physiologia alapján jelenleg igy magyarázza. Az idegtömegben, ha semmi inger sem hat reá, látszolagos nyugalom van. Az ideg lényegét képező s haladó mozgásban levő atomok közt folytonos felbomlási processus van jelen, a mennyiben kiszabadulnak eddigi működésköriikből s nem ugyanaz s nem hasonló, hanem egyszerűbb és szorosabb összeköttetésbe lépnek egymással. Az erély fen maradás elve szerint eme chemiai összeköttetés atomjai minden molekulán belül bizonyos egyensúlyi helyzet körül való mozgást végeznek. A kevésbbé összefüggő összeköttetéseknek szorosabbá tételénél felszínre jövő munka p ősit ív; a lazább összeköttetések keletkezésénél pedig negatív munka végeztetik. Az ideg állomány ingerlése folytán annyiban változik meg az egyensúly, hogy mind a positiv mind a negatív molekuláris munka fokozást nyer és pedig olyképen, hogy a folyamat különböző stádiumaiban majd az egyik, majd a másik növekszik. A positiv munka ingerlő, a negatív gátló hatású; kezdetben a gátló működések vannak túlsúlyban, később azonban lassan nőnek, mig az ingerlők ezalatt gyorsabban növekednek; az ideg minél képesebb a működésre, annál jobban emelkednek benne mind a gátló mind az ingerlő működések, mig a kimerült idegben mindkettő, de különösen a gátló működés kisebb, s innét van, hogy itt az ingerlékenység nagyobb levén, az előálló gátlás már észre nem vehető.