Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 31 — tekintessék, mégis bizonyos az, hogy ebbe, mint lényeges tényező befoly. Így áll a dolog az élez és éles elme között is. b) Materiális ismeret-érzelmek. E csoportba azon érzelmek tartoznak, melyek a gondolkodás és megismerés ténye által létesíttetnek. Minden ember sajátságos inger által ösztönöztetik a nyomozásra és kutatásra, a mely kutatás azonban nyilvánulhat kedvtöltő játékban, vagy talány megfejtésben is. Kiki tudja, hogy valamint a gondolkodást, úgy az ismeretet is sajátságos érzelem kiséri; mindenki megnyugvást érez, midőn valamit megismer, midőn a kételyt eloszlatja s igazságra s bizonyosságra emelkedik. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy az érzelem mindjárt biztosít is bennünket a valódi igazságról; az igazságnak kritériuma nem áll az értelemben, a tévelyt ép úgy követi érzelem mint az igazságot. A materialis ismeretérzelmek könnyen megkülönböztethetők a csattanós, az élez stb. érzelmeitől ; mig ugyanis ama formális érzelmek az aesthetikaikhoz hasonlóan az egységre, vagy a gondolat elemeinek harmóniájára vonatkoznak s azok egyesíthetésétöl vagy össze nem egyeztethetésétől függnek, addig a materiálisok tartalmát képezik a megismerésnek. A gondolkodási érzelem rokon az izomérzelemmel; midőn ugyanis valami fölött erősen gondolkodunk, figyelmünket e működésre fordítva, az izom megfeszítéshez hasonló érzelmet érezünk, mely akaratlan reflexmuzgásokban (pl. szemösszehúzódásban) is nyilvánulhat, miként bármely más erösebb innervatio szokott kisértetni a neki megfelelő mozgásoktól. A gondolkodási érzelem túlnyomóan kellemes; a gondolkodásiak tulajdonképeni kellemes érzelme a gondolat fölötti öröm, mig a formális érzelmek a kellemest, mint a gondoltak egységes voltát tüntetik fel. Minden tevékenység, czélirányos törekvés eredménye érzelem által kisértetik, melynek erőssége az alkalmazott energia fokától és tartósságától függ. Ezen általános törvényhez hozzájárul még az, hogy a megismerést létesítő ténykedés csak bizonyos érzelmek ingerlésére kezdetett, s hogy a megismerés lényegénél s eredeténél fogva tudás. Igy tekintve a megismerésből létesült elhatározás, nem más, mint igazság, határozottság és bizonyosság. Mindkét momentum az igaz fölötti örömben van egyesülve. Szorosan véve a dolgot e kettős eredetnek megfelelően, kétféle megismerési érzelmet kellene felvenni t. i. az elnyert megismerés fölötti örömet és a bizonyosság fölötti megnyugvást. De e kettő lényegesen nem különböző. A gondolkodási megerőltetés és a megismerés ér-