Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

5. §. Az ember állali eredése. I. Miután a fossil embert megvizsgáltuk testi és szellemi tekintetben ; miután az élő embert a majommal összehasonlítottuk ugyanazon kettős, testi és szellemi oldalról; s az elsőre nézve azt tapasztaltuk, hogy a fossil ember minden tekintetben hozzánk hasonló ember, akin a majomhoz való hajlásnak semmi nyoma sem fedezhető föl; a másodikra nézve pedig azon eredményt nyertük, hogy mig egyrészt az élő ember s a majom közt öszszekötö kapocs nincs, másrészt a majomtól bonctanilag, testének egész alkotásában ép úgy, mint annak egyes részeiben, nemkülönben szellemi tekintetben is föltétlenül különbözik: közvetlenül azon kérdés megoldása előtt állunk, vájjon az ember a majmokkal eredésre nézve összefügg-e. Virchow a német természettudósok nagygyűlésén, Frankfurtban, 1882. augusztus 14-én tartott beszédében „az embernek valamely állattól való eredését képzeletnek" mondja.

1) És igaza van. Mert ha az állatvilágban körültekintünk, s azt vizsgáljuk, hogy az embert alkotó testrészeket hol keressük, valóban zavarba jövünk. Fejét azon kis majmoknál kellene keresnünk melyek az uistitik (hapale), s a chrysothrix (Aeby) körül csoportosulnak ; kezét a simpánsznál, vázát a siamangnál, agyvelejét az orángnáb s lábát mondja Vogt a gorillánál. Ha a fogak különbözését nem vesszük figyelembe, úgy nyilvánvaló, hogy egy cebusnak, uistitinek, vagy néhány más rokon fajnak a koponyája, habár kicsinyben is, jobban hasonlít az ember koponyájához, mint a felnőtt gorilláé, siinpánszé, vagy orángé. A simpánsz s gorilla kéztőjében továbbá a csontok száma ugyanaz mint az embernél, mig az orángnál s a többi majmoknál a csontok száma egygyel több; a siamang váza, mellcsontja, a mellkas alakja, bordái s medencéje által sokkal közelebb áll az emberhez, mint a gorilla, a simpánsz vagy óráiig; vizsgálataink kiderítették, hogy az oráng agyveleje közelebb áll az 1) Term. Közlöny. 1882. 159. füzet. 458. 1.