Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

34. oláaK

im. december 25,

Tehát lengetem a fehér zászlót (a

mely alatt csipkés zsebkendőt tessék érteni), kapitulálok és holnap a Maga teáját kanalazom. S mivelhogy már igazán idefe, hogy véget vessünk a levelezésünknek, még csak azt kérdezem: Mit csinállak Irénnel? Hozúim-e magammal? Igen vagy nem? — Marion.

Nyilas Zoltán véglrata:

Kedves Marionette, a leghatározottabb: nemI óh, asszonyt UlolaUtdsl hiszen az a fődolog, hogy ne legyünk többen mint kelten. Se többen se kevesebben. Az asztalon csak két csésze tea lesz. — Zoltán.

A színésznő végszava:

Jó, ló. Azért nem kell mingy árt az orromat leharapni. Egyedül lövök s a müveit férflvílág oltalmába alánlom magam. De adjon tanácsot: mit mondjak Irénnek?

Az Író bucsulrata:

Kedves barátnőm, hazudla neki azt, hogy váratlan meghívást kapott, amelynek okvetlenül eleget kellett tennie, vagy vallla meg neki az Igazat: hogy egy beteg nagynéniét kell abban az időpontban ápolnia. Fogadok, hogy van nagynénié. És ha van, mért ne lehetne az beteg? A viszontlátásig/ Zoltán.

Hogy’ végzett a Jó nő a barátnőjével, nem sikerült megtudnunk, de másnap pontosan megjelent a drámaíró lakásán, ahol az asztal már meg volt terítve.

A házigazda kezet csókolt a vendégének, s miután az a neki felajánlott karosszékbe omlott, s a Színházi Életből országszerte (sőt azon túl is) ismert két pompás lábát azzal a csábító mozdulattal fektette keresztbe, amelyet a színházi közönség annyiszor megtapsolt, a háziúr meghatva mondotta:

— Köszönöm, Marion, hogy eljött Kacéran pillantott rá a színésznő:

— Itt vagyok, ragyogok. De tudja meg, hogy ha Maga kevésbbé »snajđtg« t nem erőszakolja ki a megjelenésemet, akkor —

— Akkor nem Jött volna?

— Nemcsak az, de még csak nem Is fogadtam volna. Valamely ürüggyel lemondtam volna a meghívásomat Nem szeretem azokat a férfiakat akik beadják a derekukat

— Én pedig — Jegyezte meg az lró *— szeretem a derekukat beadó nőket.

S olyan mozdulatot tett mintha meg akarná ölelnt

— Lassan, lassan, — figyelmeztette Marion, -r- Majd csak a tea után...

Az Író csöngetett s rászólt a belépő Inasra:

— Qyorsan azt a teát! Mentül gyorsabban!

, PA S Ti L íJ**fr**L

mentetjük 1» 1°,

Szakorvosok ajánlják íorokgyüiUdíis, meghiilés, valamint a spoayoíaáíha elleni védekezésül.

A Panflavin-pasztillák minden fertőző betegség ellen oly

egészen sajátos hatást váltanak ki, mely semmiféle más szenei nem érhető el.

A valódi Panflavin-pasztillák a fenti eredeti csomagolásban minden gyógyszertárban kaphatók.

ívíoraveíz Album 1928.

43 szenzációs zenemüvet tartalmaz. A* év legszebb kottagyüjamínye. Nem hiányozhat egyetlen zongoráról sémi 65 dinárért nlsj;s3t! kapható

1 lew

BACSMEOTKT Wirt»

Egy csésze tea

Irta Bródy Mihály

Valahányszor egy csésze te* párolog

előttem, eszembe jut — két csésze tea, amelyhez egy nem mindennapi vasúti

emlékem fűződik

Az étkezőkocsiban egy nő Olt velem szemben. Mlndaketten teáztunk A nőnek kislányosan fejletlen alakja volt, arcán a szépség vonásait bágyadt szomorúság felhőzte. Olyan Jelenség, amely mögött valami rejtett tragédiát sejtünk. Utón, amikor az embernek nincs más dolga, mint utltárs&t életsorsát szimatolni, nyugtalanító kérdőjel, ként rajzolódik Ilyen nő a fantázia elét Beszédbe elegyedtem vele.

A legközelebbi állomáson leszáll Az ura klshlvatainok Hatéves kislánya van.

— Lehetetlen hiszen nem több hnsz

évesnél.

— Huszonkettő.

— Akkor is tulkorán kellett férjtiezmennle.

— Apja özvegyember volt Tizenhatodik évében megkérték és apja odaadta. Egyenesen a gyerekszobából csöppent a házaséletbe. Sokat dolgozik Az ura Jó hozzá, a gyermekét imádja és mégis gyakran megrohanja a nosztalgia a lányság elmulasztott örömet után. Egyszer aztán . . .

A hangja megcsuklott, a szeme különös tűzben égett.

— Furcsa — mondotta kisvártatva — hogy egy egészen Idegen emberrel szemben ilyen közlékeny vagyok, de

valahogy Jólesik kiönteni a szivemet Az urammal ezekről nem beszélhetek és hónapok múlnak el, hogy találkozom valakivel, akit érdekeltiét egy Jelentéktelen asszonyt lélek vergődése . . . Egy napon egyedül voltam otthon. Az uram eivltte a gyereket a nagyanyjához. Magam sem tudom, hogy történt Fojtogatott az éle {unalom, éreztem, hogy minden céltalan és mintha valaki hipnotizált volna, az uram éjjeliszekrényéhez mentem, kivettem a revolvert, a mellemnek szegeztem és elsütöttem. Abban a pillanatban a kislányom arcképére esett a tekintetem és elfogott az élet vágya. A golyóval a tüdőmben az ajtóig vánszorogtam, egyet sikoltottam és a küszöbön összeestem. Úgy szedtek fel a szomszédok. Hónapokig feküdtem a kórházban és csodálatosképen felgyógyultam Elhatároztam, hogy akármilyen súlyos as élet, nem futamodom meg előle, míg a drága gyermekemet fel nem nevelem. És mégis . . .

A vonat megállt A nő fogta a retiküljét, elbúcsúzott tólem és örökre eltűnt a decemberi ködben.

Valahányszor egy csésze tea párolog előttem, eszembe Jut az a két csésze tea, amelynek párájában egy különös asszonyt sors vonalai gomolyogtak előttem. És a fülembe cseng az utolsó két szó: és mégis . . . Legalább Is novellairónak kell leírni ahhoz, hogy végig lehessen gondolni a folytatást, ami ebben a két súlytalan szóban morajlik.

Tea és embervér

Irta Csuka Zoltán

Mintha álomban láttam volna, annyira más volt a barátom, most, hogy visszaérkezett abból az országból amelyről eddig csak meséket hallottunk. Több mint egy esztendeje, hogy Jimmyt elvitték Kínába és most, hogy visszajött egészen más férfi állott előttem. Emlékszem, szelíd Jcék szemére, amelyekben mindig lobogott az öröm friss tüze és a szája mellől sohasem hervadt le a mosolygás. A világháború megkímélte, tlzenhétesztendős voll mikor az angol csapatok visszaérkeztek a franciaországi frontokról és akkor igen milyen sajnálta, hogy a britt birodalom nem folytatta legalább még egy évig a háborút, hogy legalább ó is résztvehetett volna benne. Csak később lett katona, mert buzgóit benne a kalandvágy és — ahogy 6 mondta — mindenáron szolgálatot akar tenni a hazájának.

Most Jimmy Itt áll előttem, a szamovár fénye megkeményedett arcvonásain Játszik, a szemeiben a régi pajkos örőminség helyett a bánat fekete zászlója lobog. Ki nem oltható, fekete bánat, szétterpesztett szárnyú nagy fekete madár, amit nem lehet elhessegetni. Napok óta itthon van, de nem lelkendezik, mint azelőtt, nem beszél arról, merre járt, szót sem szól, mikor Kínáról kérdezik, leszegi a fejét mogorván é.s hallgat Vájjon mi történt ezzel a fiúval?

Künn az ablak előtt íel-íelgyullad az ucca forgalmi lámpájának vörös fénye és Ilyenkor beloccsan a szobába és ott csuszkái a parketton. A zöld fény már lejjebb esik és künn marad « párás óceán, nem kerülhet be a szobába. Lenn sivitanak, bőgnek az autók, a motorok valóságos koncertje zug — Itt benn nálunk meg valami átkozott, nyomasztó hangulat ül.

— Mondd, el, Jimmy, mt bánt? Megismertél tán valakit odakünn valami nőt és azt nem tudod feledni? Nem ez voltál te még tavaly ilyenkor.

Jimmy rámnéz és a régi őrömös fény most enyhe mosolyban éled újra. Szomorú, mindent megbocsátó enyhe mosolyba.

— Hagyj kérlek, majd elmondom egyszer. Hosszú história.

A szamovár enyhén duruzsol, aztán mindig hangosabban és hangosabban. Apróka gőzök szállnak fel belőle, aztán enyhén szétáradnak a szoba levegőjében. Az asztalon ezyet-egyet hunyorít

a villanylámpa. A szamovár rustorog.

— Ejnye Jimmy, most Jut eszembe, forr már a víz, dobj be egy csipet teát!

Jimmy megrázkódik és néz rám, mint akit pofonütöttek.

— Teát? — kérdezi vontatottan is megindul a doboz felé.

— Igen — mondom — mi csodálkozni való van ezen? — Kínában is Ittatok sok teát?

— Kínában? — zihálva tördeli Jimmy a szavakat — Ittunk sok-sok teái Naponta ittunk. Teát és — embervért

Felkaptam a fejem.

— Megbolondultál Jimmy! Embervért?

A karjain fel volt gyűrve az Inge, mint régen. Izmai könnyedén játszottak a villanyfényben. Kivette a dobozból a teát, marokra szorította és odatartotta az orrom elé.

— Igen, teái meg embervért Ez a kettő' egybetartozik, nagyon is eggyékapcsolódott azokban a napokban. Teát ittunk és az uccákon emberek vérében gázoltunk, emberek vérében, amely ott freccsent szét a lábaink előtt

Leült de a teát nem engedte ki az ökléből. Ott tartotta a szemel előtt nézte sokáig és úgy folytatta:

— Várj, most még azt mondod rám, hogy bolond vagyok, hogy tán az eszemet hagytam ott azokban a napokban. Pedig nem így van. Azt hiszem, azt hiszem Teddy, hogy akkor találtam meg az igazi eszemet, akkor nyílt csak fel a szemem és azóta nem tudok más szemmel nézni.

Az ökle ott volt a szemel előtt, mereven kinyújtva. A szamovárban sikoltozva sustorgott már a forró víz.

— Pedig Így van, hidd meg, Így van. Mikor elvittek Innen, akkor még tele voltam hazug jelszavakkal, akkor még egy Iskolásgyerek szemével néztem a világol olyan szemekkel, amelyek mögött csak beteg álmok voltak, de amelyek az emberiség nagy égető problémáiból semmit sem tudtak meglátni. Megvédelmezni az angol alattvalókat — ezt mondották, mikor elindultunk nagy csinnadrattával és akkor azt hittem, hogy más alattvalók nincsenek a világon. Legalább is nem emberek abban az értelemben, mint a britt föld alattvalói

Megint elhallgatott és körülnézett.

— A britt föld alattvalói, akik csak hitvánv matériának nézik a többi népet, piacnak az országokat, piacnak, vagy gyarmatoknak. De hogy mit szenvednek ezek az Idegen, messzi tömegek* hogy hányán halnak meg naponta a nyomorban és az éhségben, a betegségek ezer válfajában, az bennünket nem érdekel. Nem érdekel bennünket semmi csak a britt alattvalók biztonsága.

— Várj csak, igen a tea. Hát csak ezt akartam elmondani és semmi másl mert a többit talán meg sem értenéd. Neked Is át kellene esned mindazon, amin én átestem. Te Itt élsz ebben a kényelmes lakásban, naponta clmégy a hivatalba, hallgatod a kisfiáid gügyögését, esténként álomba cirógat a feleséged és nagyon meg vagy elégedve. Ezt te meg sem érted. Csak a teát mesélem el.

A kezében még görcsösebben szorongatta a maroknyi tealevelet. A szamovár ablakán vörösen vigyorgott ki a láng.

— Na várj csak. Ez Sanghaiban történt Akkortájban naponta mérföldekkel jöttek előre a kantonl csapatok és ml lövészárkokat ástunk az európai negyedben. A vörösök kémei mindenüvé beférköztek és még a hadihajóinkon i* elfogtak egy csomót Hiába volt minden, hiába gyülekezett össze a nagyhatalmak annyi csapata és hiába segítettük munícióval és pénzzel az északiakat A déli csapatok úgy törtek előre mint a szélvész, mint a zivatar és benn a vá-; rosban nyomott volt a hangulat mint! ilyenkor zivatar előtt már szokás. Ml: benn éltünk a lövészárkainkban, ettünk! és Ittunk. Akkor még mindig nem tudtuk, hogy ml él ennek a népnek a lelkében, ml hajtja őket Azt hittem én is* a vörös pénz szítja ezt a forradalmat, semmi más.

De aztán egy napon megkezdődtek a sztrájkok. Megállt minden, nem ment a villamos, a gyárak beszüntették a* üzemüket és abban a negyedben, ahol én voltam, a nagy tearaktáraknál bezárták a kapukat A főnök, egy kövér európai meg a társa, valami Tsung-Fa nevű kínai teaültetvény nagybirtokos1 reggeltől estig káromkodtak, mint a záporeső. Nekik az üzlet volt a fontos, mert napról-napra jöttek a megrendelések és nem tudtak szállítani.

— Elveszítjük a piacunkat — sziszegte az európai — a londoni üzletfelek' majd Indiából, vagy Oroszországból rendelik meg a szükségletüket El kell fogni az izgatőkat. Ki kell végezni őket

És Sanghaí uccáln megkezdődtek az üldözések. A kínai rendőrség mindent elkövetett hogy a munkát a »normális« mederbe terelje. Akiket elfogtak és gyanúsak voltak, ott az ucca közepén kivégezték őket Nagyon egyszerűen ment a kivégzés. Az elitéltnek levették a felső ruháját a hóhér mögéje állt egy karddal amit megsuhintott és lecsapta a delikvens fejét

Jimmy megállt és kicserepésedő száját megnedvesitette egy pohár vízzel

— De ez még mindig nem olyan borzalmas, mint az, ami ezután következett Egyik napon kínai rendörök becipel: -k a teaültetvényes udvarára a sztrájkolok vezéreit. Lehettek vagy harmincam Közöttük mindjárt feltűnt egy szemüveges, kicsiny kinai, akinek a homlokáról az értelem sugárzott.

— Ki bujtott fel benneteket?

A munkások nem mozdultak. Senk! sem feleit. A rendőrtiszt elörehozatta a szemüvegest.

— Hogy kerülsz ezek közé? Valid be, hogy sztrájkra lázltottál!

És a szeme közé csapott a korbáccsal.

Akkor előrelépett az európai üzletfőnök és ököllel a kinai arcába vágott.

— Te teszed tönkre a mi vagyonúnkat? Te kutya, kinai kutya!

MI ott álltunk a háttérben és néztük ezt a Jelenetet És ekkor valamennyiünk csodálkozására angolul szólalt meg a kis kínai szemüveges ember:

— Kínainak kinai vagyok, de nem vagyok kutya! Nekem több jogom van a magunk tömegeinek a megvédésére, a magunk szabadságának a kivivására, mint neked a kinai nép elnyomására és nyomorban tartására, "fi vagytok azok, kik keresztényi szeretetet prédikáltok, de idejöttök hozzánk és egy marék rizsért dolgoztatjátok halálra a ml millióinkat TI vagytok azok, akik humanitást prédikáltok, de közben az ágyuk és hadirepülőgépek ezreit gyártjátok! Ti vagy-