Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1876

7 használata által a tanuló nemcsak megtanulná, hanem kellőleg megií értené az elemeknek egymáshoz való vegyrokonságát és a vegyületek lényegét az azokban működő erőkkel együtt. Ezek alapján elvül azt mondhatjuk ki: hogy a vegytan jelen tárgyalási módjával szakítva, oda kell törekednünk hogy az, először rendszeres anyag gyűjtés, másodszor térfogat szerinti vegyítés és vegybontás alapján tárgyaltassék, főkép a természetrajz és az elméleti vegytan igényeinek megfelelőleg, és úgy osztassék be, hogy az sem saját sem a természettannak IV.-ban, sem más vele rokon tárgynak rovására ne legyen. De továbbá a természettudományok történeti fejlődése világosan a mellett bizonyít, hogy azok kezelése csak szemléltető előadás utján lehet sikeres. Mert valamint minden tárgynál, ügy főkép ezeknél, először anyagot kell nyújtani a tanulónak hogy abból a törvényt maga legyen képes levonni. Anyagot azonban rendszeresen csak az esetben gyűjthetünk a tanuló számára, ha annyira berendezett szertárral rendelkezünk, hogy legalább az alapkísérleteket minden részletükben pontosan meg lehet tenni. Ha ezeket megnem tehetjük, hanem azoknak csak élőszóval való elmondására vagyunk utalva, az esetben már az alaptörvény halvány nyomokat hagy a tanulóban, a vele rokon tünemény csoport pedig, melyet az alaptörvény folytán lehet érthetővé tenni, majd minden nyom nélkül oszlik el. Azért határozottan azt mondhatjuk: hogy a természettudományok sikeres tanításának egyik alapföltétele az, hogy a szertárak úgy rendeztessenek be, hogy az alapkísérletek pontosan kivihetők legyenek. •— Habár ezzel ma mindenki tisztában van, azért mégis sok helyen nincs úgy. Legyen szabad még néhány szót szólanom a természettudományok egyik igen hatalmas tényezőjéről a mennyiségtanról. A középtanodákban — illetőleg a gymnasiumokban a mennyiségtan és mértan mint a múltban, ugy ma is a természettudományokkal nem állanak szoros összeköttetésben. A természettudományokban a mennyiségtant alkalmazni kell, a mennyiségtani előadások pedig jobbára úgy folynak, hogy épen a mennyiségtan eme része, t. i. alkalmazott része, melyben erejét egész hatályosságában lenne képes föltüntetni és magát vonzóvá tenni — nincs kellőleg méltányolva és kezelve. Az előadások annyira abstract folynak, hogy az alkalmazás legnagyobb részben ki van szorítva a térről, ugy hogy a tanuló a műveleteket — mondhatni — táblán végezi sikeresen, és ba alkalmazni kell, nem képes föltalálni a fonalat az elmélet és azon tünet vagy dolog között, melyre a mennyiség vagy mértan alkalmazandó. Azért nagyon elérkezettnek tartjuk azon időt, melyben a