Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 46 — különös történeti összefügésen, egyezségen és köteléken nyugosznak és részint szűkebb társaságot fognak körül, részint kifejlődésük különös módjánál fogva, meghatározott történeti tartalomból keletkeznek, és épen ezért történeti, vagy miután társadalmi összeköttetéseket tételeznek fel kötélé k-é r z e 1 m e k n e k is (Verbandgefühle) nevezhetők. A kettő között vannak olyanok, melyek sem egyik sem másik osztályhoz nem tartoznak, mégis mindkettővel bizonyos rokonságot mutatnak, ilyenek a hála, boszu, bizalom, szeretet, gyűlölet, tisztelet, idegenkedés, stb. Ezek nem egyszerű együtt-érzelmek, mert bizonyos fejlettséget, és multat tételeznek fel, és nem is kötelék-érzelmek, mert minden kötelék nélkül, sőt annak daczára is előállhatnak; egyrészt általános emberi érzelmek, melyek a család, község és nép határait könnyen átlépik, másrészt azonban közös fejlődest, történeti összefüggést tételeznek fel, épen ezért el lehet őket nevezni viszonzási érzelmeknek. Az idetartozó érzelmek legegyszerűbb alakjai a hála és a boszu. Ezen érzelmeket indító érzelem vagy rögtön felismerhető, vagy várakozást igénylő kellemes vagy kellemetlen, a támadt érzelem pedig vagy sympathious vagy antipathikus, s vonatkozhatik kellemes és kellemetlen alakban a múltra és jövőre. A viszonzási érzelmek közül a bizalom és hála egymással benső összefüggésben van, elég tehát egyiket megvizsgálnunk, mert a nyert eredmények érvényesek a másikra is. Lássuk tehát a hálát. Hogy a hálaérzelme kifejlődhessék, igen complikált érzclemviszonyoknak kell azt megelőzniük; igy először jótékony érzelmet kell tapasztalnom és ezt bizonyos egyénnel oksági összefüggésbe kell hoznom s ezen jótéteményt, mint az illető egyén szándékolt tudatos cselekményét kell tekintenem. Ily előzmények mellett a képzettársulás többé kevésbbó szilárd köteléke fordul elő ezen érzelem fejlődésénél. Azonban a képzettársulás köteléke még nem elég a hála és ellentettjének kimagyarázására ; mert ekkor a jótéteményre mindenkor hála, a roszra pedig mindig boszu követ, keznék, ami pedig nem áll. Miként sok dulog megismerésénél az ellentét ismerete nagy segítségünkre van, ugy áll ez a hálával ellentétes hálátlanságnál is. Kétféle alakban fordul elő a hálátlanság, van t. i. gyengegeségből és rosz akaratból eredt hálátlanság. Az első a jótéteményt hálával fogadja, Csakhogy e hála érzelem nem elég élénk arra, hogy az illetőt áldozatkész nyilatkozatra indítsa; vagy pedig a pillanatnyilag elég élénk hálaérzelem, az idő, vagy más érzelmek vagy érdekek befolyása alatt nem tud alkalmat nyerni, hogy háláját megmutassa, miért is az érzelem vagy teljesen kialszik, vagy erőtlenné válik. Az ilyen gyenge hálának is nevezhető. De ezzel ellentétben van valódi hálátlanság is, melynek szintén két alakja van t. i. az egoisticus liidegvéríiség, a mely örül a nyert jótéteménynek a nélkül, hogy az adományozó irányában a legkisebb jóindulattal volna, és a durva hálátlanság, mely a szeretetet gyű-