Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

1927 december 25.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

65. oldal

Rmibe az örőög is belebukott

Élt egyszer messze Keleten, az Igazhívők hatalmas birodalmában egy szentéletű pap. Dzsafár Al-Barmakinak hívták és egyformán járatos volt a tudományokban és az irodalomban. Igen élemedett szellemű ember volt s bár tudója és ismerője volt a világi hivságos dolgoknak, de igazában csak a Koránt és a szentkönyveket tanulmányozta s az isteni igazságot kereste. Jókor reggel talpon volt, elvégezve a mosakodást a reggeli imával, s aztán visszavonult, hogy a Korán parancsait és a szentkönyveket olvasgassa.

Tudományának és becsületességének hire messze vidékre terjedt s mindenki csak magasztalva emlegette Dzsafar Al- Barmakit, nemcsak Sakriázban, ahol lakott, hanem a messze városikban is.

így jutott el hire a szultánhoz is, — a mi urunkhoz és parancsolónkhoz, — aki szintén nagyon kegyeslelkü és vallásos volt, megtartotta a Korán parancsait s inkább volt kedvelője az imádságoknak, mint a kerti sétáknak, a vadászatnak és a szórakozások minden egyéb nemének.

Történt pedig egy napon a napok között, hogy a tudós és szent pap, Dzsafár Al-Barmakihoz megérkezett a szultán követte. A derék hodzsa épen bentült szobájában s a Koránnak ezt a versét olvasta:

Rabszolga rengeteg van, de lelked nincs, Csak egy s az az egy pótolhatatlan.

Mélyen elmerülve a szent tudományban olvasta a próféta szavait, midőn hírül hozták neki, hogy megérkezett a szultán követe. Becsukta a szent könyvet, kiment eléje, s mélyen leborult a földre, miközben a követ ruhájának szegélyét csókolgatta.

A követ a szultán levelét adta át a szentéletü papnak, amelyben minden igazhivők ura — áldassék az ő neve — megparancsolta szolgájának, hogy Ramazán hónapjának első szent péntekjén ő mondja az igazhivők fővárosában Alah-nak, a mindenség Parancsolőjának tiszteletére az ünnepi szent beszédet.

Nagy megtiszteltetés volt ez, amiért pátriárkák versengtek. Büszke is volt rá egész Sakriba. Csak Dzsafár Al-Barmaki szivében nem volt helye a büszkeségnek. Miután a , szultán követét illő módon megvendégelte, visszavonult szobájába, s ahelyett, hogy útra kelt volna, újra hozzáfogott tanulmányozni a Koránt.

Pedig a szultán székvárosa hétszer hét napi járóföldre volt Sakribától s a papnak ugyancsak sietnie kellett volna, hogy a szent péntekre odaérjen.

Az ördög kijelentette, hogy összesen három kívánságát teljesiti, de cserébe a rendes szokványok szerint a lelkét kéri.

A pap — mit tehetett egyebet? — beleegyezett.

Másnap még napkelte előtt ott volt a padisah palotájában és a mecsetben gyönyörű szónoklatot tartott. A szultán is sirt, a nagyvezér is zokogott, a seikek könnyeiket törölgették, a pasák bőgtek, olyan szépen beszélt.

Mikor a templomot el akarta hagyni, ott termett előtte az ördög, hogy a második parancsát is teljesítse. Csak most eszmélt a szegény pap arra, hogy mit cselekedett. Két kivánsága van még hátra, s ha az ördög azt is teljesíti, övé lesz a lelke, pedig — mint az Írás mondja, — az pótolhatatlan. Arra gondolt, hogy olyan nehezet kíván, amit az ördög sem tud teljesíteni.

Azt mondta tehát: Otthon akarok lenni, de az utamban áll a tenger. Akarom, hogy az kiszáradjon s gyönyörű bülbiilszavu rózsák illatozzanak a vizek helyén. Egy hatalmas hegy is elválasztja Sakribát a szultán székvárosától. Csúcsa a fellegekbe ér. A hegy is tűnjön el s helyébe termékeny völgy kerüljön. A völgyön át akarok hazamenni.'

Az ördög összehúzta a szemöldökét.

Kemény munka lesz.

De aztán feltürte az ingujját, megköpködte a markát s reggelre rózsák illatoztak a tenger helyén, olaj- és fügefák kínálták dús gyümölcsüket ott, ahol azelőtt terméketlen sziklák nyúltak az égig s a pap otthon ült kis kamarájában.

Otthon ült és sirt, mert tudta, hogy jön az ördög, meghallgatni a harmadik parancsot s aztán elviszi a lelkét.

S az ördög csakhamar ott is termett.

A pap végső kétségbeesésében azt parancsolta neki:

— Menj hozd rendbe, locsold föl s tartsa tisztán a szuboticai utcákat. Ha ezt is megteszed, ám vedd, tiéd a lelkem.

A főördög önhitten mosolygott. Mi ez neki . . . s azzal már el is tűnt.

Eltűnt s többé nem jött vissza.

... öreg emberek emlékeznek rá, hogy egyszer, valamikor hallottak róla mesélni, hogy valaki elkezdte fölsöpörni, föl locsolni, tisztán tartani a szuboticai uccákat, de hiába locsolt, söpört, súrolt, aszfaltozott, keramitozott, az uccák továbbra is piszkosak, szennyesek, rendetlenek maradtak... Nem birt velük.

Az ördög szégyenében elveszett. A pap pedig tovább is boldogan élt családjának és a tudománynak Sakribá-ba.

A szuboticai uccák tisztogatásával pedig az ördög se törődik.

—pipa—

A kisebbségi probléma

Irta MATAJA HENRIK dr.

Ausztria veit kailijymlnlsztsre, nsmzetgyUlésI képviseli

A kisebbségi, főként a nemzeti kisebbségi probléma igen nagy fontossággal bir az európai népek között való viszony fejlődését illetőleg, hiszen tagadhatatlan tény, hogy a békeszerződések által teremtett r.j határok alapján nem keletkeztek nemzetileg egységes államok és ez részben nem is volt lehetséges. Európában egy csomó olyan nemzet él, amelyeknek fötörzse saját államot alkot, mig többi részei kisebbségként más államokban élnek. A modern állam fogalma felöleli a szuverénitás posztulátumát azonban a lelki közösség testvéri érzése az államhatároknál természetesen nem állhat meg. Miért is szeressem kevésbbé déltiroli Csehországi testvéreimet, mint a Stájerországban vagy Salzburgban élőket? Aki jó bánásmódban részesíti déltiroli vagy csehországi testvéreimet azzal inkább rokonszenvezek, mint azzal, aki roszszul kezeli. Az érzelem a valódi alapja a politikának, akárcsak az életnek. Joggal hangsúlyozzák újabban sokan, hogy í nemzeti kisebbségek kapcsolatot, i megértés hidját képezik az egyes nemzetek és államok között.

Azt hiszerp, hogy ennek során igen fontos lépés a nemzeti kisebbségek megértése egymás között. A németországi lengyel kisebbségek együttműködése legyelországi német kisebbségekkel például kitűnő eredménnyel járhat. A nemzeti kisebbségek európai kongresszusa Wilfan dr. és Ammende dr. vezetése alatt ezen a téren nagy jelentőségű eredményeket ért el már eddig is. A kérdést bizonyos mértékben komplikálják azok a kisebbségek, amelyek többékevésbbé elszigetelt testet alkotnak, mint a katalónok, bretonok és a legújabban felfedezett frízek, akik miatt a legutóbbi kisebbségi kongresszus, mint ismeretes, igen kényes helyzetbe került.

A szláv Maticák

Irta Gonda László

Elérkezett Ramazán hónapja s a hívek lelkűkben megrendülve látták, hogy a pap még mindig szobájában ül, olvassa az Írást s nem is gondol arra. hogy útra készüljön. Már csütörtök este volt, a müezin éppen imára készült s a hodzsa egész nap bent ült szobájában, étlenszomjan olvasgatta az írás igéit. A hivek megijedtek, arra gondoltak, hogy a papjuk nem engedelmeskedik a szultán parancsának, s emiatt magára vonta az igazhivők urának felséges haragját. Betörtek tehát szobájába s rátámadtak, hogy miért nem utazott el a szent városba.

A papnak csak akkor jutott eszébe, hogy neki másnap prédikálni kell.

Nagyon megijedt s az ördögöt hívta segítségül.

Megjelent hivó szavára maga a dzsinek dzsinje. a tőördög s megkérdezte, hogy mit kíván.

A pap megmondta, hogy holnap a szultán fővárosában akar lenni, mert ott prédikálnia kell.

A noviszadi szerb Matica ez év december 28-ikán fogja ünnepelni alapításának száz éves fordulóját. Ez alkalommal egész Noviszad város és az egész ország készül ünneplésre. Nekünk az SHS-beli magyaroknak is illik teljesen tisztába jönni, hogy tu’ajdonképen m'k is a Maticák, mi a jelentőségük, hivatásuk és történetük.

Maga ez a szó: »Matica« tulajdonképen annyit jelent, mint méhkirálynő. A méh tudvalevőleg a szorgalom jelképe és ez elnevezéssel a szláv nemzeti kultúra érdekében kifejtett fáradhatatlan szorgalmú munkálkodást akarják jelezni.

Ilyen Maticák nemcsak nálunk voltak és vannak, hanem az összes szláv népeknél, melyek más államokban kisebbségi sorsban éltek. Maticáknak nevezik a népek közművelődési egyesületeiket melyek eredetileg az irodalom és az iskolázás előmozdítását és a kultúrának nemzeti szellemben való terjesztését tűzték céljokul. Ilyen Matica nevű irodaim:

egyesületeket azok a szláv népek szerveztek, melyeknek annak idején nem volt nemzeti önállóságuk, de vágyódtak és hajlamosak voltak az európai kultúrára. A balkáni szláv népek, mint a szerbiai szerbek, melyek hosszú ideig a török járom alatt nyögtek és igy a művelődéstől el voltak zárva ily egyesületekre nem is gondolhattak, .az oroszok pedig, akik nemzeti önállóságot élveztek nyilt propagandát csinálhattak a szláv nemzeti kultúrának, addig az állami önállóság nélkül élő szláv nemzetiségek — különösen a volt osztrák-magyar monarchia területén — ilyen Matica never szervezték meg kulturális egyesületeiket Ilyen szláv Maticát, közművelődés’ egyesület a régi osztrák-magyar monarchia területén nyolcat alapítottak úgymint: szerb Matica, horvát Maiica szlovén Matica, dalmát Matica, továbbá ruthén, cseh, morva, tót Maticák, melyhez hozzávehetjük még a németországi lausici Maticát is mind kilencediket. Eg- j szén röviden ismertettem midé Maticák!

I alapításának történetét és különleges céljait.

A legrégibb kétségtelenül a szerb Aíatica valamennyi között. Tulajdonképen már 1826-ban alapította Pesten, Hadzsics János; kit irodalmi nevén mint Szvct.'cs , Milost ismernek. Az alapszabályokat i maga Hadzsics készítette és azokat a . Magarásevics szerkesztésében megjelent ; »Szrpszka Letopisz«-ban tette közzé.

1 Az egyesület működése nehézkesen indult és eleinte csak meddő nyelvészeti I vitákban merültek ki. Csak mikor 1838- I ban Thököly Szávát, aki különben mat : gyár királyi tanácsos volt, választották j elnökül, köszöntött be a szerb Matica ! életében uj korszak. Thököly teljes erejével és leikével felkarolta a szerb Ma- I tica ügyét. Működésének, előmozdítása ' céljából legelőször is helyiséget adott saját házában, azonkívül évenként kétszáz forintot a Matica jegyzőjének s a j Szrpszki Letopisz szerkesztőjének pedig ötszáz forintot és lakást. Thököly uj alapszabályokat is készített, mely szerint a Matica feladata az akkori magyaror- i szági szerbség művelődésének előmozj ditás mindenféle törvényes eszközzel. A ; Matica tehetséges szerb ifjak tudornál I nyos kiképeztetését is felvette a program- I jába. Ezenkívül Thököly 1838-ban alai pitotta egyetemi hallgatók számára a budapesti Thökölyanum nevű intézetet, melyre 1842-ben bekövetkezett halálakor végrendeletileg egész vagyonát ráhagyta és igazgatását a Maticára bízta.

Mivel a 48-as események után a nemzetiségek helyzete az akkori Magyarországon sokat változott és különösen változott a szerbek helyzete Pesten a szerb Matica vezetői 1851-ben elhatározták, hogy az egyesületet áthelyezik Pestről Újvidékre. Atanackovics Plát® újvidéki szerb püspök, mint a Matica elnöke és Hadzsics Szvetics János ez irányban lépéseket tettek a bécsi kor! mánynál, de ott azt a választ kapták,

■ hogy csak az esetben engedik meg az j áthelyezést, ha az egyesület közgyüié- I sen hoz ilyen határozatot. 1853. auguszutsban tartották meg azt a nagygyűlést» amely azután határozatilag kimondotta az áthelyezést. De e célból még uj alap- I szabályokat is kellett készíteni, melyek jóváhagyását a bécsi kormány huzta-halasztotta s igy teljes tiz esztendő telt el mig az áthelyezést tényleg végre is lehetett hajtani.

1863 julius hatodikén hagyta Ferenc József császár jóvá az áthelyezést és az uj alapszabályokat. Ekkor a szerb Matica végre átköltözhetett Újvidékre és itt 1864. évi április harmincadikán megtartott nagygyűlésével kezdette meg működését a módosított alapszabályok szerint azzal a céllal, hogy anyagi és szellemi erővel elősegítse és terjessze a' szerb nép művelődését. Ez a noviszadi Matica a magyar uralom alatt mindig megmaradt az akkori magyarországi szerbség művelődési centrumának, mely iránt a szerbek mindig nagy érdeklődéssel és kegyelettel viselteitek.

A horvát Matica tulajdonképen a múlt század negyvenes éveiben megindult illirizmus szüleménye. Ez illirizmus célja volt akkor egy délszláv birodalom meg* a'kotása az osztrák császár fenhatósága alatt. Gaj Lajos, az illirizmus buzgó apostola már 1829-ben tervezett egy »illir« nemzeti társulatot, melynek célja legyen a délszláv irodalom és művelődés ápolása. Gaj kérvényt is adott be a társulat létesítése érdekében a horvát tartománygyüléshez. A tartománygyülés 1836-ban el is rendelte egy társulat szervezését Zagrebban, melynek célja legyen a nemzeti nyelv és irodalom ápolása, de D határozat kivitele sok nehézségbe ütközött. Végre is 1839-ben a zagrebi csitaonica védelme alatt kezdette meg működését. Bécsben azonban rossz szemmel nézték az illír Matica működését és ezért mindenféle akadályt gördítettek eléje. Csak 1847. évi julius tizedikén kapták meg az alapszabályok jóváhagyását. Ekkor azonban a bekövetkezett 48-as események akasztották meg újra a horvát Matica működését, igy azután tulajdonképeni működése csak 1850-ben kezdődött, mikor is uj alapszabályokat is készítettek és a csitaonica megszüntetése miatt önálló lett a zagrebi Matica melyben most már mozgalmas kulturális élet kezdődött. »Kolo« néven tudományos és irodalmi folyóiratot is alapítottak,