Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879

A szent irás tana az ember korára vonatkozólag. |Wogy a szentírásban igen számos ehronologiai adat fordul elő, mely esetleg időszámítások alapját képezheti, ismeretes dolog. A Genesis V. és VII. része sorozatos táblázatát nyújtja a vízözön előtt és után élt ősatyák születése és halálozása éveinek ilyen formán : Éle pedig Ádám 180 esztendeig, és fiat nemze ... és hivá annak nevét Szetnek ; és Adáin napjai miután nemzette volt Szetet még nyolcszáz esztendők valának : ... és lőn az egész idő, melyben Ádám élt 930 esztendő és mégha,la. Szet 105 esztendős vala és nemzé Énoszt. És éle Szet, miután nemzette volt Énoszt 807 esztendeig ... és lőnek Szet minden napjai 912 esztendők és meghala;') s igy tovább a vizözönig. A vizözön utáni ősatyák éveit Ábrahámig a Gen. XI. részében olvashatjuk: Szem 100 esztendős vala mikor nemzé Arfaxádot két esztendővel a vizözön után ; és éle Szem .... 500 esztendeig. Arfaxád pedig 35 esztendős vala, és nemzé Szálét: és éle Arfaxád 303 esztendeig, stb. Ily időszámitási táblákkal találkozunk a királyok könyvében is, hol Juda s Israel királyainak uralkodási évei vannak följegyezve. És csakugyan ezen s egyéb a szentírásban előforduló számadatokra építették azon chronologiákat. melyeknek száma oly nagy, de melyek közül alig kettő vág össze. Már ez eltérések — mint alább lesz alkalmunk példával bebizonyíthatni — azt gyanitatják velünk, hogy magukban a számadatokban kell valaminek rejlenie, minek következtében biztos időszámítást alkotni alig lehetséges. És valósággal, ha a különféle szentírási szövegek számadatait összhason') Mózes I. k. V, r. 3—8 v. 1*