Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

34. oláaK im. december 25, Tehát lengetem a fehér zászlót (a mely alatt csipkés zsebkendőt tessék érteni), kapitulálok és holnap a Maga teáját kanalazom. S mivelhogy már igazán idefe, hogy véget vessünk a le­velezésünknek, még csak azt kérde­zem: Mit csinállak Irénnel? Hozúim-e magammal? Igen vagy nem? — Ma­rion. Nyilas Zoltán véglrata: Kedves Marionette, a leghatározot­tabb: nemI óh, asszonyt UlolaUtdsl hiszen az a fődolog, hogy ne le­gyünk többen mint kelten. Se többen se kevesebben. Az asztalon csak két csésze tea lesz. — Zoltán. A színésznő végszava: Jó, ló. Azért nem kell mingy árt az orromat leharapni. Egyedül lövök s a müveit férflvílág oltalmába alánlom magam. De adjon tanácsot: mit mond­jak Irénnek? Az Író bucsulrata: Kedves barátnőm, hazudla neki azt, hogy váratlan meghívást kapott, amelynek okvetlenül eleget kellett ten­nie, vagy vallla meg neki az Igazat: hogy egy beteg nagynéniét kell abban az időpontban ápolnia. Fogadok, hogy van nagynénié. És ha van, mért ne le­hetne az beteg? A viszontlátásig/ Zoltán. Hogy’ végzett a Jó nő a barátnőjével, nem sikerült megtudnunk, de másnap pontosan megjelent a drámaíró lakásán, ahol az asztal már meg volt terítve. A házigazda kezet csókolt a vendégé­nek, s miután az a neki felajánlott ka­­rosszékbe omlott, s a Színházi Életből országszerte (sőt azon túl is) ismert két pompás lábát azzal a csábító moz­dulattal fektette keresztbe, amelyet a színházi közönség annyiszor megtapsolt, a háziúr meghatva mondotta: — Köszönöm, Marion, hogy eljött Kacéran pillantott rá a színésznő: — Itt vagyok, ragyogok. De tudja meg, hogy ha Maga kevésbbé »snajđtg« t nem erőszakolja ki a megjelenésemet, akkor — — Akkor nem Jött volna? — Nemcsak az, de még csak nem Is fogadtam volna. Valamely ürüggyel le­mondtam volna a meghívásomat Nem szeretem azokat a férfiakat akik bead­ják a derekukat — Én pedig — Jegyezte meg az lró *— szeretem a derekukat beadó nőket. S olyan mozdulatot tett mintha meg akarná ölelnt — Lassan, lassan, — figyelmeztette Marion, -r- Majd csak a tea után... Az Író csöngetett s rászólt a belépő Inasra: — Qyorsan azt a teát! Mentül gyor­sabban! , PA S Ti L íJ**fr**L mentetjük 1» 1°, Szakorvosok ajánlják íorok­­gyüiUdíis, meghiilés, valamint a spoayoíaáíha elleni véde­kezésül. A Panflavin-pasztillák minden fertőző betegség ellen oly egészen sajátos hatást váltanak ki, mely semmiféle más szenei nem érhető el. A valódi Panflavin-pasztillák a fenti eredeti csomagolásban min­den gyógyszertárban kaphatók. ívíoraveíz Album 1928. 43 szenzációs zenemüvet tartalmaz. A* év legszebb kottagyüjamínye. Nem hiányozhat egyetlen zongoráról sémi 65 dinárért nlsj;s3t! kapható 1 lew BACSMEOTKT Wirt» Egy csésze tea Irta Bródy Mihály Valahányszor egy csésze te* párolog előttem, eszembe jut — két csésze tea, amelyhez egy nem mindennapi vasúti emlékem fűződik Az étkezőkocsiban egy nő Olt velem szemben. Mlndaketten teáztunk A nő­nek kislányosan fejletlen alakja volt, ar­cán a szépség vonásait bágyadt szo­morúság felhőzte. Olyan Jelenség, amely mögött valami rejtett tragédiát sejtünk. Utón, amikor az embernek nincs más dolga, mint utltárs&t életsor­sát szimatolni, nyugtalanító kérdőjel, ként rajzolódik Ilyen nő a fantázia elét Beszédbe elegyedtem vele. A legközelebbi állomáson leszáll Az ura klshlvatainok Hatéves kislánya van. — Lehetetlen hiszen nem több hnsz évesnél. — Huszonkettő. — Akkor is tulkorán kellett férjtiez­mennle. — Apja özvegyember volt Tizenhato­dik évében megkérték és apja odaadta. Egyenesen a gyerekszobából csöppent a házaséletbe. Sokat dolgozik Az ura Jó hozzá, a gyermekét imádja és mégis gyakran megrohanja a nosztalgia a lányság elmulasztott örömet után. Egy­szer aztán . . . A hangja megcsuklott, a szeme kü­lönös tűzben égett. — Furcsa — mondotta kisvártatva — hogy egy egészen Idegen emberrel szemben ilyen közlékeny vagyok, de valahogy Jólesik kiönteni a szivemet Az urammal ezekről nem beszélhetek és hónapok múlnak el, hogy találkozom va­lakivel, akit érdekeltiét egy Jelentéktelen asszonyt lélek vergődése . . . Egy napon egyedül voltam otthon. Az uram eivltte a gyereket a nagyanyjához. Magam sem tudom, hogy történt Fojtogatott az éle {unalom, éreztem, hogy minden cél­talan és mintha valaki hipnotizált vol­na, az uram éjjeliszekrényéhez men­tem, kivettem a revolvert, a mellemnek szegeztem és elsütöttem. Abban a pil­lanatban a kislányom arcképére esett a tekintetem és elfogott az élet vágya. A golyóval a tüdőmben az ajtóig vánszo­rogtam, egyet sikoltottam és a küszöbön összeestem. Úgy szedtek fel a szom­szédok. Hónapokig feküdtem a kórház­ban és csodálatosképen felgyógyultam Elhatároztam, hogy akármilyen súlyos as élet, nem futamodom meg előle, míg a drága gyermekemet fel nem nevelem. És mégis . . . A vonat megállt A nő fogta a retikül­­jét, elbúcsúzott tólem és örökre eltűnt a decemberi ködben. Valahányszor egy csésze tea párolog előttem, eszembe Jut az a két csésze tea, amelynek párájában egy különös asszonyt sors vonalai gomolyogtak előt­tem. És a fülembe cseng az utolsó két szó: és mégis . . . Legalább Is novella­­irónak kell leírni ahhoz, hogy végig le­hessen gondolni a folytatást, ami ebben a két súlytalan szóban morajlik. Tea és embervér Irta Csuka Zoltán Mintha álomban láttam volna, annyi­ra más volt a barátom, most, hogy visszaérkezett abból az országból amelyről eddig csak meséket hallottunk. Több mint egy esztendeje, hogy Jimmyt elvitték Kínába és most, hogy vissza­jött egészen más férfi állott előttem. Emlékszem, szelíd Jcék szemére, ame­lyekben mindig lobogott az öröm friss tüze és a szája mellől sohasem hervadt le a mosolygás. A világháború megkí­mélte, tlzenhétesztendős voll mikor az angol csapatok visszaérkeztek a fran­ciaországi frontokról és akkor igen mi­lyen sajnálta, hogy a britt birodalom nem folytatta legalább még egy évig a háborút, hogy legalább ó is résztve­­hetett volna benne. Csak később lett katona, mert buzgóit benne a kaland­vágy és — ahogy 6 mondta — minden­áron szolgálatot akar tenni a hazájá­nak. Most Jimmy Itt áll előttem, a sza­movár fénye megkeményedett arcvoná­sain Játszik, a szemeiben a régi pajkos örőminség helyett a bánat fekete zászló­ja lobog. Ki nem oltható, fekete bánat, szétterpesztett szárnyú nagy fekete madár, amit nem lehet elhessegetni. Na­pok óta itthon van, de nem lelkendezik, mint azelőtt, nem beszél arról, merre járt, szót sem szól, mikor Kínáról kér­dezik, leszegi a fejét mogorván é.s hall­gat Vájjon mi történt ezzel a fiúval? Künn az ablak előtt íel-íelgyullad az ucca forgalmi lámpájának vörös fénye és Ilyenkor beloccsan a szobába és ott csuszkái a parketton. A zöld fény már lejjebb esik és künn marad « párás óc­eán, nem kerülhet be a szobába. Lenn sivitanak, bőgnek az autók, a motorok valóságos koncertje zug — Itt benn ná­lunk meg valami átkozott, nyomasztó hangulat ül. — Mondd, el, Jimmy, mt bánt? Meg­ismertél tán valakit odakünn valami nőt és azt nem tudod feledni? Nem ez voltál te még tavaly ilyenkor. Jimmy rámnéz és a régi őrömös fény most enyhe mosolyban éled újra. Szomorú, mindent megbocsátó enyhe mosolyba. — Hagyj kérlek, majd elmondom egyszer. Hosszú história. A szamovár enyhén duruzsol, aztán mindig hangosabban és hangosabban. Apróka gőzök szállnak fel belőle, aztán enyhén szétáradnak a szoba levegőjé­ben. Az asztalon ezyet-egyet hunyorít a villanylámpa. A szamovár rustorog. — Ejnye Jimmy, most Jut eszembe, forr már a víz, dobj be egy csipet teát! Jimmy megrázkódik és néz rám, mint akit pofonütöttek. — Teát? — kérdezi vontatottan is megindul a doboz felé. — Igen — mondom — mi csodálkozni való van ezen? — Kínában is Ittatok sok teát? — Kínában? — zihálva tördeli Jimmy a szavakat — Ittunk sok-sok teái Na­ponta ittunk. Teát és — embervért Felkaptam a fejem. — Megbolondultál Jimmy! Ember­­vért? A karjain fel volt gyűrve az Inge, mint régen. Izmai könnyedén játszottak a villanyfényben. Kivette a dobozból a teát, marokra szorította és odatar­totta az orrom elé. — Igen, teái meg embervért Ez a kettő' egybetartozik, nagyon is eggyé­­kapcsolódott azokban a napokban. Teát ittunk és az uccákon emberek vérében gázoltunk, emberek vérében, amely ott freccsent szét a lábaink előtt Leült de a teát nem engedte ki az ökléből. Ott tartotta a szemel előtt nézte sokáig és úgy folytatta: — Várj, most még azt mondod rám, hogy bolond vagyok, hogy tán az esze­met hagytam ott azokban a napokban. Pedig nem így van. Azt hiszem, azt hiszem Teddy, hogy akkor találtam meg az igazi eszemet, akkor nyílt csak fel a szemem és azóta nem tudok más szemmel nézni. Az ökle ott volt a szemel előtt, me­reven kinyújtva. A szamovárban sikol­tozva sustorgott már a forró víz. — Pedig Így van, hidd meg, Így van. Mikor elvittek Innen, akkor még tele voltam hazug jelszavakkal, akkor még egy Iskolásgyerek szemével néztem a világol olyan szemekkel, amelyek mö­gött csak beteg álmok voltak, de ame­lyek az emberiség nagy égető problé­máiból semmit sem tudtak meglátni. Megvédelmezni az angol alattvalókat — ezt mondották, mikor elindultunk nagy csinnadrattával és akkor azt hittem, hogy más alattvalók nincsenek a vilá­gon. Legalább is nem emberek abban az értelemben, mint a britt föld alatt­valói Megint elhallgatott és körülnézett. — A britt föld alattvalói, akik csak hitvánv matériának nézik a többi né­pet, piacnak az országokat, piacnak, vagy gyarmatoknak. De hogy mit szen­vednek ezek az Idegen, messzi tömegek* hogy hányán halnak meg naponta a nyomorban és az éhségben, a betegsé­gek ezer válfajában, az bennünket nem érdekel. Nem érdekel bennünket semmi csak a britt alattvalók biztonsága. — Várj csak, igen a tea. Hát csak ezt akartam elmondani és semmi másl mert a többit talán meg sem értenéd. Neked Is át kellene esned mindazon, amin én átestem. Te Itt élsz ebben a kényel­mes lakásban, naponta clmégy a hivatal­ba, hallgatod a kisfiáid gügyögését, es­ténként álomba cirógat a feleséged és nagyon meg vagy elégedve. Ezt te meg sem érted. Csak a teát mesélem el. A kezében még görcsösebben szoron­gatta a maroknyi tealevelet. A sza­movár ablakán vörösen vigyorgott ki a láng. — Na várj csak. Ez Sanghaiban tör­tént Akkortájban naponta mérföldekkel jöttek előre a kantonl csapatok és ml lövészárkokat ástunk az európai ne­gyedben. A vörösök kémei mindenüvé beférköztek és még a hadihajóinkon i* elfogtak egy csomót Hiába volt min­den, hiába gyülekezett össze a nagyha­talmak annyi csapata és hiába segítet­tük munícióval és pénzzel az északiakat A déli csapatok úgy törtek előre mint a szélvész, mint a zivatar és benn a vá-; rosban nyomott volt a hangulat mint! ilyenkor zivatar előtt már szokás. Ml: benn éltünk a lövészárkainkban, ettünk! és Ittunk. Akkor még mindig nem tud­tuk, hogy ml él ennek a népnek a lel­kében, ml hajtja őket Azt hittem én is* a vörös pénz szítja ezt a forradalmat, semmi más. De aztán egy napon megkezdődtek a sztrájkok. Megállt minden, nem ment a villamos, a gyárak beszüntették a* üzemüket és abban a negyedben, ahol én voltam, a nagy tearaktáraknál be­zárták a kapukat A főnök, egy kövér európai meg a társa, valami Tsung-Fa nevű kínai teaültetvény nagybirtokos1 reggeltől estig káromkodtak, mint a záporeső. Nekik az üzlet volt a fontos, mert napról-napra jöttek a megrendelé­sek és nem tudtak szállítani. — Elveszítjük a piacunkat — sziszeg­te az európai — a londoni üzletfelek' majd Indiából, vagy Oroszországból rendelik meg a szükségletüket El kell fogni az izgatőkat. Ki kell végezni őket És Sanghaí uccáln megkezdődtek az üldözések. A kínai rendőrség mindent elkövetett hogy a munkát a »normális« mederbe terelje. Akiket elfogtak és gya­núsak voltak, ott az ucca közepén kivé­gezték őket Nagyon egyszerűen ment a kivégzés. Az elitéltnek levették a felső ruháját a hóhér mögéje állt egy karddal amit megsuhintott és lecsapta a delikvens fejét Jimmy megállt és kicserepésedő szá­ját megnedvesitette egy pohár vízzel — De ez még mindig nem olyan bor­zalmas, mint az, ami ezután következett Egyik napon kínai rendörök becipel: -k a teaültetvényes udvarára a sztrájkolok vezéreit. Lehettek vagy harmincam Kö­zöttük mindjárt feltűnt egy szemüveges, kicsiny kinai, akinek a homlokáról az értelem sugárzott. — Ki bujtott fel benneteket? A munkások nem mozdultak. Senk! sem feleit. A rendőrtiszt elörehozatta a szemüvegest. — Hogy kerülsz ezek közé? Valid be, hogy sztrájkra lázltottál! És a szeme közé csapott a korbáccsal. Akkor előrelépett az európai üzletfő­nök és ököllel a kinai arcába vágott. — Te teszed tönkre a mi vagyonún­kat? Te kutya, kinai kutya! MI ott álltunk a háttérben és néztük ezt a Jelenetet És ekkor valamennyi­ünk csodálkozására angolul szólalt meg a kis kínai szemüveges ember: — Kínainak kinai vagyok, de nem vagyok kutya! Nekem több jogom van a magunk tömegeinek a megvédésére, a magunk szabadságának a kivivására, mint neked a kinai nép elnyomására és nyomorban tartására, "fi vagytok azok, kik keresztényi szeretetet prédikáltok, de idejöttök hozzánk és egy marék rizsért dolgoztatjátok halálra a ml millióinkat TI vagytok azok, akik humanitást pré­dikáltok, de közben az ágyuk és hadi­­repülőgépek ezreit gyártjátok! Ti vagy-

Next

/
Thumbnails
Contents