Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

hetne. Mindezekből látható, hogy az együttörvendezés sokkal complikáltabb mint a részvét. Miután bizonyos az, hogy az érdekek, törekvések határozottan befolyásolják együttérzésünk hatályosságát és minőségét, az együttérzési érzelmek mindig magasabb öntudat-kifejlődést tételeznek fel. Mert valamint nem a bizalmatlanság, hanem a bizalom a romlatlan kedély hangulata, valamint a gyermek teljesen őszinte és épen ezen, az ifjúkorban gyakran előforduló naiv bizalom az emberi teszmészetnek optimistikus felfogására vezéreli, mig a számos kivételek ezen optimistikus szabályt meg nem ingatják és a fájdalmas tapasztalatok és csalódások bizalmatlanságra és kételkedésre nem viszik ; épen ilyen ut áU előttünk az együttérzési érzelmek fejlődésére nézve is. Az együttérzés először csak homályos, ösztönszerű felfogását tünteti fel az idegen „én" hez való érzelem-viszonyunknak, a további fejlődés szükséges és fontos elemét képezi a belső e 11 e n t é t, azon erő, mely mindig csak roszat akar. Az együttérzés két alakja a — részvét és öröm — annál intensivebb, minél érzelemteljesebb, minél műveltebb és neveltebb az egyén, nem különben befolyással van az is, minél hasonlatosabb fájdalmat vagy örömet érzett valaki; az anya fájdalmát, ki egyetlen gyermekét siratja, sokkal bensőbben érzi az, ki ily eseten már keresztül ment, mint egy harmadik. — Ezen rokonérzelmek az emberi életre két szempontból fontosak, mert egyrészt ezen érzelmek képesek az életet széppé varázsolni s azt megédesíteni, másrészt pedig alapját képezik a legtisztább, legnemesebb jóindulatnak. Gyarapítják örömünket és enyhítik fájdalmunkat, mert vagy áthelyezzük magunkat mások örömteli állapotába s igy örvendünk, vagy pedig a mi örömünk tükröződik le másokon. Ha pedig fájdalom ért, már azon tudat, hogy van valaki, ki velünk együttérez, enyhíti a fájdalmat. Mindazonáltal részvéttel gyakrabban találkozunk mint együttőrvendezéssel; ennek oka az, hogy az együttörvendezés gyöngédebb kedélyt igényel mint a részvét; a részvétnél a természet is segélyünkre van, mig az öröm bizonyos fokú jóindulatot tételez fel ; azért igen találóan mondja Jean Paul, hogy a részvéthez elég egy ember, az egyiittörvendezéshez angyal szükséges. — Még fontosabb befolyásuk van az erkölcsiségre, mert elűzik az önzést és az emberiséget a közös öröm és részvét kötelékével veszik körül, általuk lesz a szétválasztó „én" az egyesítő „mi"-vé. Átmeneti, másként viszonzási morális érzelmek. Hála, hálátlanság, boszu, megbocsátás, bizalom, bizalmatlanság. Az egyszerű, természetes együttérzéssel, melynek nincs semmi előzménye, nincs semmi története, azon érzelmek állnak szemben, melyek