Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927 december 25______________________ BÁCSMKGYKI NAPT/fc _______________________________^7-Thallóczy Lajos éröemei a szerb történeíirás körül Irta Iu'cs Rleksza egyetemi tanár A különböző nemzetiségek közeledésében, a nemzeti ellentétek és ütközőpontok enyjűtéséoen, a kölcsönös megbecsülés kierieléséoen nagy szerep jut a tudománynak és az irodalomnak. A legutóbbi időben magyar irók üozzaiogtak szerb költők es elbeszélők foruitasalioz, hogy a magyarság széles rétegeit megismertessék a szerb nép szellemi termésével. A szerb irók elismeréssel és hálával emlegetik a magyar Írok törekvését és a maguk részéről folytatni kezdik Zmaj-Jovanovics Jovánnak, a nagy szerb költőnek. Arany János, Madách Imre, Petőii Sánoor fordítójának munkáját. Az emelkedettebb érzésű politikusoknak, akik az egyetemes kuitura progressziója érdekében békülékeny szellemben munkálkodnak, az ilyen irodalmi jelenségek felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtanak. Kevéssé emelték ki azonban eddig, hogy a szerbeket és a magyarokat a tudományban is. még pedig egy olyan tudományban, amelyben minden nemzet a legérzékenyebb: a nemzeti történetirás terén is rendkívül szoros kapcsolatok fűzik egymáshoz. A széles szerb és magyar tömegek előtt nem igen ismeretes, hogy a szerb történetiró, amikor bemutatja a szerbség középkori múltját, a legrégibb időktől egészen a XVI. század végéig, egyetlen oldalt sem irhát anélkül, hogy idézne a Magyar Királyi Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat köteles kiadványaiból s a magyar hisztorikusok egyéb kiadványaiból, mindeme publikációk közt pedig, amelyek nélkül ma szerb történész nem is mozdulhat, óriási részt foglalnak el Thallóczy Lajos, az érdemes magyar ember és nagy történész munkái. (Született 1857-ben, s 1916-ban a Hegyeshalomnál történt vasúti katasztrófa áldozata lett.) Bármilyen politikai célok vezették is a magyar kormányt és az Akadémiát, amikor a magyar történetírók kiadványaiban előkelő helyet adtak a szerb nemzet múltjára vonatkozó tanulmányoknak, a tudomány szempontjából ez ma mellékes jelentőségű, de elvitathatatlan tény. hogy a Magyar Királyi Akadémia és elsősorban annak értékes, ernyedctlen tagja, Thallóczy Lajos, mérhetetlen érdemeket szereztek a szerb történetirás fejlődése körül. Thallóczy nem dolgozta fel felületesen a szerb történelmet, ő egyáltalában nem is volt történetiró (Geschieh ts-Darsteller), hanem történetkutató (Geschichts-Forscher) és forráskritikus (Ouellen-Kritiker.) Vastag kötetekben tette közzé a Szerbia, Albánia, Bosznia. Horvátország, Szlavónia. Dalmácia múltjára vonatkozó okmányokat. De milyenek az ő publikációi? Kevés, ha azt mondjuk, hogy tökéletesek és teljesek. Thallóczy ott is talált értékes dokumentumokat a szerb múltról, ahol senki sem álmodta volna, hogy lelhetők és ahol senki más, a mi tudósaink közül senki sem férhetett azokhoz, csak ő, a fényes személyi, baráti kapcsolatokkal és óriási tudományos autoritással rendelkező ember. Kevés, ha azt mondjuk, hogy publikációi szakszerűek és kritikaiak. Az okmányokhoz irt komentáraival, genealógiai és heraldikai tanulmányaival megvilágította és megmagyarázta a politikai személyiségek viszonyát s az államok közti kapcsolatokat, életet öntött a szerb múltnak egész korszakaiba és megoldott számtalan olyan problémát, amelyek megoldásáért addig a mi historikusaink és a külföldiek hasztalan törtek lándzsát. Sok müvét Thallóczy más ismert történészekkel együtt irta, mint: Áldány Antal, Jirecsek Konstantin, Gelcich, Barabás Samu, Sufflay Milán, Hadinka Anta, Horváth Sándor társaságában, de ugyanolyan nagy a száma önálló munkáinak. Csak néhány fontosabb müvét említem meg: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára. Az e könyvben közreadott okmányok 1198-tól 1526-ig terjedő kort öleli fel. összesen 539 dokumentumot publikál, tehát minden okiratot ebből a korból, amelyekről a tudomány tudja, hogy a szerbek és magyarok összeköttetéseiről beszélnek. Acta et diplomata rés Albániáé mediae aetatis illustrantia (kétkötetes) müvével világosságot derített múltúnknak egy addig úgyszólván senki által fel nem dolgozott periódusára, épugy A macsói bánság, Monumenta Ragusina, A horvát véghelyek oklevéltára, Alsószlavóniai okmánytár, Jajcza tör-Nem fogynak ki a panaszok, hogy a Vajdaság a legmostohábbán kezelt tartománya ennek az országnak. A leggazdagabb, legműveltebb, legtermékenyebb és legmunkásabb országrészből, ahol minden természeti, szociális és gazdasági feltétele meg volna a jólétnek, kifogyhatatlanul törnek elő a panaszos jajok, hogy nem lehet megélni, hogy tönkremegyünk, hogy hiába minden munka, minden erőfeszítés, minden befektetés, a gyümölcs elmarad, vagy ha meg is jön, elviszik mások, elsősorban — az állam. Ezt a panaszos dalt zengi most már évek óta a vajdasági gyáros, iparos, földbirtokos, kereskedő, lateiner, munkás, tisztviselő. Ezt állapítják meg évrőlévre a gazdasági szervezetek, kamarák, Lloydok, egyesületek. Közben a földbirtokos, nagy és kicsi, eladósodott, a gyáros, az iparos állandó nehézségekkel küzd és állandóan csökkenti termelését, a kereskedő egyezkedik és csődbe megy, az ipari és földmunkás kivándorol. És mégis, az ország közterheinek több mint harmadát még mindig a Vajdaság viseli, vagyis a Vajdaságnak kell eltartania az ország jórészének egész állami igazgatását, gazdasági és kulturális intézményeit. A Vajdaság pedig nem tud magán segíteni. Hiányzik belőle az a politikai erő, amely ellen tudna állni ennek a kizsákmányolásnak. A kérdés nyitja pedig éppen politikai téren van. Ha a Vajdaság legalább ezekben a gazdasági kérdésekben mint politikai egység léphetne fel, feltétlenül ki tudná kényszeríteni minden kormánytól és a parlamenttől létérdekeinek figyelembevételét. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ország speciális politikai viszonyaiból kifolyólag, még kisebb csoportok is, mint a Vajdaságban megválasztott 36 képviselő, konzekvens összetartással és ügyes politikai taktikázással nagyon sok mindent el tudnak érni saját választókerületeik érdekében. Elég, ha Szlovénia példájára gondolunk. A Vajdaság politikusai csak mostanában kezdenek ráeszmélni erre az igazságra. Elég későn, de talán még mindig nem tulkésőn. De a ráeszméléstől a megvalósításig az ut tulhosszu is lehet. Még mindig túl élesek azok a válaszfalak, amelyeket a politikai szenvedélyek húznak a vajdasági pártok közé. A pszihológiai momentum azonban most mintha mégis kedvezne egy ilyen tömörülésnek. Az országos és községi választások leténete, A Frangepdn-csaldd oklevéltára (kétkötet) lllyrisch-albanische Studien, Studien zur Geschichte Bosniens und Serbiens im Mittelalter stb. gyűjteményeivel és tanulmányaival. Thallóczy nem volt szűkkeblű tudós, türelmetlen másokkal szemben. A tudományt a tudományért szerette és kezére járt, támogatást nyújtott mindenkinek, aki érzéket és vonzódást mutatott a tudományos munkálkodás iránt, nem téve különbséget magyar, szerb, vagy horvát tudományos munkás között. E sorok írója is amaz ifjabb történészeknek egyike volt, akiknek munkáját Thallóczy szimpátiával kisérte és aki hálásan emlékezik azokra a hosszas és gyakori beszélgetésekre a szerb múlt különféle tudományos problémáiról, amelyeket Thallóczyval Bécsben folytatott a Johannes-Gasse 6. számú házban, az akkori Hof-Kam mer-Archiv igazgatói szobájában. Legyen ez a cikk egy szerény levelecske, őszinte hálából, a dicsőség koszorújában, amelyet magyarok és szerbek századokon át fognak fonni a tragikus végű Thallóczy Lajosnak, e halhatatlan magyar-szerb történésznek. zajlottak, a szenvedélyek elülhetnek, a gazdasági viszonyok nyomása pedig, különösen ebben a rossz esztendőben sietést parancsolnak. Amúgy is most vannak soron azok a fontos reformok, amelyek megint talán évtizedekre eldöntik, hogy a Vajdaság adófizető vazallusa maradjon-e az ország többi részeinek. A körülmények parancsa alatt a kezdeményezésnek előbb-utóbb be kell következnie a vajdasági pártok gazdasági együttműködésére. Ezekről a kérdésekről hosszabb beszélgetést folytattunk a napokban Popovics Dáka radikális képviselővel, a 110- viszadi kereskedelmi és iparkamara elnökével. Popovics Dáka uj tagja a parlamentnek, de a Vajdaságban már régen ismertté tette a nevét úgy a politikai, mint a gazdasági és műszaki életben való tevékeny szerepével. Popovics Dáka épen az adóegységesitö bizottság üléséről jött ki, amikor a radikális képviselőklubban felkerestem és a bizottság munkájáról kértem felvilágosítást tőle. Készségesen elmondta, hogy mi volt az ülésen, majd pedig az adókérdésből kiindulva hosszasan elbeszélgettünk a Vajdaság bajairól. — őszintén bevallom — mondotta — igen nehéz a helyzetem ebben a bizottságban. Mi vajdasági képviselők valójában fel sem készülhettünk teljes alapossággal egy ilyen fontos kérdés tárgyalására. Mielőtt ezt a törvényt tárgyalni kezdte volna a parlament, meg kellett volna azt beszélni a gazdasági szervezeteknek, a kamaráknak, Lloydnak, mezőgazdasági szakembereknek, akik mind jól ismerik a maguk bajait és adatokkal, eszmékkel, javaslatokkal tudtak volna előállni és így a munkánkat itt a parlamentben előkészíteni és alátámasztani. Mindez elmaradt. Én igazán minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felkészülten vehessek részt a törvényjavaslat tárgyalásában, elejétől végig áttanulmányoztam a javaslatot különösen a Vajdaság érdekei szempontjából, hiszen nagyrészt ismerem a Vajdaság gazdasági körülményeit. Egyes kérdésekben adószakértőktől is kértem véleményt. De mégis egészen más volna a helyzetem, ha a vajdasági gazdasági testületek előzetesen alaposan letárgyaltak volna minden a javaslattal összefüggő kérdést. Mennyivel könnyebb a szlovének helyzete! Az ő képviselőik megkapják a maguk kamarájuktól és egyéb gazdasági szervezeteiktől készen az egész anyagot, tehát sokkal nagyobb biztonsággal léphetnek fel és több sikert is érnek el. Ugyanez az eset a horvátoknál is. — Bizony nagyon hiányzik nekünk egy egységes gazdaság-politikai szervezet, amellyel az ilyen kérdéseket megbeszélhetnők. így mindnyájan saját magunkra vagyunk utalva. Még arra sincsen érkezésünk, hogy mi radikális képviselők egymás között megbeszélhetnénk a kérdéseket. Arról pedig, hogy a többi pártok a vajdasági képviselőivel együttműködnénk, szó sincs. Ilyen kérdéseknél, mint például ez az adókérdés, olyan mindegy, hogy radikális, demokrata, magyar vagy németpárti oldalról jön-e egy okos gondolat, egy megszívlelendő javaslat. — Pedig milyen nagy szükség volna az együttműködésre! Hiszen itten Beográdban a Vajdaságot még mindig úgy kezelik, mint kimeríthetetlen rezervodrt, amelyből mindig veszély nélkül lehet meríteni. Nekünk állandó védekezésre kell berendezkednünk és ezért politikánkat is egészen más alapokra kell fektetnünk. A tisztára vajdasági kérdésekben el kell tekinteni a bennünket elválasztó momentumoktól, nem szabad nyelvi és vallási különbségre nézni, hiszen különösen a gazdasági kérdések egyaránt érintenek bennünket és egyformán sújtanak mindnyájunkat a gazdasági Igazságtalanságok. Mennyivel más volna a helyzetünk, ha nem elkülönítve állanánk, ha koncentrálhatnánk törekvéseinket. — Hogyan gondolja képviselő ur ezt megvalósíthatónak? Milyen formában jöhetne létre ez az együttműködés a vajdasági politikusok közt? — kérdeztük. — A kezdet az lehetne — válaszolja Popovics Daka — hogy a vajdasági pártok vezetői összeülnének, hogy megkísérelnék egy ilyen egységes védőszervezet létrehozását. Ez legalább is gazdaságilag fontos kérdések terén könnyen lehetséges volna. Valakinek magára kellene vállalni az iniciativát, hogy találjunk egy plattformot a közös munkára. Ez nem zárja ki azt hogy politikai kérdésekben továbbra is teljesen szabad keze legyen a pártoknak. Azt azonban elérhetnénk, hogy legalább is a gezdasági törvényhozás kérdésében együttesen lépjünk fel és igy sokkal nagyobb effektusokat is érnénk el — Az bizonyos, hogy igy, ahogyan most van, nem maradhat tovább. Elkülönítve, mint egyes emberek, nem fogunk sohasem semmiféle lényeges könnyítést sem elérhetni a Vajdaság számára. Egy ember kezdhet akciókat, de nagyobb eredményeket csak szervezetten lehet elérni. A legjobban látom ezt az egyes parlamenti bizottságokban. Mondhatom önnek, minden bizottságban szinte izolálva érezzük magunkat. — Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy az egyes kérdéseket mi vajdaságiak előzetesen közösen megbeszéljük hogy előre megszabjuk működésűnk elvi irányait. — Van még egy baja a Vajdaság politikai életének. Túlságosan sokat változnak nálunk az emberek. Én is most mint uj ember jöttem be a parlamentbe, bár magában a politikában nem is vagyok már újonc, és bizony gyakran látom, mennyire szükségem volna nagyobb parlamenti rutinra. A parlamenti küzdelemben sokat tesz, ha az ember tapasztalatból tudja, hogy az adott esetben hogyan viselkedjék taktikai szempontból a baráttal szemben. * Ezeket mondotta Popovics Dáka képviselő a vajdasági képviselők együttműködésének a szükségességéről. Az eszme, amit felvetett, valójában nem is uj hiszen tudatosan vagy a tudat alatt régen él ez már a vajdasági köztudatban Csak épen nem akadt még ember, különösen pártpolitikus, aki az elfajult pártviszonyok közepette ezt nyilvánosan ki merte volna mondani. Popovics Dáka most megtette. A kimondott szónak nem j kellene a pusztában elhangzania. A Vaj- I daság népe méltán elvárja képviselőitől hogy hallják meg az intő szót és cselekedjenek. B. L Egységes vajdasági frontot gazdasági kérdésekben Popovics Dáka radikális képviselő együttes akcióra szó itja fel a vajdasági politikusokat — Egységes gazdaság-politikai szervezetet kell a kot >i — ÜJenek össze a pártok vezetői