Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 49 — méltánylásunknak vagy nem méltánylásunknak; ilyenek a becsülés, megvetés, tisztelet, idegenkedés, hódolat és morális undor érzelmei. Ezen érzelmek 1) együttérzö érzelmek, mert a tulajdon személyiség érzelme alapja és feltétele az idegen személyek iránti minden érzelemnek. Azon körülmény, hogy a tulajdon személyiség érzelme az idegen személyiségben birja ellendarabját, mutatja, hogy becslési érzelmünk egész érzelmi életünkkel a legbensőbb összefüggésben van. Annak alapján, hogy az idegen „én"-nél tulajdon érzelmeinket hozzuk előtérbe és hogy mások érzelmeinek előállításánál saját érzelmeinket állítjuk előtérbe, előáll az érzelem megítélésére az egyszerű és általános törvény: hogy minden érzelem magával hordja megitéltetésének mértékét. A becslési érzelmek 2) viszonzási érzelmek. Azon körülmény, hogy minden érzelem önmagát ítéli meg és igényt emel más éi'zelmek és mások érzelmeinek megitélésére, látszólag azon sensualistikus princípiumhoz vezet, hogy tulajdon kellemes vagy kellemetlen érzelmünk képezi reánk nézve a legfőbb ítéleti mérvesszőt. E következmény azonban két körülmény által van elhárítva, először az által, hogy az érzelmek nagyrészét másoknál épen ellenkezőleg Ítéljük meg mint magunknál és másodszor az érzelmek viszonzása által, miként ezt mutatja pl. a hála; ezen viszonzás csak a tulajdon és idegen „én"-t egymással kapcsolatba hozó erkölcsi kötelék által magyarázható. Ezen indokból érezzük kényszerítve magunkat, hogy becsüljük vagy megvessük az érzelmi működést; igy hozzuk meg becsülésünket minden erénynek, mint jutalmat azon kellemes érzésért, melyet észrevevésénél tapasztalunk. A becslési érzelmek végre 3) a magasabb erkölcsiség principumai. Becsüléssel fizetünk ép úgy az egyes kiváló ténykedésért, mint az állandó, hű, kötelesség — teljesítésért; tiszteletet mutatunk a magasabb körben kifejtett kiváló tartós ténykedésért; hódolatot nyilvánítunk a leginasabb (fejedelmi) kötelességteljesítésért vagy tartós és rendkívüli ténykedésért. A szeretet érielmei. A szeretet érzelmei sokféle elágozásaiknál fogva, mint a morális rokon-érzelmek, külön csoportja tekinthetők. Valamint a szépnek, úgy a szeretetnek is igen nehéz fogalmát adni, mert egyrészt miként a szép különböző alakban szokott előfordulni, másrészt pedig ép oly complikált mint a szépség. A szeretet nemcsak tárgya szerint különböző, hanem az egyedek szerint, tehát subiective is nagyon változó; a szeretet képes a legcsekélyebbtől a legnagyobbra kiterjedni, a fém- és kőtől a virágok és állatokon keresztül az emberig s innét egész Istenig emelkedhetik. Ezen különböző tárgj'ak szerint különböző alakokat és sajátságokat nyer, melyeket gazdagságuknál fogva kellőleg leirni lehetetlen. Teljesen kü-