Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 32 — zelmei kiválóan materialis természetűek; mert ha igaz az, hogy a gondolkodás anyaga az okságban áll, és ez utóbbi a szándékos innervatión alapsziü; akkor azon érzelmet, mely lényegénél fogva innervatió-érze lem, joggal nevezzük materialis érzelemnek. Hasonlóan összefüggésben áll a megismerési érzelem mint következmény az eredményhez eljutott gondolkodási megerőltetéssel; ez is materialis természetű, mert a gondolkodás tartalmára vonatkozik. A megismerési érzelem a tárgy iránti érdeklődés, a gondolkodás megerőltetés érzelme pedig érdeklődés az okság iránt. A gondolkodás lényegileg tökély esitett emlékezés, azaz egyenlő érzelemre történt, egyenlő visszahatás, nem más mint innervatio-érzelem. Bizonyos ugyanis az, hogy a gondolkodás nagyobb vagy kisebb erélye, több-kevesebb eleven-erő fogyasztással jár, nagyobb vagy kisebb menynyiségű ideg-állomány bontatik fel ilyenkor. Az érzelem inger aequivalense gyanánt a közép megterhelésre fordított energia tekintendő. A materialis gondolkodási-megerőltetés érzelme és a formális gondolkodás érzelme egymást kölcsönösen feltételezik. A gondolkodási megerőltetés inger aequivalense áll az i n g e r n agy s ág b an ; mig a formális gondolkodási érzelem úgy jön létre, hogy az inger nagy számú emlékezési csoportra terjed ki és sok képzetet innervál és gátol. Mindeme ingereket egymás közt összefüggésbe hozni, egyirií'sra és a főérzelemre vonatkoztatni, azokat hatásaikban összehasonlítani és egy egységes eredménybe összefoglalni: ez a gondolkodás tulajdonképeni működése. Az egységbe való összefoglalás tehát lényeges feltét nem csupán a czél elérésére, hanem valamely nagyobb, egy pontra való hatásra nézve is, mivel épen a sokféle ingerek eredménytelenül paralysálják egymást. Az egységes inger kellemes érzelme és az attól különböző, de nem kevésbbé kellemes nagyobb erő használásának érzelmei egymást kölcsönösen feltételezik. Erről meggyőz bennünket a mindennapi tapasztalás. Valamely talányt vagy problémát megoldó kívánság annál nagyobb mértékben nő, minél jobban közeledünk a megoldáshoz, minél több kilátásunk van erre, annál nagyobb erclylyel látunk munkához; ellenben minél kisebb esz köz és mód áll rendelkezésünkre a megoldást illetőleg, annál kevésbbé érdekel az bennünket. így van a gondolkodás mindkét eleme belsőleg egymásra utalva. Az egység az eszköz, a működés a czél, az azonosság az alak, az okság pedig a gondolkodás anyaga. A gondolkodás Czélja hármas: az igazság, tudás és biztosság; az igazság képzetünk megegyezése tárgyával, a tudás ezen megegyezés világos, alapos ismerete, a biztosság végre magasabb, a tévedés és kétely minden lehetőségét kizáró foka az öntudatnak. E hármas czél habár rokon, nem azonos, s igy a nekik megfelelő érzelmek, az igazság szeretete, a tudás örömteli büszkesége, a biztosság nyugalma sem azonos érzelmek. Az igazságérzelem