Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

BACSMEGYEI r NAPLÓ Goethe: MEHR LIC H TI f- r«r e ;ztik KETTEN .-'a BAEDEKER IBSEN: KO ient annyi, mint ?télö.«7ékc^ jogi, vagy orvosi pályára léptek. Ma? Sportpályára. A gól ellen nincs orvos­ság. A halál ellen adnak Cleopatra kirúgta Cézárt Egy kritikus albumából Ha két kakas perlekedik mindig egy tvuk huzza a rövidebbet # Egy nöisrnerösöm, igen müveit és szellemes hölgy, igy szólt hozzám a minap: — Mondja kedves mes­ter, miért kel fel a nap keleten? 1 Nem akartam megsérteni az illetőt, aki különben is lapunk régi előfizetője te­hát igy válaszoltam: — Mert, Na, jól megadtam neki. * A pulykaméreg gyorsab­ban öl a ciankálinál. Még­sem használják patkányir­tásra. Elég kár. * Napóleon felégette Moszk­vát, Moszkva felgyújtotta .Európát. Az egész világ ég Mindenki le van égve. Ez­ért nem vesznek a Vajda­ságban irodalmi müveket, * A töltött pisztoly hama­rább elsül, mint a töltött káposzta. * Azelőtt a fiatal emberek Egy hü olvasóm kérésére elhatároztam, hogy fellebbentem a íátyolt Hogy a dráma szereplői­nek érzékenységét ne sért­sük — mindketten hommes comme il faut — nevezzük a hősnőt egyszerűen C. I.­­nek, a férfiút C. Il.-nek, C. n. (üstökön ragadja C. I.-et): Hah, kígyói Meg­csaltál! C. I,: Menj a pokolba, unom már a féltékenységi rohamaidat. C. H: Ne is tagadd, min­den hiába I Spekuláné lát­ta amint Ramzesz tizenhá­rom és fél kisurrant a há­lókamrádból ! C. I.: Szemtelen! Rágal-' mazol? (Pofon üti.) Inkább arra felelj, miért nem pu­coltad ki a fogaidat? Pedig odakészitettem a mozsdóra a Botot és a Kalodont... C. II. (A szájára üt): Csitt, boldogtalan 1 Hisz ez anakronizmus 1 C. I.: Hallja, maga engem ne tanítson világtörténe­lemre I Inkább menjen el a gőzfürdőbe, szégyen, b.ogv ragad a piszoktól I Gondol­jon az utókorra! Mit fog szólni Shakespeare? C. II. (üvöltve): Bestiális tyuk! És azért áldoztam fel legszebb stratégiai pontjai­mat! (Kirohan.) C. I.: Hah, ezt nem élem túl! (Tapsol.) Hamar a kí­gyóimat! (Egyiptomi faj­szüzek egv lábos csörgő kí­gyót hoznak be.) C. I. (Fellépi a pruszlik­­ját és a mellére rak egy pápaszemes kígyót): Gyere kis dekobrám végezd köte­lességedet! (Hastánc.) A szemüveges kígyó (iz­gatottan): Kérem szépen el­vesztettem a evikkeremet, anélkül pedig nem tudok dolgozni... C. II. (beront): Szeren­csétlen! Mi marad akkor Antóniusnak? (A kígyó­hoz.) Mars ki! C. I. (zokogva): Gyulus CSA1 NŐK Millió Izidor Irtai Baeleker I Engedek a közvélemény (azaz: három-négy olva­sóm) sürgetésének, Írok t. kollégámnak, Milkó Izidor­nak Kelten cimü könyvéről és véleményt mondok erről az ifjúkori kísérletről. Per­sze, ha tudnák, akik biztat­nak, mily kevéssé szeretjük egymást, mi ketten, a szer­ző s e sorok írója, aligha kivánná, hogy foglalkozzak fele n a müvével. Nem tagadom feszélyez­ve vagyok velük szemben Ha m( dicsérem a könyvet, az Író ellenségei azt hihe­tik, hogy azt merő pajtás­­kodásból, pártos kedvezés­ből, céhbeli elfogultságból teszem, ha pedig érdeme szerint bánok el vele, azaz lerántom a sárgaföldig, a barátai azzal vádolhatnak hóra tollúmat kenvéririgy­ség vezeti ily élesen Ha tőlem kér tanácsot, sose lesz íróvá. Mennyi be­csületes mesterség vanl — s ő könnyelműségből vagy hajlandóságból, de minden­esetre szerencsétlen s »Ahn­dung«-ból ezen a tövises pályán próbált boldogulni, aminek az lett a szomom következmény, hogy most minduntalan könyvet ad ki Baedeker Irta M! kő I idor A szerző bizonyos rokon­­szenvekre tett szert az Írói társadalomban, ami annak tulajdonítható, hogy hosszú ideig hallgatott nem irt semmit s békét hagyott kiadóknak és közönségnek. Csakis ennek köszönhette, hogy újabb könyveit a kri­tikusok bizonyos jóindulat­tal fogadták. Nem tartom magam rossz embernek és sajnálnám, ha malidéval vádolnának az »érdemes« Íróval szemben (akinek minden érdeme az öregsé­gében rejlik), de nem ve­hetek részt abban a vállve­­regetö sziveslátásban, a mellyel némelyek üdvözöl­ték. Maga az a máskülön­ben elismerésreméltó . tar­tózkodás, hogy a szerző éveken keresztül megkímél­te a közönséget dilettánsko­­dó kísérleteitől, a könyve megítélésénél épp oly ke­véssé jöhet figyelembe, mint az a körülmény, hogy időközben megöregedett s veterán iró lett. Engem ilyen tekintetek nem irri­tálnak, objektiv maradok s kimondom nyilían és han­gosan még ha a szerző ur meg is pukkad bele: ő ne­kem egy csöppet se rokon­szenves (semmivel se sze­retem őt jobban, mint ő engem), az írásaival na­gyon elégedetlen vagyok sőt — megmondom őszin­tén — nekem egyetlen sora se tetszik. ezt nem élem túl. Szakitok veled hazám érdekében. Engedj dugába dőlni! C. II.: Isten veled te kis malac, én elmegyek, te itt maradsz. Külföldi viláíTlan egy vajdasági iró könyvéről Már beszámoltunk arról a rendkívüli és egyetemes sikerről, amellyel a kriti­ka lapunk illusztris főszer­kesztőjének, Milkó Izidor­nak (Írói álnevén Baedeker) uj könyvét a Kettecskénf fogadta. Most egy világlap is meghajtotta a vajdasági irék örökifjú nesztora előtt az elismerés lobogóját. A nagy tekintélyű világ­lap, a Tolnai Világlapja szószerint a következőket Írja Badeker (alias: Milkó Izidor) uj kötetéről: Tnlajdonképen külön Műkő-számot akartunk kiadni, mert az a könyv a magyar litte­­ratnra diadal ünnepe, íme, igy tolmácsolja egy világlap az egész müveit kontinens (beleértve az Azori szigeteket is) csodá­latát. Ehhez nem kell kom­mentár 1 HÍREK — Időjárás. Tempora rau­­tantur. Elvétve csapadék. — Kanyarójárvány Szen­tén. Szentáról jelentik. Vá­rosunkban felütötte fejét a kanyaró. Boldog ifjúságom­ra gondolok amikor difteri­­tiszben feküdtem és rá­zott a szamárköhögés. a postás éppen akkor hozta b« a boldogult Vajda János le­velét (lásd: Levelesládám­ból cimü visszaemlékezé­seimet, amelyek a B. N.­­ben jelentek meg.), amely­ben melegen gratulál Az örök Róma cimü kötetem­hez. (Megjelent Budapesten Lampel — azelőtt Wodia­­ner — kiadásában, bolti ára i kor.) Erről jutnak eszembe a régi ió békeidők amikor még koronában szá­moltunk. Istenem! Ich weiss nicht, was soll es bedeu­ten, dass ich so traurig bin — ahogy az én kedves Hei­ném mondta. B ÁCSMEGYEI r Minden segíderS mellőzésével szerkeszti: GÓLLESŐ MIHÁLY A szalámikirály tragédiája A Bácsmegyel Napló uj 50) dináros problémája 1. Humbug Jónás a több­szörös milliárdos amerikai szalámikirály mély gondok­ba merülve ballagott a Nia­gara partján. Mint komorbi­káé olyan a járása. A ve­zérkari ülés ugyanis eluta­sította ajánlatát... — Bum! — és egy lövés dördült el közvetlen mel­lette. 2. Amikor feltekintett, egy lovat látott maga előtt pa­tái között a még füstölgő revolverre. Humbug Jónás térdre rogyott: — Kegyelem I — Istennél a kegyelem — nyerítette a paripa és még két golyót eresztett a szalámikirály májába. 3. — Fogd — suttogta az egyik. — Nem látok a sötétben —- igy a másik. A hullát becsomagoltak és a szalámigyár óriási húsdarálójába lökték. — Biztos, hogy friss a dög? — kérdezte a gépész — Igen. Valami lóhulla lehet. Móg meleg volt ami­kor kihúztuk az árokból... — Akkor rendben van. — felelte az igazgató ur szigo­rúan megparancsolta, hogy csakis friss anyagot hasz­náljunk. És bekapcsolta az ára­mot. i. özv. Humbug Jónásné és gyermekei reggeliznek. — Na még egy kis szalá­mit — unszolja Riza nevű lányát. Riza beleharap, de tor­kán akad a falat: — A papa!... hőrgi és ájultan lerogy a perzsaszö­­gyegre.. . Mi a megoldás? A Bácsmegvei Napló ol­vasói több százezer kombi­nációt vetettek fel, ezek kö­zül a legsikerültebb Komor Mihályé e sorok szerény Írójáé, aki­nek az 500 dináros jutalmat itt következő szel­lemes és pompás befejezé­séért Ítéltük oda: 6 Élesztgetni kezdték ece­tes tormával és Riza lassan magához tért. — Hol a papa mit tudsz a A kisbosznai polgári Lo­varda előtt már a kora dél­előtti órákban ezrekre me­nő tömeg szorongott. Váro­sunk előkelőségei mind megjelentek, hogy gyönyör­ködjenek a Lovarda ezidei első téli concoursjának lo­vas-bravúrjain. A tribünt zsúfolásig megtöltő közön­ség lelkes tapsokkal hono­rálta a tüzes méneket és a Érdekes mezőnyjátékkal indult a küdelem A zsina­góga ugyan ellentállt, de a gyakorlott bukaresti pro­fesszionisták csakhamar le törték. Bravúros volt a R. Zs. Sz. (Román Zsidórugök Szövet­sége). Félidőben az egvesü. let nótáját a »Hej zsidó­lány, zsidólány« — húzta a zenekar. Heves küzdelem után, amely már közelharc­cá fejlődött, a kirakatokra és a fejekre került a sor, itt Aljechin Mihály becske - reki cipészsegéd a Roplics­­ka ulicában szóváltásba keveredett Klein Romulusz jónevü szuboticai sakkmes­terrel. A mérkőzés élénk mezőnyjátékkal indult. Szó szót követett és amikor a sakkmatador a cipészsegéd papáról? — faggatta jó ma­mája. A leány szó nélkül anyja orra alá dörgölte a szalámi rudat. — Jeszeszl — sikoltotta az első szippantás után — hisz ez a papa láb­szaga I És a rendőrség ezen a nyomon indulva megindí­totta a vizsgálatot. szellemes prológust ame lyet Szegedi Emil irt di­rekt erre az alkalomra. A nehéz díjugratásban első Vig Lajos szentai tanár, a B. N. szentai tudósítója Ezután felvonultatták a zsűri elé az arabs telivére­­ket, amelyeknek nagyré­szét tauglicbnak találta az állatorvos és valamennyit kiutalta a lömészárszéknek. egységesen le kell szögezni hogy a diákok nem kivéte­leztek senkivel és egyfor­mán lékelték az izr. és a rém. kath agwelőket. A biró nem ért rá részrehajló lenni, mert kupánütötték a kupamérkőzés elején. Ilyen élvezetes meccset már régen láttunk, kár hogy a balbeck oly gyalá­zatosán funkcionált akár a szuboticai villanytelep. k. m anyjaisíenit kezdte emleget­ni Aljechin »nesze paraszt« kiáltással bástyán rúgta a mestert. Klein azonban kivédte a snsstermatlof és huszárcsellel úgy orron vágta Aljechint, hogy az még a remit se érte rá be­mondani és szótlanul Dsszerogyott. A sakkmester a iólsikeiült lépés után futólépésben hagyta el a terepet. Alje­chint súlyos sérüléseivel beszállították a közkórház­ba. Aljechin. felépülése után revansot szándékozik adni Kleinnek. mert kijelentette hogy ott verem agyon, ahol találom. A mérkőzés előreláthatólag nagyon izgalmasnak igérke zik. Ml ÚJSÁG A LLOYDBAN7 Hagy tranzakciók Szurotic'n Gazdasági életünk irá­nyitó személyiségei c.sü­­törtölkön magánérfekezletet tartottak a Llovd különter­mében. A konferencián több tekintélyes szuboticai nagy­tőkés vett részt. akiknek sikerült egv nacvaránvu ferbli és preieránsz tranzakciót lebonyolí­tani. Néhányan már az első fél­órában erős nyereséggel tá­voztak mig a hesz áldozatai kB!­­csBnnénzzel folytatták a küzdőimet, ami viszon* hiteléletünk örvendetes fel­lendülését hrionvitia. HÍREK ❖ — Ear nap hazugság nél­kül. Pécsváradról jelentik] Balga Jozefin varrónő fo­gadást kötött Dománv . Jó­zsuával, hogy 24 óráig csak igazat mond. A varrónő fél­óráig nagyszerűen bírta az iramot, de amikor azt kér-' dezték tőle, hogy mikor született, csupa szokásból tizenegy évvel kevesebbet mondott. Miután az anya­könyvi hivatalban utána­néztek a dátumnak a balga varrónő elvesztette a foga­dást. Ez előrelátható is volt. Ha engem kérdez meg előbb, sohasem megy bele egy ilyen súlyos feltételű fogadásba. 24 óra! Alig, alií rüfnyil LÓSPORT A kisbosznai Lovarda első téli concours-Ján Vig Lajos lapunk szentai tudósítója nyerte az ura Kupamérkőzések Romániában 4 gól, 6 kupi verés, 12 xrpfog a román—rr agyar diákm -í közéi e rdménje S A K K Klein Romulusz sakknmíer megvárta Al'echini Aljacbint súlyos sárBBsei?cl baszilli’ott k a kEzkórházba

Next

/
Thumbnails
Contents