Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

- 8 — Az idegsejtekben a molekuláris működések hasonlók az idegszálakban véghezmenőkhöz, de eltérnek egymástól abban, hogy mig az idegszálaknál a positiv munka, vagyis az összetettebb összeköttetések egyszerűbbekké tétele a túlnyomó, addig az idegsejteknél a complikáltabb összeköttetések képzése az uralkodó. Minthogy tapasztalás szerint az idegsejtek a hozzájok eljutott inger iránt különböző magatartást tanúsítanak, a mennyiben a mozgató idegektől hozzájok eljutott ingerek állandóan gátoltatnak, mig az érző idegektől jövök tova terjednek : e kettős magatartás magyarázására minden sejtben két területet szokás fölvenni, melyek közül az egyik kerületi i d e g s ej t-nek, a másik pedig középpontinak neveztetik; a miből épen nem következik, hogy tényleg a térben is különállnak. Miután egész érzelmi életünk a kellemes és kellemetlen egymásba átmenő ellentéteit mutatja, mi természetesebb mint ezen ellentétet a fentebbi kettős ellentétes működésből magyarázni, általában elterjedt feltevés az, hogy a sikeres: erősitö, kellemes; a káros: kimerítő, kellemetlen érzelmet kelt; az egyensúly nem más, mint a kettő közti közönbös állapot. Érzelmeink az idegingerlés folytán két irányban lesznek változtatva és befolyásolva, quantitative, midőn az inger növekedő vagy csökkenő hatályossága által emelkedést vagy alászállást szenvednek hatályosságukban és qualitative, midőn az ingerbehatás különböző alakja szerint egyedi minőséget nyernek; ez utóbbi azonban nem foly be az érzelem létrejöttére, általában a leggyöngébb s csak épen észrevett ingerek kellemetlen, az erősebb ingerek ellenben kellemes érzést keltenek. Az érzelem hatályosságának skáláját egy görbe vonalhoz hasonlíthatjuk, mely görbe végtelen kicsiny positiv mennyiséggel kezdődik, mert az öntudat kezdete nem absolut nullpont, hanem változó ingerállapot; lehetnek ugyanis körülmények, mikor a gyenge ingerek is öntudatra jönnek, és ismét vannak esetek, melyekben az igen erősek is öntudatlanok maradnak, példa erre a csata zajában történt megsebesülés. Az inger további növekedésével az érzelem skálája gyorsan emelkedik, mig legmagasabb pontját akkor éri el, midőn az ingerek tárgyilag legpontosabban különböznek egymástól; innét kezdve az érzelem kevésbbé kellemes, majd közönbös s az érzelmet ábrázoló görbe eléri a nullpontot, az abseissa tengely alá sülyed, kellemetlen lesz, s ha az inger legmagasabb foka be áll, bekövetkezik a kellemetlen érzésnek is a végtelene : a fájdalom. A kellemes és kellemetlen egymás melletti haladása adja a kevert érzelmeket. Számos érzéki érzelemnél tapasztalható, hogy bennük a kellemes és kellemetlen egymással küzdenek ; midőn p. o. az éhes eszik, a szomjas iszik, a felhevült lehűti magát, mindezen esetekben kellemes és kellemetlen egyidejűleg vannak jelen, az egyik emelkedik, a másik sü-