Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
66. oldal 1927 december 25 BACSMEGYKt NAPLÓ melybe a legjelesebb horvát Írók, mint Ljubics, Brlics, Kosiak, Csivics, Vesseücs, Sztojánovics stb dolgoztak. 1851- ben »Neven« címen szépirodalmi folyóiratot is alapítottak Ć3 irodalmi pályadijakat tűztek ki, ami nagyban fellendítette az irói tevékenységet. A horvát Matica tagjai ugyanez évben felszólitották az összes szláv Mat * cákat, hogy Varsóban vagy Beograriban kongreszsust tartsanak a szláv írás egyöntetűvé tétele és a szláv irás egy öntetüvé tétele és a szláv nyelveknek egymáshoz való közelebb hozatala érdekében. Ezt a mozgalmat azonban Bach elfojtotta. 1873-ban újra reorganizálták a horvát Maticát s ebben az Időben vette fel hivatalosan is a »horvát Matica« elnevezést. A dalmát Matica megalakítása dr. Petranovics Bózsó országos képviselő nevéhez fűződik, aki 1849-ben kezdett tagokat gyűjteni a dalmát Matica megalapításának céljából. Dalmáciában azonban a szláv kulturális szellem akkor mér meglehetősen elhanyagolt volt s az olaszok is sok akadályt gördítettek eléje» Ezért Petranoylcs buzgalma sokáig ered» ménytelen maradt. Végre 1862-ben jutott annyira, hogy megerősített alapbályokkal működni kezdhetett. A .társulat célja volt hasznos könyvek kiadása és Dalmáciában a szláv nemzet! ku't túra fejlesztése. A szlovén Maticát Ljubljanában alapították 1864-ben. A mozgalom mcgi'iditója dr. Tomanu Lorenz szlovén iró volt, ki 18o3 ban hívta fel isméi őseit és barátait egy szlovcn irodalmi líisutat megalapítására. Ez a Matica alakult meg a legkevesebb nehézséggel és a leggyorsabban. 1864-ben alapszabályait már jóvá is hagyták és a »A sínvén Matica« meg is kezdette működését. Az egyesület kimondott célja volt: a szlovén nyelv tudományos művelése, a szlovén Írók anyagi támogatása és a nép között a jó könyvek megkedveltetése és terjesztése, *Lncpisz Matice Szlovenszke« címen egyesületi folyóiratot is indítottak. A cseh Matica kezdeményezője Palaczky Ferenc cseh iró volt. ki még a XVIII. - század végén indított mozgalmat egy cseh nemzeti irodalmi egyesület megalapítása érdekében. A cseh főnemesek szeretettel karolták fel az ügyet s különösen sokat tettek érdekében a Kinszky, Starenberg, Kolovrat, Thun és Petiiig grófok. Azonban a társulat csak 1830-ban alakult meg végleg »Česka Matice« címmel. lS34-bcn indították meg az egyesület tudományos folyóiratát és tervbe vették könyvek kiadását is. A bécsi kormány azonban a szláv nemzeti Irodalom művelésében nemzetiségi politikai aspirációkat látott s ezért betiltotta a »Ceská Matice« elnevezést. Palzczky tiltakozása és mentegetőzés«, hogy távol áil tőlük a politika, eredménytelen volt Ezárt »könyvkiatíótársulat« néven folytatták működésüket. A 48-as mozgalmak a cseh Msticán is súlyos következményeket hoztak s csak a múlt század hatvaras éveiben kezdhetett a cseh Matica uj alapszabályokkal újra tevékeny működést. A morva Matica először »Szent Cirill és Metód Társulat« címen működött és 1849-ben alakult. Célja vo't jó könyvek kiadása, a művészetek párolása és d művelődés terjesztése. Később vette fai a morva Met'ca nevet, de ezzel a társulat célja és szervezete nem vá trzott. Működése ezonhan nehezen indult, részben a bácsi Vormínv akn.’ého ;kodása folytán, ré'zben a csekély érdeklődés következtében. A morva.tszágí intelligencia nagyobb ré.-ze ugyanis német vo't, amelyik nem sZ'vesen látta a szláv ner zeti kulturális mozgalmat, a «énnek pad's: sem pénze, sem fRteüírene.’éja nem volt ele erdő a kuituregy'et támr?stá*ához. Cs«k később jutott a morva Matica annyi*a. hogy »Mrtica ?z'ov?r*zka« címen egy fo'vóiratot adhatott ki. A rutáén Maticát Le—b műben alapították ’848- bon. A 48-as mozgalmak itt Is nehézségeket támzsztott-’k. úgyhogy csak 1861-ben kezdhetett eredményesebb működéshez és 1864-bes alap'thattak folyóiratot. Működése mindig jelentéktelen maradt az érdeklődés hiánya' miatt. A tót Matica megalakításának érdekében 1861-ben indult meg erős mozgalom az akkori Felsőmagyarországon, 1863 ban Cirill és Metód ezredéves ünnepén alakult meg a »Szlovenszka Matica« és mindjárt az első évben megmditoíta a »Letopis Matice Szlovenszkcj« című irodalmi folyóiratot. A németországi lavsici Matica megalakítására Smoler 1. vend iró szólította fel 1843 ben a lausici rendeket. Az eszme népszerű volt, de a kormány ott is nehézségeket támasztott, úgyhogy csak 1847-ben sikerült a társulatot megszelvezni. Mindenütt, ahol csak szláv népek kisebbségi sorsban éltek, már a múlt század elején és közepén összefogtak ezek a népek nemzeti nyelvük és kultúrájúk megvédésére és hathatós fejlesztésére Ezt a céljukat teljes erejükkel és n áldozatokra meg a nehézségekre vaio tekintet nélkül elérni törekedtek és sikerült is nekik lassanként maguknak az ezirányu békés és hathatós működést biztosítani. A szláv népeknek ez a következei:« ragaszkodása nemzeti nyelvükhöz <j* kultúrájukhoz, melyben kezdeményezők a szerbek voltak, nyújtja nekünk tilalminkban kisebbségként éiő magyaroknak a biztos reményt, hogy ebb n as országban ml is nyugodtan dolgozhatunk a nekünk éppolyan szent nemzeti kultúránk fenntartásán és fejlesztésén. Gonda László A nemzetiségi kérdés megoldásának első kísérlete 1849-ben Irta Marcrali Henrik Széchenyi fellépése a nemzetiségek tekintetében Is korszokat jelent történetekintetében is korszakot jelent történetörténeti jogai érdekében száll sikra a hatalom ellen, egyúttal szakit múltjával, jövőjének biztosításit a kor eszméinek meghonosításában keresi. A nemzetiség és alkotmány régi jelszavai mellé egyenlő joggal fogadja be az európai liberalizmus uj tanait. A régi Dr. SSarctall Henrik buaapttii (felem, ;anir épületet tovább fentartani lehetetlen volt. fia idegen erő rombolja azt szét — annyiszor megkísérelte — romjai aiá temeti a nemzetet. Uj, széles alapokat kellett vetni s azokon az alkotmányt építeni, mely nemcsak a kiválóságnak százezreit, hanem a nép millióit is bástyái közé fogadhassa. Az arisztokrácia egész lényénél fogva nem törekszik számának szaporítására. A magyar ur az uralkodó: majdnem az egész nemesség hozzá tartozik, minő erősítést nyerhetne a jogtalan osztályok csai.skezí.áböl? Hosszú küzdelmek után a maryar nyelv 1790 óta lassankint kivívja a hivatott nyelv rangját. Mig az állam a feudális alapon állott, a származás és a földbirtok adhatott csak jogot; midőn az egyházi kérdés uralkodott, a domináló valláshoz tartozás. Csak midőn nemzeti alapon szerj veeik az államot, válik a nyelv első- I rangú fontosságúvá. Csak midőn arról volt szó: földbirtokot és hivatalt szerezhet-e a nem-nemes, csakis akkor kellett szembe nézni azzal a kényes problémával, minő állást foglaljon el a magyar a nem magyar nyelvű lakosok irányában és viszont ezek mikíp érvényesülhetnek oly országban, mely jogaiban ugyan részesitl őket, de nyelvük miatt nem nyithatja meg előttük hivatalait? Széchenyi a komoly tárgyhoz méltóan, fejtegette ezt a problémát, hires akadémiai bestédében (1342 okt. 27-én). A nemzed szellem ébresztője és élesztője, az erőszakos magyarosítás ellen emeli fel nagysulyii szavát. Tiltakozik az erőszakos magyarosítás ellen. A tör. vény mm elég; meg kell nyerni a roj konszenvet és ezt pedig csak lelki tele\ ’.őség szerezheti meg. Nem szabad a ■ magyart odaállítani, a míg fejletlen 1 magyaihoz, mikép minden erőt ellene bőszltsen. A rettenthetlen Wesselényi »Szózatában« szintén * megnyerés, a közös szabadság által akarja elvonni a szlávokat és románokat az orosz propagandától. Deák Eerenc ts veszedelmei Ut a szláv nemzetiségek elnyomatásában. Mindamellett nem történt semmi. Horváth Mihály szerint az 1848 márciusi ihlettség lett volna legalkalmasabb időpont a megegyezésre. De már akkor Bécsben járt a horvát küldöttség és bár a Koptics vezette szerb depvfiió háláiYt fejezte ki, Szitratimlrnv’cs oly követeljen lépett fel, hogy Kossuth a kardra hivatkozott 1849-ben Szemere volt a miniszterelnök, a nemzetiségi törvény megalkotását tűzte ki egyik főfeladatául. Javaslata törvénnyé vált, — de már akkor, amikor a szabadságharc vágefelé közeledett. Közben azonban Parisban a nemzetiségek jogát elismerő gróf Teleki László fs foglalkozott e problémával. A lengyel emigrációnak egy Czaplicky nevű ágensét elfogták Borászában és nála találták, más iratokkal együtt, a következő jegyzéket: »Egy Cravenycki Adám herceg öfőmfltóságánál tartott tanácskozáson, melyen gróf Teleki Lász’ó magyar követ, Szarvady ur, e követség titkára. Pulszky ur, Magyarország ügynöke Angliában, továbbá Rieger Ferenc László ur, a cseh nemzeti pártok igen befolyás's tagja, az utolsó (krems'eri) birodalmi gyűlésen képviselő. vettek részt, sorra fejtegették a magyar, valamint Magyarország többi népessége közt kötendő megáílaoitásokat és kölcsönös engedményeket. Az a célunk, hogy az ország belső békéjét helyreállítsuk és minden erőt Ausz^ra és Oroszország hadai ellea egyesíthessünk. Mihelyt ez a kérdés fel lön vetve, egy másikhoz vezetett, melynek megoldása el r.em halasztható. Ez az e!őzefss kérdés a következő: hol és mikor érjen véget Magyarország küzdelme a bácsi udvar el’en? Vagy jobban mmdv„, mi legyen végleges győzelmünk után az osztrák birodalomból? Ezt a kérdést je'entékeny férfiak már félve! tett ék Pulszky ur előtt és elvben el is I fogadták. j Már maga az általános elidegenedés j ténye, ami erkölcsileg végrehajtja a Habsburg-1'áz trónfosztását és b'rodatmának felbomlását és igv szükséges úgy Auaztrtfra, mint Magyarországra nézve: es lenne végső cé'ja a bácsi udvar j e'len a magyarok és szövet:,ég-seik által viselt és viselendő háborúnak. De mivel európai általános érdek követeli egy hatalmas á'lani létezését, egyrészt Oroszország és Törökország, másrészt nyugati Európa közt: mivel további a mai osztrák császárságot alkotó népek egyrésze — csehek, morvák, sz'léziaiak. illírek és bizonyos fenntartással a galíciaiak is, esetleg hajlandók lennének és érdekeiknek megíe- I lelőnek találnák Magyarországgal együtt foeáerált államot alkotni; mivel ec az igazság és méltányosság alapján létrejött állam egyesíthetné az erő és hatalom azon ólaméit, melyek képessé tehetik arra, hegy megfeleljen anna;. az európai érdeknek, melynek megőrzése reá van bízva: elvben elfogadtuk: Hogy Magyarországot, mely Ausztria e'leni dicsőséges háborúja által már biztosította magának a kezdeményez:* jogát, kivívta magának az említett népek közös érdekeinek minden kombinációjában. illeti meg az a jog, hogy ünnepélyes aktussal és alkalmas időpontban felszólítsa az osztrák monarchia népeit, hogy közös megegyezéssel uj focderáclót alkossanak. E pontoknak ilyeténképen elvben való elfogadása után Magyarország belső kérdéseit vettük vizsgá’at a'á. A magyar követség tagjai kijelentették, hogy amennyiben ismerik a magyar honfiaknak, a kormánynak és a nemzetgyűlésnek felfogását, biztosíthatnak arról, hogy készek Magyarország nemmagyar nemzetiségeinek mindazon jogokat megadni, melyekre jog és méltán3Tosság szerint igényt tarthatnak. A magyar urak véleménye szerint a magyarországi nem-magyar nemzetiségek két külön kategóriára oszlanak. Olyanok, melyek az országok határai és egy elkülönített lét hagyománya által vannak elhatárolva és olyanok, melyek nem oly fejlettek és nem oly tömörek. Az elsőhöz tartoznak a horvátok, a vajdaság és a románok, a másodikhoz a tótok és a németek. A magyar követség urai kijelentik, hogy a magyarok készek lennének az első kategóriához tartozó népeket autonómiájuk teljes birtokában meghagyni és csak föderális frigy által kötni a magyar koronához. Mégis azon fenntartással, melyet ki kell kötni, hogy hozzájárulnak a közös hajóhad felállításához, a közlekedés kiépítéséhez és a kereskedelem szabadságához. E főpontok elintézése után, amennyiben jelentékeny töredékről van szó, még határőrvidék kérdését kell eldönteni. A magyar urak kijelentik, hogy a határőröknek teljesen szabad választást kell engedni aközt, hogy az általános törvény alá helyezik őket és hogy egyesülhessenek az illető tartományok polgári lakosságával, vagy pedig aközt, hogy megmaradjanak katonai kormány alatt. Semmiesetre azonban, semmi Ürügy alatt sem szabad az egyiket vagy a másikat reájuk erőszakolni. Mi a másik kategória nemzetiségeit illeti, a magyar követség v ai azt állítják, hogy ha külön közigazgatásuk lesz, azaz olyan, mely saját népükből való; ha az igazságszolgáltatást is bennsztU lőttek végzik; ha szabadon 'nsssnőlnaijdk nyelvüket az iskolában, a törvényszéknél és a közigazgatásban; ha szokásaiknak és társadalmi állapotuknak megjelelő községi szervezetet és vallásuk szabad gyakorlatát érik el, mindé» megtörténne, mi a legszigorúbb igazságosságnak és méltányosságnak, megfelel. Ha azonban ezen határon túl lépnénk, csak zavar és tehetetlenség keletkeznék az államban, anélkül, hogy jogos kívánság teljesülne és igazi szükség nyerne kielégítést. A magyar követség urainak e biztosításait öiőrnéltósáKu CtavencsW Á'iám herceg és Rieger ur, kiknek szivén fekszik a nem-magyar népességek ügye, teljesen kielégítőknek és e népesség ismert kívánságainak megfelelőknek találták és alkalmasaknak arra, hogy azokat a kiengesztelés útjára vezéreljék. Közös megegyezéssel elhatároztatott: 1. Hogy a magyar nemzeigyúíés az előbb említett kijelentéseket bivata’os.-n és ünnepélyes módon tegye közzé és hogy ezeket a nem magyar népe ' h! megelégedéssel és bizalommal fosa-' a és hogy ezentúl fegyverét és erői es ejtését a közös ellcns g, azaz az osztrákorosz koalíció ellen fordítsa. 2. Hogy ennek következtében az igazság valódi barátainak. különösen a közvetlenül érdekelteknek kötelessége és érdeke, hogy erőfeszítésüket megkedveltessék és azok eredményét lehető rövid idő alatt elérjék. A tervezet akkor készült, mikor tetőpontján állott a magyar hadiszervtese. Akkor tág tere nyílt minden rem&iynek s kilátásnak. A magyar szabadságharcban azonban Haynau Paskievlcs győztek s nemcsak a magyar szabadság veszett el, hanem a nemzetiségek szabadsága is.
