Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879

25 Münchenben kijelenté, miszerint „a negyedkori ember többé nem probléma, hanem valóságos tantétel. Ellenben a harmadkoru ember probléma."') Mindaz tehát, mi a harmadkoru ember mellett felhozható csekély, sőt kétes értékű leleteken - nyugszik. Legfölebb Capellini lelete bírhatna némi bizonyító erővel, de csakis azon esetben, ha a halbordák rovásait nem ragadozók vagy rágok fogai okozták, és ha ezen állítólagosán emberi kézben megfordult csontok nem később mosattak vagy hordattak bele a pliocáni kék agyagba. De különben is, ki az a ki határt vonhat a pliocán és negyedkori diluvium közt, ki merné mondani valamely rétegről, miszerint ez biztosan pliocán, ez biztosan diluviális, midőn tudjuk, hogy a pliocán és jégkor egy-' másba belenyúlnak; midőn, miként fönnebb rámutattunk, a pliocán és jégkor együttes lefolyását geologiai tények bizonyítják. Csakhogy a jégkorral valósággal az ember korába lépünk; s igy azon kék pliocán agyag, melyben Capellini az állítólag emberkéz által munkált bordákat lelte, közvetlen közelbe jut hozzánk. Mert az ember biztos nyomait Európában a jégkornak vége felé leljük. Oscar Fraas

2) 1866-ban Schussenriednél a Federsee déli szélén a schusseni forrás folyásának megigazitásákor érdekes és fontos felfedezést tett. Diluviális törmeléken ugyanis nagymennyiségű konyhahulladékot s házieszközt talált egy gödörben, melyet meglehetős vastag moharéteg takart. A csontok legnagyobb részt az iramgiméi voltak, melyekhez kevés ökör, ló, egy farkas, jeges róka, mely ma csak Szibériában él, nyul csontok s két medve állkapocs járult. A 600-nál több szerszám kovából készült, kiválóan fürész vagy lándzsa alakú, meglehetős durva és köszörületlon volt. A jól megőrzött moha-telepben, mely a csontokat környezé, leginkább hypnum sarmentosum, mely ma Lapplandban s az Alpesek hó határához közel ól, s hypnum aduncüm ós fluitans, mely szintén az Alpokon, de részben a réteken is lelhető — volt felismerhető. Itt nyilván a lakosság legrégibb nyomaira akadtunk; s mivel a jégkor alatt itt nem élhetett, mert e területet vagy jég, vagy legalább is viz boritá ; de a jégkor előtt sem, mivel e település a jégkorból származott diluviális törmeléken volt, az itt lakó ember korául a jégkor végét kell mondanunk, melynek hidegebb égaljával ') Die Freiheit der Wissenschaft. Rede gehalten von Virchow. 1877. 30 1. \ Würt. Naturw. Jahresh 1867, XXIII, 48. s köv. 1. lásd Pfaff i. h. 629, 630 1.