Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 47 — lölettel, a jót roszszal viszonozza. A hálátlanság lényege abban áll, hogy megtagadja, széttépi a szeretet kötelékét, mely a jótevő és a megajándékozott között létesül. Amint ezen megtagadás, nem gonoszságból, hanem gyengeségből vagy túluralkodó egoistikus érdekből történik, jönnek létre a hálátianság fentebb érintett alakjai. Semmi sem képes azonban oly könnyen hálátlanságot létesíteni, mint ha a jótevő jótéteményét dicsekedve felfújja, vagy a megajándékozottnak szemére hányja, hogy háláját bekasszálja. A hálátlanság fellépésének módjai egyszersmind világot vetnek a valódi hálára is. A hálátlan azon igát rázza le magáról, melyet a tanúsított jótétemény reá rakott, megkülönbözteti magát az előbbi állapotától az által, hogy a jótéteményt elfogadja és használja is, de ebből semmi kötelezettséget nem vesz magára. A háladatos ellenben magára veszi a kötelezettséget és hű marad hozzá; közte és a jótevő közt bizonyos köteléket ismer fel, mely kötelék-érzelem nélkül nincs hála. A hála együtt szokott járni a nagyrabecsüléssel, szeretettel és tisztelettel, innét van az, hogy szeretteinktől örömest és örvendetes hálával fogadjuk el az ajándékot. A hálával a részvét áll benső összefüggésben, mely lényegi összefüggés részben bizonyos symmetriában is nyilvánul. A részvétnél a lényegazonosság, az érdekközösség az alapvető fontosságú, a hálánál pedig a morális összeköttetés érzelme. Ezen kötelék a részvétnél az egyén önkénye folytán a káröröm érzelme által lesz széttépve, a hálánál pedig a hálátlanság által. Valamint a hála ki van elégítve, ha jót jóval viszonozhat és a meg nem hálált jó mint tövis szúrja lelkét: úgy a részvét is megnyugszik s felemelkedve érez, ha a szenvedőn behatóan vfgy legalább erejéhez mérten segített, mig ellenkező esetben sokáig nyugtalanságban van. De ezen symmetrikus analógián kívül még bensőbb, okozati összefüggés is létezik a részvét és hála közt. Igazi hálát csak akkor nyerünk, ha szükséges és tényleges szorultságon segítettünk j a fölerőszakolt jótétemény, melyre semmi szükségünk nincs, a ^hála ellentétét ébreszti fel. így tehát a részvét a hálának szükséges előfeltétele. Nem egjedül a jótéteményért vagyunk hálásak, hanem az érzületért, melyből keletkezett s melynek amaz csak külső nyilvánulását képezi. Az egyenlően való érzés a legszilárdabb kötelékkel köti ősszeg az emberiséget. A szükséget szenvedő előterjeszti kérelmét, a résztvevő segélyét nyújtja annak, kivel — mint hozzá hasonlóval — egyenlő érzelemmel van összefűzve. Ilyen érzelem és érdekközösség alapján az egyik szivesen segít, a másik a nyújtott segélyt hálásan fogadja. De az éremnek van más oldala is; nem jóban, hanem roszban részesültünk; az egyenlőt egyenlően visszafizetés elvénél fogva előáll a boszú érzelme. Nem boszu az, ha valaki súlyos sértésért vagy csalásért a sértőt vagy csalót a bíróság elé idézi. Mindenütt, hol az állam