Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879

38 bak ritkább és drágábbakat használtak'). És mint Virchow mondja: igen jól gondolható, hogy a régi népeknél csak a vezérek, gazdagok és hatalmasok birtak ércfegyverekkel, ellenben a közharcosok, kő-, csont- és szarufegyverekkel, miként a középkorban is csak a lovagok birtak vaspáncélokkal

2). Ezt megerősíti kitűnő tudósunk Pulszky, midőn Lubbock második kötetéhez irt előszavában kijelenti, miszerint „a kőfegyverek s eszközök az egész bronzkoron használatban maradtak a szegényebb osztálynál, sőt még a vaskorba is belenyúlnak s csak a történelmi keresztény korban szűntek meg egészen

3). S azért az imént emiitetteken kivül a legkitűnőbb régészek mint Ecker, Haszler, Hochstetter, Lindenschmit, Maurer, Pallmann, hazánkban Lipp és Gooss

4), ismételve a leghatározottabban ellene nyilatkoztak az oly értelemben vett kő-, bronz- és vaskornak, mintha ezek az emberi nemnek három egymásra következő művelődési időszakát képezték volna. Hostmann kutatásainak eredményeként kijelenti: hogy a dán régészet által felállított hármas kulturfejlődésnek rendszere mint minden tudományos alapot nélkülöző, minden segédkészletével együtt elvetendő

5). Másodszor az előadott tényekből önkényt kiviláglik az is, hogy az úgynevezett kőkor Európában a kultúrának földjén is időszámításunk századaiba benyúlik, s így ha akarnánk sem tudnánk helyet s időt jelölni Morton a kő korra eső 40, sőt több évszázadának. Az emberi nem által használt eszközök körül tett szendénk ezek szerint az emberi nem korára vonatkozólag azon következtetésre vezet, hogy az emberi nem korát nagynak nem mondhatjuk. ') Dawkins, 105, 106. ') Virchow. Die Urbevölkerting Europas, idézve Schiitz által 177 1. ') Lubbock. II, XVIII. 1. ') Archaeologiai értesítő. 1880, 50. 1. 6) Archív für Anthrop. VIII. Güttler. 296. 1.