Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927. december 25. BACSMEGYEL' NAPLÓ 49. oldal NAGY JANCSI TANDÍJA Irta VÍG LAJ3S 1920. február 29-ike. Reggel öt óra. Meleg asszonyszalón integet ki a télbe. Lágy pamlag, égő illat s oda nem engem hívnak. Sebaj! Kibandukolok a város szélére, * vasúti állomás mellett a Hős Mengyikorcsmában szívesen látnak. Az asszonyszalón helyett a nyirkos korcsmában gubbasztok egyedül. Lóca a pamlagom. Az égő illat, a csésze tea, ellangyosodva kerül a söntéstől az ivóig. A kinai teacserje levelei helyett sodrott, pörkölt hársfalevelek, festett édesgyökérszálak úszkálnak az italban. A két kockacukortól inkább gyenge borízű lett, mint édes a tea. A Jamaika-rnmot rosztopcsinból és faszeszből vegyitették. Alig hozták be a teát, uj vendégek érkeztek, szuboticai vendégek, öt óra helyett nyolckor indult vonatjuk. A sötétség, a hideg elől ide húzódtak és asztalomhoz ültek. Tőlem jobbra Lányi Ernő, balra Reiter Ilonka, velem szemközt apja és anyja között Nagy Jancsi. Egyszerre édes, forró, illatos lett a tea. Lányi ekkor még egészséges volt. Egész Idő alatt tréfálkozott, évödött. — Mondja csak, Nagy uram, kinek van még két ilyen gyermeke, mint nekem? Tündérország királyának sem énekel, meg hegedül különben Jancsija és Iluskája. — Ilonkám, fordult hirtelen Reiter Ilonka felé valami utolérhetetlen bájos kedvességgel, miért énekeltél az esti koncerten csak nyolc dalt? — Hiszen csak két dalom volt a műsoron, mentegetőzött Ilonka. — Jancsikám, én kis Jancsikám, gyere már no ide, hadd verjelek agyon, te gézengúz, nem megparancsolta ti. hogy a hangverseny előtt aludd ki jól magad?! És mialatt majd letörik a lábam, hogy jó zongorát találjak az előadásra, ez a jómadár megszökik hazulról és sárkányt ereszt a Vásártéren. — Lányi bácsi, kérem, az öti meg a Laci olyan sárkányokat gyártanak, hogy csodájára járnak majd a szuboticai gyerekek. Szerencséd, hogy a Bach, Bruch, Paganini Violin-koncertet úgy játszottad, hogy még én is tapsoltam, meg könynyeztem a kulisszák mögött. Ha egyetlen egy gikszert követtél volna el, fölkaptalak volna, fölhajitottalak volna a zongora tetejére. Emlékszel-e, mikor négyéves korodban először hangversenyeztünk együtt Szuboticán, a zongora tetejére állítottalak és ott hegedülted a Mozart, meg Gn'eg-dalokat?! Egészen ki akarta békiteni Lányi Ernőt, örömtől sugárzó arccal mutatta be az ajándékokat. Kaptam hat doboz kuglert, egy aranyórát, két ezüsórát, gyémántgyűrűt. Odaadom otthon Lilikénknek, Karcsinak, Pistának, Mariskának. Csak már szentai sárkányt tudnék fabrikálni. Hosszabb is, szélesebb is, mégis könnyebb, mint az én sárkányom. Majdnem az égig repül. És mialatt a sárkány repült-repült, Lányi melegen, szívesen mesélt nevéhez nőtt Városi Zenedéjéről, Filharmóniai Társaságáról, Récsey Sáriról, aki Bécsben aratja a dicsőséget, Lőwy Bözsikéről, a csöppnyi kis teremtésről, de nagyon erős zenei reménységről. A szentai muzsikusok közül nagyon dicsérte Elezovics őrnagyot, Fekete Gézát, a két Gliicksthált. Elmondotta nagy tervét is. Megzenésíti élete alkonyán Adyt. Egyszerre csak azzal a kéréssel állott elém Nagy Jancsi, hogy nyáron készítsem elő a polgári iskolai vizsgára. Megegyeztünk a tandíjban: Egy csésze teát kapok szüleitől. Reiter Ilonka még énekelt néhány Lányi-dalt, Nagy Jancsi Bach-Chacommeját hegedülte el, ráadásul Schubert Méhecskéjét, Hubay, Vecsey-dalokat. Csajkovszki Tavanát. Közeledett nyolc óra, a vendégek távoztak. Lányi — biztos tudomásom szerint — nagyon sok Ady-költeményt zenésitett meg. Ha a nagy komponista müveit egyszer összegyűjti valami poéta-muzsikus, kiderül, hogy nagyon sok Ady-kincset is hagyott ránk. Nagy Jancsi még az 1920. évben, a nyár elején eljött Szentára tanulni. Lelkes, zseniális deák volt. Rajongó, érdeklődő. Nyolc hét alatt jól megtanulta a négy polgári iskola anyagát. Nagyszerű nyelvérzéke volt, két hónap alatt megtanult angolul, a román megszállás néhány hete alatt Pesten románul. És tökéletesen megtanulta a szentai sárkánykészités minden csinját-binját. A csésze-teát, a tandijat pedig még mindig nem kaptam meg. Jancsi 1921. év őszén felment .»Pestre. Egyik diadal a másik után érte. Lelkesen, lázasan ünnepük. 1922-ben megnyerte a tizenkét éves csodagyermek az ötvenezer koronás Reményi-dijat. Egyik levelében felemlíti a tandijat: Alig várom, hogy megigyuk együtt odahaza a tandijat, a csésze teát. De előbb el kell még mennem gróf Apponyi Albert, gróf Zichy János gróf ■ Hadik Endre, báró Weiss Manfréd családjához. Valósággal harcolnak értem. Az angyaljá Kemény Rezső tanárom is meghivott, a pápai nuncius előbb még kivisz a pápához és 1923. február utolsó napján kamatostul megisszuk a csésze teát. Néhány nap múlva a Muzeum-köruton véresen húzták ki összeroncsolt testét egy autó alól. Most már az égmezőben eregeti a gyermekek közt a sárkányt és hegedül az angyaloknak. Édesapját azóta nem láttam. Pedig sokszor járok-kelek Szuboticán a tűzoltólaktanya mögött Nagyék pékmühelye körül. Talán a bánat nem engedi el hazulról. Talán a fájdalom örökké hajszolja otthonából. Nagy Jancsi édesanyjával többször találkoztam Szentán. Szótlanul haladunk egymás mellett a város zeg-zugos uccáin rokonai felé. Néha-néha fölzokog visszafojtott sóhaja: Itt voltam a legboldogabb. Itt szerették legjobban Jancsikámat. Mindig vágyódott Szentára az én lelkem kis fiam. Ezért fáj most Szentán ezerszeresen minden fájdalmam. Többször meg is hivott igazi vendégszeretettel Szuboticára családi körükbe. És bár van egy kis szivem, még sincs szivem elmenni hozzájuk egy csésze teára. Harminc csésze teát kapott itt az olvasó. A novella-ciklus bevezető soraiban azt irtuk, hogy nem novelláiról versenyt akartunk rendezni, amikor a vajdasági toliforgatókat arra kértük, hogy ugyanarról a témáról Írjanak novellát Most még annak a megállapítását sem hallgathatjuk el, hogy ez a »csésze tea-galéria« sem teljes, nem minden vajdasági iró Írása szerepel benne. A dolog természeténél fogva csak a Bácsmegyei Napló szerkesztőségének tagjait s a Bácsmegyei Napló körül csoportosuló Írókat kértük fel, hogy a karácsonyi számba novellát írjanak. Bár tisztes számú csésze teát nyújtunk át itt az olvasónak, e tekintetben sem állíthatjuk, hogy senki sem maradt ki. Egyesek nem küldtek kéziratot, Kovács Antal (Temerin) kézirata már későn érkezett, Novoszel Andor betegen fekszik. Mindezt közölni kell azért, mert — s ezt némi büszkeséggel konstatáljuk,_ hogy — lássák: a vajdasági irodalom seregszemléje harminc névvel még nem teljes. Szenti és Virág épület- és mfibutorgyára r"““"—Szufíoüca, Beme feudareviéeva nlica 54-56. Telefon 3-33. ’ ......... Ma már nincs szüksége arra, hogy silány puhafából készült bútorral rendezze be hálószobáját, amikor sokkal ölesé iban szerezheti be Síu'omiikságletél, garantált pr ma keményfaanyagból. Szolidságáról ismert cégünk megnagyobbított üzemében abban a helyzetben van, hogy mélyen tisztelt vevőinek meglepően el ínyös reklámárakat szabjon.Komplett magnsíényezésü masszív kesnányiaháló csiszolt ovális tükörrel, jótállás mellett................................... Komplett magasfényezásü, funeros háló kü önbö?ő kivitelben, berakásokkal, masszív rézvasalásokkal, jótállás mellett ............ Többszörösen kontrázott, magas fényezési! komplett sima Sí áló, nagy e üszőit tükörrel, legmodernebb stílben, jótállással ..... ...... 5.400 din. 8.200 din. 12.200 din. Iliiül!
