Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

II. Aesthetikaí érzelmek. Aesthetikai érzelmek alatt azokat értjük, melyek eredetüketa szemléletek, észrevételek s képzetek kiképzésének köszönik. Ezen alap legjobban elkülöníti érzelmeink ezen osztályát egyrészt az érzéki érzelmektől, melyek elemi érzékleteken nyugosznak, és az értelmiektől, melyek gondolkodásból erednek. Az aesthetikai érzelmek száma és különfélesége ezen szűkebb értelemben is igen nagy. Valamennyi érzék szolgáltat többkevesebb anyagot az aesthetikai érzelmekhez; a szem és a fül a szinek és hangok harmóniáját, az alsóbb érzékek a hely és idő, a rhythmus, symetria és alak érzelmeit. Mindeme érzelmek nem egyszerűek, hanem vannak köztük olyanok, melyek két vagy több egyszerű érzelem egymáshoz való viszonyán alapulnak. Fődolog tehát kimutatni, minden egyes esetben az összetevőket és a módot, miként jött létre belölök az új érzelem. Tekintsük először az összhangot. 1) A hangok harmóniája. Harmónia és disharmonia s a teljesen nem ugyanazon értelmű consonantia és dissonantia több hangnak együttes zengésénél előálló viszonyokon alapulnak. Azon körülmény, hogy valamennyi hangébresztő alaphangjához mellékzöngék járulnak, nagyon megnehezíti a harmoniaérzelein lényegének s alapjának meghatározását. Consonansnak nevezünk két hangot, melyeknek hullámsorai találkozás alkalmával egymást erősítik, dissonansok pedig azok, melyeknek hullámsorai egymást időnkint félbeszakítják s ez által szüneteket, lebegéseket hoznak létre. A harmónia és disharmonia fogalmai a fentebbiekkel többször fölcseréltetnek, és Helmholtz a kettőt azonosnak is mondja, midőn a harmóniát lebegések nélküli hangok összezöngésének állítja. Ha tehát Helmholtz szerint a har-