Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 29 — conibinatiót lát már ott, hol a másik még csak felfogja a dolgokat, mig egy korlátolt a legszembeötlőbb összefüggést sem látja. A csattanós és találóhoz sorakozik az élez, mely azonban jobban és magasabb fokban ragad meg mint a találó. Az élez egész valójában művészi cselekmény, műtárgy kicsinyben, melynek előadása a tetszésre van irányítva s valóban a legjobb élez is rosszul előadva sikertelen marad. Két dolog semmisítheti meg az élezet kiválóan, a terjedelmesség és keresettség, szándékosság. Semmi sem rontja el az élez hatását annyira, mint az ilyes bevezetés „mondok önnek egy élezet" stb. Az éleznek nem szabad erőltetettnek lennie, keresetlennek kell föltűnnie, és épen ebben hasonlít a többi művészi előállításhoz, melyek akkor leghatékonyabbak, ha egyszerűen, minden praetensio nélkül állnak elő. Ezen jellemző vonásai az éleznek egyszersmind teljes betekintést engednek az élez természetébe. Az élez lényegénél fogva értelmi, azaz a gondolkodást és megismerést követő érzelem s legott megszűnik élez lenni, mihelyt üres szóélczczé fajul; az élez a találónak és csattanósnak felső foka, a legtalálóbb és legcsattanósabb, mi a tárgyról mondható. Az élczczel rokonságban van a komikum és nevetséges, de azért e három fogalom nem azonos, mert nem minden élezés egyszersmind komikum és nem minden komikum élezés; igy pl. midőn Jézus a pharizeusokat vakok vezetőinek nevezi, kik maguk is vakok, vagy midőn mondja hogy „a szúnyogokat megszűrik, de a tevét elnyelik", e kifejezések élczesek. de nem komikusak. Hasonlóan nem minden komikum élezés és nevetséges; a legnagyobb ostobaság is lehet nevetséges, de nincs benne élez. A komikum a nevetségessel majdnem azonos; hatása a nevetés és mosoly között áll; felvidít, örömmel tölt el, de nem szükségképen nevetséges: a komikum mulatságost jelent. Különbözik az élcztől abban, hogy szükségképen vidámnak és gyönyörködtetőnek kell lennie, mig az éleznek a legfőbb fokban is komolynak kell maradnia; a nevetségestől pedig abban különbözik, hogy nem létesít kitörő nevetést, hanem finomabb alakjaiban gyenge mosolyt kelt. A nevetséges a komikumnak alsóbb faja, ez az, mely lényegénél fogva ellenállhatatlanul nevetést ébreszt. Ezen nevetés azonban teljesen különbözik az öröm által keltett nevetéstől, itt ugyanis a nevetés gyakori symptomúja az öröm indulatának, de nem szükségképeni és egyedüli, mert az örömnél nevetés, sirás, elvörösödés, elhalaványodás, kiáltás, ugrándozás, tánczolás váltogatják egymást. Midőn tehát azt mondjuk, hogy a neA'etés az öröm kifejezése, nem szabad felednünk azt, hogy más nyilvánulatai is vannak, s hogy a viszony közte és a nevetés közt nem olyan benső és jellemző, mint a nevetséges éa nevetés közt. Minden élezés-, komikus- és nevetségesnél eiös contrast működik.