Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 30 — E contrast aesthetikailag értelmi természetű; ugyanis a eontrastban álló elemeknek, bármily távolesöknek látszassanak is, belső okszerű vonatkozásban kell állaniok, azaz harmonizálniok kell; igy pl. a hideg douehe igen komikus, ha a meleg fürdőből kijövő helyett olyant talál, ki valamely szenvedélytől van felhevülve s aki nem vár ilyen lehűtést; ez komikus jelenet, mert a forró szenvedély és hideg fürdő oly viszonyban vannak egymáshoz, mint a láz és a chinin. Mind a háromnak fogalmában közös az, hogy mindegyik intensiv értelmi érzelem, mely az által keletkezik, hogy a távolálló megismerés, rögtön, villámgyorsan és teljes világossággal áll elő. És épen ezen körülmény képezi mindháromnak a lényegét. Igaza van bizonyos tekintetben Kantnak, midőn állitja, hogy a komikum lényegéhez az is tartozik, hogy általa valami megsemmisíttetik; azonban nem a negativen, hanem a positiven, az én győzelmén nevetünk, épen azért a komikum tiszta kellemes érzelmekből is előállhat. Az élez ós komikum ugy állnak egymáshoz mint subiectum és obiectum. Az élez éles, villámgyors gondolkodás eredménye s épen ezért lehet subiectuma és obiectuma a komikumnak. Az élez sok esetben komikum, a komikum tárgya az éleznek. Az élez sokkal nagyobb terjedelmű és sokkal szélesebb hangulatu mint a komikum és nevetséges; a komikum szűkebb fogalom, magában foglalja a kellemesen ható és felvidító indulatok haugulatát, mig az élez az emberi érzelmek egész hangulati lépcsőjére kiterjeszkedik. A legszűkebb körrel bir a nevetséges vagy goromba komikum, a mely hangos kaczagást, viharosan előtörő vidámságot okoz. Érzelmeink mind a három alakja, az élezés, komikus és nevetséges más mulatságos érzelmekhez lassú átmenetekkel birnak, melyek többé nem élezesek, nem komikusak s nem nevetségesek, tehát nem is értelmi természetűek, hanem kedvtöltésül s gyönyörködtetésül szolgálnak s mint ilyenek nevetést létesítenek, mely általában az öröm egyik jellemvonása. Az élezczel szorosan összefügg az é 1 e s elme, mely a látszólag különbség nélküli dolgokban, fontos különbséget talál s melyre aztán uj ismeretek és fölfedezések építhetők. Az összehasonlítás (élez) és elkülönítés (éles elme) egymásra vannak utalva, mindkettő fontos szerepet játszik az ismeret létesítésében. Azonban a kettő között hatályossági kü lönbség van. A szikrázó, ragyogó élez felviditólag hat, mig a „kétely atyja," az éles elme a fenti hatástól nagyon távol áll és épen ez oknál fogva nem talál oly lelkes fogadtatásra, mint ikertestvére. A hatályos sági fokozathoz még qualitativ különbség is járul. A megkülönböztetés az összehasonlítás ellenében oly helyet foglal el, mint a hangérzelmeknél a dissonantia a consonantiával szemben ; mert habár senki sem fogja könnyen megengedni, hogy a dissonantia a harmónia bizonyos fajának