Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

BACSMEGYEI «r NAPLÓ SZINHAZ-fíOZI I 2e*rl»**sti: | SARCEY: A biti« <vm«. ZEKE___________j l. ’BTia FRANCOIS | é. kötetté «Verölt kalapálni ezt a sok lelki inflációt sietünk füllövön rayzdni #g alkalmat, bogy elsőnek kit* síitatbeasük az üstököst A »Yarjukáreji«« csupa razra-wop1* báj és huncut eprit. A vajdasági ugzroa ma már esak ketten kéovi­­jó lírát: Schwerer La­seavatoltan jó lírát: Y. La­jos és áss It&liianska 7a­­rucsna Banka d. d„ amely utóMsi az olasz bankjegy­­nyomda jugoszláviai fiók­vésze!» diadalmaskodott Lesz jmem$ is at evyg, m . . . Ma ff ■.*«#»«'?< t/#f ét «* «»1 «»Vít -éji featr m- 6u a c .felmtmí-S »« ' vhfin «•«ütötte. Figyelemre méltó Két nagy»fcarü uj nótát danottak el vasárnap d d­­utá* az atsójádDrosi ina­­ri*sie.->oncifjuséf műkedve­lői előadásán, melyet álból •r. etkaJeenbY ***-»degtek. !»o»v A ess «f fc«gtt*éiyá» a #s*44ae*« MwasattM«. 2 Tawraan Pufi aas» ír­­bárra ki'SRCx! itt*.?. *. Bajpd P««#*r ős R-t&wít I,-oi iáim cia^avPVrea eiatt n a «ata 9EÓU al'otis rótt mindkét nóta eldalolása. s különösen a »Mát >sza lka érászban ram című dalnak adott artisztí­­hi* keretet hogy Sralka Máté a végtelenül rokon­szenves cigányprimáa feno­­'n-nilts nagybőgőjét ez al­­ksiomse«! egy jó! irányzott "••jóssal összetörték, mely d:cs.ösé«e* műveletnél Zsí­ró* Andris jól I»éviit mű­vészete diadalmaskodott H4KQV. RBENV SZUBOTICAN FILM A yiSrlki üt Iái A aauboljeai Városi Mozi sta délelőtt mutatta a saj­té képviselői előtt aa ids* sapzon laeiobb vígjátékét, a Yörös kalózt, amely a I.i/ka moziban énpen most perré Fekete kalóznak jó’sikerüil paró-hija. A snitó képviee Minek direkt érdemes sir» ■érni o»y rossz filméi (a SeketéO. horr aztán iót mu latbasson a paródiáin. Kár Wo»r a pe»őd>a nem volt swines, iné* nacvobb lett Tolna a muri. de a s*<tó képrie irr is Lesük a t fér­ték a réböe'stöt es pedig a bisins siker előjele, hisz a t I. hanti! Mn» át se meri lépni a kinó tüe.-dhót mi» nem olvasta el * Isppnk Wlmre vatót. amelyből ki­déről. brey érrlm»es-e el­mennie a Bftorbn A • ’ *1 ~k A «roboticai I.ifka meri M d a rontotta Se a sajtó kápv. élőit *z idei sreaon leriohh kaló-dríroé át a Fekete Haló |V-'*el«s Fair­­bansvjil a vimszerepbe* A ■KxVrn fitmrv-'i-'g tr»sr»s »íróját a lerrvsSb ‘Arefcv*­­sek is . hí->m»t-»;ák. mint *W a F K s-;nes felv anselvrk elkf m '-»títték » «silót'in-’*-’» » Ka s In -­­less kérdi !>»rii rv*-1 Séiifntvénrnj wlv két e *»»*<■» W'r.viseV» r'atl nro*1*. fcAit. t-Mer"«»eKttjiósk. I<t sokkn* hibban iíf""»vtt mint a a Vé*po:b’n A renderés a f's-ta fe!»'éle- J»V Ttí^-jiós és z»ne I.ifká­­aé érdeme. —lé —8»C TKO^y VJRK YSrBs La'o»: Yr»’«iA'a­eéa. 'Vrreck. Szerző saiftt feúwlásB ' Itindie meykölön bövtetett iftind'jlattal fi­­ryelteni epnek a serdíUő poétának a zsePRéit. Már a »Méhészeti közlönyben« meetelent elsé kísérletei is élénk feltűnést keltetlek smkkörOkbon és most. hogy Most zajlott le rárosunK- bsn a nagy nemsetközi ri­­dié h*n gverseny. amelyea e sorok seerísiy írója is Kszt "ett. n>int a sajtó kép­viselői». Klösrór err ki* effláro­­pé* kéaaűlékst ipu'attak be YeJatni áriát énekelt. »Ilvra ló'.orVu »éw nine* méj Jh­­tpyslá.riflir.n« monikrtta a tikiólté. mire e sorok sre­­róny iröi* Waaentett e*yet — lesaas* — sikoltott a kikiáltó — vése ran a ma­sinámnak 1 Rz»itán egy nérrtimpis lépett a dobogóra. —• Ez rádió? — kér­denie ’óliiszemürn es sr. i. és az apparátus három höir'swl kilehelte lelkét. A bőt« direkcié roost ti* zenkétlimpáa mama ty épét szegezte szembe i t k i.-< val, aki mosolyogva nézte. —• Hahaha! — Bevetett jóízűen és a 12 lámpás egy­szerűen nem tudott acóhoc jutni, torkán akadt a dal és az összes haaghuUámak rémülten menekültek sza­naszét. amikor a a se. t elsüt tojt a magát, horr — Huts TO*, »á »•a kori a Imiin tat­ted a nagy allémat? _ CeauK KH»«y, SZÍNHÁZ Aa »Ordtg» fcambarbu Földeeey Sándor társulata soambataa nutatta be Molnár Ferewc kollégám wsindarabjit, ae >Onlö*öt«. A címszerepbe* Soltéae Anny deimtált. Be a már nem éppé* mai csir­ke azt hiszi, horr a knltur­­ssoríjft# magyar közönséged ki lehet elégíteni két drb merészed dskortált térdka­láccsal. — Scfetrri »káé S»» bstka*. Szornborból jelen­tik: Dr. Szántó Mikié* ra­­oámap este bizalma« érfe­­kfwletet hízott össze a SkIo­­boila külön tetmóbebe*. Az ankét, amelyea részt vettek a színtársulat női tagjai a kora hajnali órákig tartott. ■Ha« B6*A]3k> kwloik» A magvar Kintársulat kótiőa este mutatta he Szene« Béla kollégám vigiitékát. a »Nem nösülök«-öt. Az est szenzációja Soltész Anny volt, ez a tetőtől talpig kiforrott művésznő, aki el­bájoló fiatalságával, finom sikojaival. ruganyos terme­tével utolérheti lenül tóm. borította a eimszerepet. Re­mélhetőleg sok kelbnnee es­tét szerez méj nekünk a művésznő, aki a legvér­­szorajasabb, legigényesebb színházi kritikusokat is ki­elégíti. A lelkes tömeg ki­akarta fogni a benzint az autójából, hogy személye­sen húzzák végig a föuccin. De a művésznőnek még nincs 9ftját autóin. Dr. Szánt* Miklós T Á ? C A /f i.e'*+ 150 SrÍA * /? e*9 Hr Jött, mint e«y valódi an­tik istennő, kicsit illatosán kicsit romlottan aho»y il Ük. Fyy ide'üs szerelem — ahogy a hitközségi metsző mondaná — telőtői Mini» '» ris"za. összesen ISO cm Éppen hajlók nélkül bo­lyongtam a rideg téli ucci­­kon. egyetlen áporodott di­nárra! a szivein alatt, ami­kor előttem termett csuia­­szerüen. — Édesem csakhogy rád találtam! — borult a nya­kamba mint általiban a llolópovellák hősei és érett gYÜmölc-’.f'óort ölembe bum ilainaltájban aztán kitör­tem: — Unom az ismétlésekéi — mondtam. — Ég veled és a gyöngyharmat — és kirohantam a bokorból a haras semmibe — Várj szerencsétlen! — kiáltotta sírva — itt felej­tetted a honoráriumot! — és diszkréten a kezembe nyomott száz dinárt —• Kevés — üvöltöttem felháborodva — gubizz ám ki mér ötvenet. vagy vissza az egész! Csak nem képze­led. hogy ilven olcsón kap­hatsz egy vajdasági írót 'S tát* á tétel Mondani se kell, hogy fi­­,;e'ett. mint a köles Mire én ét'Agyul! an befaraglara \ pad támlájába az elismer­vényt: REBEKA + 150. A JA kis f j e r m • k e k n e k iterumtl és rajzolja! HAROS TORTA bácsi CIRKUSZ Egy Tldá’n hiafóH« Jelzem, épp a tantit temettük. Szegény tanti milyen áldott teremtés vök bizonyisten a légynek se vétett soha. És most mégis .. őrökre el kell vál­nom tóle, Ab embernek megáll aa esze, igazán Szó ami szó, abszolúte nem tartom, tisztessége« dolog­nak, hogy egyik ember száz évig is elél míg áldott tantimat alig 99 eszten­dős korában szólított* ma­gához az ur. De mondják mit tegyek? Csak nem ál­lok oda veszekedni egy esz­tendő miatt? A fűszeresem néha 10 dinárrsl is téred mégse szólok emiat egy szót se_ Jelzem, cudar hideg volt Gyalog baktattam a gyf.se­­koni után, mert az egyetlen fiakkerba az a piszok Pró­­peller ült, udvari mészáro­sunk, akinek főúri csalá­dom nemzedékről nemze­dékre hitelbe vásárolja a macska és egyéb busókat Szó ami szó, egy veréb szállott a nap vállára. Ez a veréb ae oka ae egész machlajkának. Inkáiul — és el röhögtem magam. Ka képzelem mit fog gon­­do'ni rólam a gyásznépt dő«l MANCIKA (Mese 16 év n aluli (yermfWaekJ Cuki teremtés! Csak Így lehetne tald­­tóan íellemeznl Mancikát. A szár sete sima. puha. kellemes — valódi macs­­knprém — j nyelve izga­tván hegyes és a learmai! Pedig nem a Pappnéndl manikttröztet. (Oda esak én járok be néha egy kis tercierére.) Mancikával ré­mes bajok vannak. Nem mln'ha pdkosztos lenne Csak erkölcstelen. így az­tán a legjobb társaságban is megállja a helyét. De nem bír a véréveL Ha rá­jön... ám jobb erről nem KÜLPOLITIKA f#!*e*ré a kire« a^oi «atya >«vlr9g*igz*tf Londonból jelentik: Púin cáré, a híres angol rendőr kutya, vasárnap d. e. tette le vizsgáit nagy sikerrel a IV-ik elemiből. A jelenvolt politikusok és nagykövetek melegen gratuláltak az örömszülőknek. A kitűnő ebet, hir szerűit, mentési te ni fogiák mindennemű ka tyaadó alól. Ebadta! (A aeerk.) Kopenhégábóí jelentik-Tormay Cecil, a hírhedt belga ltorogArresztes vitéz ma gyűlést tartott. ame­lyen élesen támadta Török­országot Kijelentette, hogy rövidesen elrendelik a moz­gósítást — Am MAMmet — mondotta — az utolsó os*? várig k*cde«H fa* és »am várja be liMus aág sMrsnresrmlásAL A belga frontharcos be szódé élénk feltűnést és nyugtalanságot keltett mind­két államban. A török-belga határon erős csegatSssasvMásalc t#c­­t taták. Az üdvhadsereg menet­­századai indulásra készen állanak. CSIPKE ROZS IKR Ttrnay Geo • btrtflcemztM bei • frsntfetrcs« TfrMw»s*f «Te« «*»}}• a? M?katfsar»f«t tolt fsgyvsrrai ss ellea­nakt Vesse le se inkogaitá játl Mire a grófnő elpirult í, zavartan rebegfe: — Én azt nem is hotdol ilyen melegben. A teroa? alatt A városháza árkád isi alatt találkoztam egv be­­folyá9os Dolitiku«ost Azt mondja ő: —• Mit szólsz Iwz* a Davidovics... — A csika Ljuba? Pert* barátom. Mikor még gye­rek voltam, együtt glikke­­reztünk. Mindig elnyerte a golyóimat. —■ .. Avereeeu táliornok... —• Ajaj a keresztapámf A térdén lovagoltam. Em­lékszem sok promenc-W szo­kott ajándékba hozni. —• ...A miniszterelnök... — ...A Velja? Együtt va­dásztunk a múltkor is Yels lőttem bakot a bükkösbe» Irta, ratzotta, ' »pHsíita tu nyamta: mo«yai»y üomokao Csipkerózsika, a cukrász­da gyöngye, egy napon meg unta a sok tejseiahabozást Álruhába öltözött és meg jelent a szuboticai korzón. — Yidéki grófnő vagyok — mondta a liemutatkoria­­nál — az álnevem Csipke­­rózsi és az ismertetőjefenj hogy imádóra a habostortát. Jelzem később rájöttem hogy nem azért hívják igy is beszélni. Szávai a múlt­kor tetten értem. — Majd adok én neked kandúrt! kiabáltam rá szigorlton. Mit tagadjam? tettleges­sé gr e ragadtattam magam — Dá. dá! És mars a sarokba! Este aztán bocsánatot kért és én megengedtem hogy lenyalja kávámról a habot. Azt mindenesetre meg­ígértem neki. hogy a szii letendő kölykeiből kettőt — egy tint és egy lányt — megtartunk. — Miau! — mondta és hozzáalkudott még egyet a kis hamis. ' ' LUCIA. mintha 10Ű évig aludt vol­na (csak délig szokottl, ha­nem mert sokat szeretett csipkelődni. Alig hogy fel­­esiptem, máris olyat csípett belém hogy... na, a poloska egy finom ur hozzá képest Szó ami szó esipöa kis te­temlés volt. Hol a combom hol a hátam, hol a... Jel­zem egéev.en megturósodot! tőle a vérem. Sző ami szó, hosszas huzavona után si­került felcsalni a Bárány­­szállodába. — Egy kis piknik — nyugtattam meg. Amikor l szemközt ma­radtunk. kérlelni kezdtem­— De éles. jelzem nincs semmi értelme a titkolórás-Mikor még rendörfogalmart voltam... —- ...A Yorki herceg.. —■ Kekem mondja. Rend­őrkapitány koromban... — A spanyol király... — Finom ember. Mik»» itt járt, én kalauzoltam mint rendőrfőkapitány. —• Lindbergh__ — Ccc! — Sötét Tolt múl­tamban. Együtt repültünk, — Az óceánon? —■ Nem. A második pol­gáriból. — ? — A Fidibuszt olvastuk a pad a'att... —- Év repültek? — llajaj! Méz a lábunk se érte a földet! Laziea. Ho<rg let m gödSIgébil knr la farkú nuul ? leple alatt... Jelzem az uzsorás még 100 dinárt se akart adni és ha nem ütöm lo ... szó ami szó — a ma­radék aprópénzemen vettem egy kurtafarku nyutat — Nahát! — mondta más» Ez akkor történt, amikor még külső zaj voltam és a külső perifétiii-ron apácaru­­his rablók garázdálkodtak Jó anyám vett egy gödö lyét. Egy gödölyét igazi al­kalmi vételt. Jelzem éppen bálba készülődtem szivem liálványával, aki megígér­te .. szó ami szó, nem volt egy bűd. vasam se fogtam a gödölyét és az éj nap reggel az anyám — nyuszira változott a gödölyéi Az a drága jó lé'ek* Elhitt a 1 m. 4, 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents