Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-31 / 360. szám
102? december «31 BACSMEGYRI NAPLÓ 5. oldal Töredelmes beismerő vallomást tett a sztaribecseji apagyilkos Szabó Márton felbujt ássa! vádolja az édesanyját — Tagad az ál dozat özvegye — A gyilkos fiú zokogva hangoztatta, hogy megbánta tettét, mei't apja jó volt hozzá A gyilkos Szabó-család a bíróság előtt _ Noviszadról jelentik: Szokatlanul nagy érdeklődés előzte meg a sztaribecseji gyhKosság ügyében péntek reggelre kitűzött főtárgyalást. A bünpert dr. Belajdzsics Vladimír törvényszéki elnök tanácsa tárgyalta Szavazóbirák: Hartmann Iván és Maries Radoszláv törvényszéki bírák voltak. A jegyzőkönyvet Mikics Cscdotnir jegyző vezette, a közvádat dr. Antonijevics Dusán államügyész képviselte, míg a védelmet dr. Szckulies Milán, dr. Lcmaics Jovan, dr. Aradszki Mita és dr. Markus Demeter ügyvédek látták el. Dr. Belajdzsics törvényszéki elnök ki-i lene órakor nyitja meg a tárgyalást, beszólitja a vádlottakat, akik fogházőrök kíséretében lépnek a terembe. Szabó Márton hangos »dobar daiu-nai köszönti a bíróságot és illedelmesen meg« hajtja magát. Szabó jól megtermett, tag« baszakadt fiatalember kétsoros kék ka« hátban. lehajott galléru zöld inget visel, lábán vastag gyapjuharisnyá és fekete papucs. Az arca simára van beretválva, haja felfelé fésülve, magas homloka van tekintete elárulja, hogy bárgyú, hatá rozottan tompa elméjű, ami beszédéből lépten-nyomon kitűnik. Mellette ál! nővére Börcsök Mária 34—35 év körüli asszony, aki fekete klottruhában van fején selyemkendő, vállán fekete gyapjukendő. Börcsök Mihály, hosszú stráíos. barna nadrágban, sárgásbarna bársonykabátban és papucsban, kezében idegesen forgatja fekete kalapját, szemét lesüti. A negyedik sorban a család feje, özv. Szabó Mihályné, aki szintén fekete klottruhában, fekete selyem fejkendővel és fekete nehéz plüskabátban áll a birái elé. Szemén erős üvegü pápaszem, kezeit kercsztbetéve tartja. Az elnök Szabó Mártont szólítja elő és felveszi a nacionáiéját: — Nőtlen. 1903 január 15-én született Sztaribecsejen, csak magyarul tud, katolikus, földbirtokos, katona nem volt, öt elemi osztályt végzett, vagyona van. Börcsök Mihály negyvenkét éves sztaribecseji, katolikus, nős, földbirtokos öt gyermek apja. öt elemit végzett, vagyonos. Özvegy Szabó Mária ötvenhárom éves három elemit végzett, vagyona van. Büntetve nem volt. Börcsök Mihályné. Szabó Mária harminckét éves. katolikus, öt gyermek anyja, vagyonos büntetlen. A négy vádlott közül a legrosszabb benyomást a Börcsök házaspár kelti Börcsökröl azt mesélik, hogy a legzsugoribb emberek egvike. aki pénzért saját feleségét is eladta. Szabó Márton vallomása Az elnök megkezdi Szabó Márton kihallgatását, ami nagy nehézségekkel jár, mert Szabó bambán maga eié bámul és percekig nem válaszol. Az elnök nagy türelemmel próbálja belőle kiszeJm az igazságot, de Szabó Márton értelmetlenül felel a kérdésekre. —• Kis gyermek voltam, bocsánatot kérek — mondja — amikor apám háborúba ment, akkor édesanyám gondoskodott rólam. A mamával nem voltam megelégedve, mindig szekirozoti. bántott, bocsánatot kérek, sohasem adta meg a kedvemet, többször e’őíogott éj megvert, mert igen élénk voltam, ez volt körülbelül az ok. A háborúban a földünk haszonbérben volt kiadva, iámódú földbirtokosoknak és mi a városban laktunk. Apáin a háború vége előtt visszatért, váljon Oroszországban volt-e és mikor, bocsánatot kérek, nem tudom, nem emlékszem. Kis gyerek voltam, Az elnök: Hogy viselkedett az anyja míg az apja a háborúban volt? A vádlott: Köszönöm, nein a legjobban. Én miattam nem a legjobban viselkedett. Jónak jó voltam, szívesen jártam az iskolába. Az elnök: Jó viszonyban voltak-e a szülei? A vádlott: Elég jó viszonyban, bocsánatot kérek. Az elnök: Veszekedtek-e az utóbbi időben? A vádlott: Igen, apám a középső nőnemet segi.ette. emiatt a sógorom eb lerikezeít vele, hogy miért ad mindent a fiatalabbiknak és nem az ő feleségének. Apám könnyelmű volt, két láncot adott Dózsa Jánosné Szabó Mail'd nevű nővéremnek. Anyám is ellene veit az ajándéknak. Ha veszekedtek, kiküldtek a szobából, hogy ne halljam. Az utóbbi időben sűrűbben veszekedtek. Legjobban a sógorom haragudott, ö kezdte a ma’.nival megbeszélni, miké ven foglak édesapát eUöídelni. Az c.röfc: Mennyi vagyona voll a? apjának? .4 vádlott: Tizennyolc hold. Az anyámnak külön háza volt a városban. A földön adósság volt, mert néhány év előtt három holdat vett és erre tartozott a banknak. Az elnök: Melyikük veszekedett a szii'ei közül? A vádlott: Mindig a mama volt a bosszantó, nagyon mérges volt. bocsánatot kérek, mindig szekirozoti. Edéi apa volt a legjobb gazdám. A gyerekei valamennyien szótiogadtak. Édes apa könnyelmű ember volt. amit az anya mondott, azt mindig azonnal megtette Az utolsó évben nem szerették már egymást. Az elnök: Hogy viselkedett az anyja «mikor a férje a háborúban volt? Tisztességesen? A vádlott: Bocsánatot kérek. nem. egészen tisztességcsen. Az elnök: Hogy vette észre, hogy nem tisztességesen? Mit ért az alatt, hogy nem tisztességesen? A vádlott: (habgat). Az elnök: Megértette, amit kérdeztem? * A vádlott: Igen, mindig szekirozott Az elnök: Nem ezt kérdeztem, fogadott más embereket? A vádlott: Nem tudom, bocsánatot kérek. már elfelejtettem. »A mama kezdte-' került szó a gvií-Hogy Az elnök: kosságra? A vádlott: Az utóbbi években ke< rült szóba, legelőbb ! 935-ben. Az anyám szemrehányást tett apának. Sok szóbeszéd volt akkor, hogy miért a fiatalabb kapja a földet és nem az idősebbek Leginkább a két utolsó évben volt «ok veszekedés emiatt. Édesanyám és Mihály kezdték el a szóbeszédet, hogy tegyük el a láb aló! apát. Ha erről beszélgettek, engem kiküldtek. Sok min denfélét beszélgettek, de én elfelejtettem. Aztán rábeszéltek, hogy üssem meg Mama kezdte, jó volna láb alól eltenni az apát. Sógorom mindig átjött a szab lásra. Valahányszor apa a városba tuen., el kellett menni a sógor szállás? előtt és igy a sógor látta, hogy apa nincs otthon és átjött anyához. Ez több alka’ontmal megtörtént. Én a konyhából kihallgattam, mit beszéltek, de nagyot hallok. December dereka táján mondták meg, mit csináljak, felbizjattak és ráhallgattam, hogy mikép fogjuk édes apát eltenni. Az elnök: A vizsgálóbírónál máskén vallott. A vádlo't: Bocsánatot kérek meg voltam ijedve. Az elnök: Mikor beszéltek először a gyilkosságról? «1 vádlott: Nem tudom, gyermekészszA nem emlékszem. Az elnök: A vizsgálóbírónál még_ emlékezett. A vádlott: Meg voltam ijedve. Anyám és sógorom szólítottak fel. hogy öljem meg az apód. Előbb nem volt szó róla. mert műidig kiküldtek és én bocsánatot kérek, szívesen kimentein, december tizenötödikén. vagy tizenhatodikán beszólítottak, hogy beleegyezzek-e. amit ketten elvégeztek. Gyennekósszcl beleegyeztem. hogy cltessz/ik láb alól. Eleinte nem egyeztem bele. de rábeszéltek ér akkor beleegyeztem. Az elnök: Mondja el a szavakat, amiket magának mondottak. A vádlott: Nem emlékszem. Az elnök: Hogy lehet ilyesmit elfelejteni? A vádlott: Nem emlékszem réi. \ feledékeny gyilkos Az elnök: Ki volt az első. aki a gyilkosságra felbujtatta? A vádlott: A sógorom voll az első. ö. mondta, hogy tegyük el láb alól, köuynyehb lesz az eleiem. Az elnök: Mit mondott maga? A vádlott: Engem megleptek, bocsánatot kérek és azt mondottam: no. beleegyezem. Az elnök: Többször volt erről szó? A vádlott: Csak a gyilkosság előtti napon, Órákig beszéllek nekem, Nővérem a gyilkosságról semmit sem tud. A vizsgálóbírónál azért beszélten) máskép, mert meg voltam ijedve. Az elnök: Emlékszik, mit mondott a vizsgálóbírónál? A vádlott: Valahogy emlékszem. Az elnök: Hát mondja cl. A vádlott (hallgat): Kérem felolvasni. Az elnök felolvassa a vallomást, mire a vádlott kijelenti: — Igen igy volt, én azonnal beleegyeztem. Ügy volt, ahogy a vizsgálóbírónál mondottam. Az elnök: Ott art mondta, hogy Mária nővére is tudott a gyilkosságról. A vádlott: Meg voltam ijedve. Elmondanám, de nem emlékszem, bocsánatot kérek. Az elnök: Nézzen a szemembe. Mi volt a gyilkosság előtti kedden? A vádlott: Mindig az istállóban voltam. Az elnök: A szülei veszekedtek. Ezt mondotta maga az előbb. A vádlott hallgat. Az elnök: Hogy történt a gyilkosság? — Mindent elfelejtettem, én hamar elfelejtek mindent. — Emlékszik arra, hogy megölte az apját? — Valamire emlékszem. Nem látom sehol, otthon sincs már. Mit vallott a gyilkos a helyszínen? Az elnök felolvassa a helyszínen eszközölt kihallgatás alkalmával jegyzőkönyvbe mondott vallomást, arpelyben beismeri a vádlott, hogv apját két baltaütéssel leütötte, mire az apja összeesett, erre sógora. Börcsök Mihály előbb bottal. maid a tőle elvett baltával újabb ütéseket mért Szabó Mihály fejére, azután eltemették az udvarba. Márton a tett elkövetése után visszament az istállóba a lovakat etetni, aztán maga ás jóízűen megreggelizett. Az anyja a gyilkosságot az ablakból nézte. Szabó Mártott a tett elkövetésekor tizennyolc éves volt. Az elnök: így volt? A vádlott (hosszas hallgatás után)* Nem. Az elnök a jegyzőkönyvekből megállapítja, hogy az anyja figyelmeztette Szabó Mártont, amikor a gyilkosság előtti éjszakán aludni ment, hpgy el ne aludjon, sőt az éjszaka folyamán istöbbször költögette. Reggel Börcsök szállásáról bottal jött a Szabó tanyára és Szabó Mártonnal együtt až istállóban várták az öreg Szabót, hogy leüssék. A gyilkosság elkövetése után özvegy Szabó Mihályné és Börcsök Miháiyné segítségé vei, elásták a holttestet. A csendőrségnek azt jelentették, hogy Szabó Mihály eltűnt. Az elnök: így volt A vádlott: Most már emlékszem. Az elnök: Ki osztotta ki a szerepeket? A vádlott: Azt mondták, ha megölöm, ich!) sorsom lesz. Azt is mondták, én kezdiern ütni, akkor Bölcsök majd segít Az elnök: Maga ebbe beleegyezett? A vádlott: Igen. A mama. bocsánatot kérek, azt mondta, hogy vegyem a baltát. ő majd azzal az ürüggyel, nogy a lovakat meg kell etetni, iektildi az apát az istállóba, én várjak az istállóban. Börcsök majd segít. Az elnök: Mi történt a vagyonnal? A vádlott: Kérem szépen öörcsck is beleegyezett, hogy az egész \ agyon az enyém legyen. Ai elnök (felm itatta a nagy baltát): Ezzel sújtott le az apjára? A vádlott: igen. A gyilkosság után a család többi tagjai Igen jókedvünk let-! tek, este az anyám és a sógorom Becsére mentek, hogy apa eltűnését bejelentsék. Karácsonykor Börcsök részt kért az örökségből, míg én szomorú voltam apám haldia miatt. Börcsök négy lánc földet követelt, mire az anyám sógorom fenyegetése folytán másfél láncot átadott, sőt anyám eladta neki becseji házának felét. Börcsök később még két láncot vásárolt az anyámtól. A gyilkosságot azért követtem el, mert gyermekésszel hallgattam rábeszélésükre. Az első felbujtó az anyám volt. Az elnök: Erez megbánást? A vádlott: Igen, megbántam a tettet, mindig jó apa volt, nagyon szerettem. (A vádlott zokog.) A délutáni tárgyalás A délutáni tárgyaláson Börcsök Mihályt hallgatja ki a biróság. Börcsök, mielőtt a terembe vezetik, magához kéreti védőiét dr. Lemaicsoí, aki előtt kiielenti. hogy ártatlan és ártatlanságát, végig hangoztatni fogja. Az elnök kérdésére elmondja, hogy nem érzi magát bűnösnek, a gyilkosságról csak akkor értesült, amikor a csendörségen kihallgatták. — Egy napon — vallja — közölte velem az anyósom, hogv apósom. Szabó Mihály eltűnt, mire elmentem Sztaribecsejre és Petrovoszelóra. hogy talán ott ráakadok. Az elnök: Nem gondolta, hogy apósát meggyilkolták. Börcsök: Mindenre gondoltam... Később letartóztattak. A csendőrségen azt vallottam, amit akartak, mert ütöttekvertek. A vizsgálóbiró előtt azért val’oftam be a gyilkosságot, mert apró gyerekeim vannak, soha nem voltam bezárva és egészen elvesztettem az eszemet. Azt mondtam, hogy apósomra egyszer baltával, cevszer bottal ütöttem, de ez nein igaz. Ezt a vallomást azért tettem, inert cgv hivatalnok azzal fenyegetett, hogv felakasztanak, ha nem ismerem be a gyilkosságot. Az áruló levél Az elnök felolvas eg.v levelet, amelyet Börcsök a fogházban irt Szabó Mártonnak és a levelet te akarta csempészni sógora cellájába. A levél izv hangzik: — Sógor, vállalj mindent magadra és mond azt. hogy édesanyád kényszeri tett. hogy édesapádat meggyilkoltad. Ha kikerülünk, annyi pénzt és csomagot kapsz, amennyi csak kell. Most is adunk pénzt és ha kikerülsz a loghdzból, annyi pénzed lesz, amennyit csak kívánsz, mert mi segítünk rajtad. Az elnök a levél felolvasása után elrendeli a szembesítést. Szabó Márton szemébe mondja Bőrösöknek: — Te' is ott voltál. Börcsök: Hazudsz. Szabó: Én csak rábeszélésetekre cselekedtem. — Hazudsz. — Pénzt leértetek. — Hazudsz. — Anyám küldött éried, hívjalak, hogv segíts meggyilkolni apámat. — Hazudsz. Vart egy isten az égben. Akasszanak fel. de az az igaz. amit most mondok. — Megbeszéltük, hogv mikép követjük el a gyilkosságot. — Hazudsz. Itt megvádolhatsz, ahogy akarsz, de isten előtt nem. Szabó: Ott Is megmondok mindent. Az istállóban kikaptad a kezemből a baltát és az élései rásuitottál az apámra. Börcsök: Hazugság. — Pénzt is kínáltatok, mint egy gyermeknek. csakhogy beleegyezzek. —Hazudsj. A közönség nevet, mire az elnök erélyesen nyugalomra és komolyságra inti, a hallgatóságot. Az elnök: Melyik vallomása igaz. a mai. vagv amit a vizsgálóbiró előtt tett?' Börcsök: Ártatlan vagyok, más mondanivalóm nincs. Az özvegy kihallgatása A bíróság ezután áttért a meggyilkolt özvegyének a kihallgatására. Éles. rikácsoló hangon válaszol az elnök kérdéseire és egyre azt hangoztatja, hogy nem bűnös. Az elnök: féltékeny volt-e az ura? A vádlott: Igen. Ez volt a szenvedélye. Három és fél évig volt háborúban és Oroszországban, ezalatt azt tehettem volna, amit akartam, de nem tettem. Dacára, hogy hat szemem van (és ezíel elővett a rajta levő szemüvegen klvill egy. másikat is. mutatva, hogy izv is alig lát), mégis féltékeny volt. Azzal fenyegetett. hogy ha megcsalom, levágja kezein és az orrom. — »Ha megtudsz bármit — mondottam ilyenkor — tehetsz velem, amit akarsz.« Egyszer azután eltűnt és én nem tudtam felőle semmit. (A vádlott Hu Idegesen mozgolódik). Amikor iérjem még mindig nem jött haza, kikiáltottam fiamnak, hogy hol marad apa. (Szabó Márton erre lehajt ja fejét ós arcát kezeibe temeti.) A fiam azt mondta, elment, azt hittem, hogy a Börcsö-, kékhez... Megjött a moli vöm is, ő is
