Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
28. ofđat BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. december 25 T udományokkal foglalkozom Irt« MÓRA FERENC Hát igái, olykor foglalkozom tudományokkal is, de azért ne tessék rám haragudni, hiszen nem értek hozzájuk semmit A2tán meg olyan tudomány az enyém mind, ami nem kell már az ördögnek se Olaus Magnus a mesterem, meg az öreg Qesner, Kircher Athanazius és Cardanlus, a legfiatalabb is van vagy ötszáz esztendős. A Szent Brandanus sziget, amit másfélezer éve láttak utoljára s a mit Anatole France Pingvinikkel telepitett be, nekem nagyobb probléma, mint a csillagközi röpülő-forgalom jövő századbeli menetrendje s a rádiumban nekem az az öröm, hogy az alhimisták mégis csak jó nyomon jártak, mikor az ólomból akartak aranyat csinálni. Éjszakának idején, a lét és nem-lét határán, mikor a számban érzem még a szivart, pedig már a vállam alá csúszott, akkor szoktam én ezekkel az öreg alchimistäkkal barátkozni, legkivált a tudós Theophrastus Bombastus Paracelus de Hokenheimm-mel, a kit sok szerelméért és sok tudományáért egyformán kedvelek és mindig legközelebb ültetek az ágyam fejéhez. Együtt filtráljuk vele olykor az az őrök élet italát a karcsú würzburgi várurnö számára és ilyenkor tündöklik a szeme a minden tikok királyának, mint a vízbe esett csillag. Oktat azonban komoly tudományokra is és például ifjabb éveimben Ó tanított meg rá, hogy a zafír megóv a hűtlen barátoktól, az achátes távoltartja a veszett kutyákat, szemverés ellen használ a korakium, szűziességet biztosit a smaragd és szerelemre ingerll hölgyünket a pohárba lopott liliom méz. Hálából én is be akartam őt avatni a darwini titkokba, de kinevetett és azzal bizonyította a majmok magasabbrendüségét, hogy azok nem foglalkoznak politikával. Az elektromossággal Is előhozakodtam neki egyszer, az anódokkal és katódokkal, de akkor egyenesen leszamarazott, mondván, hogy ő e felül is többet tud, mert ő a würzburgi aszszony keblén tanulta ki a naturális mágiát, nem szénlemezeken és tömény sósav-oldaton. Mivel azonban a würzburgi asszony csak az éjféli órák szeretője, az ember pedig nappal is szomjuhozza a tudományt, a nyáron egyszer a Természettudományi Közlönynek valami régi pótfüzetére is ráfanyalodtam. Először azért, hogy vezekeljek az éjszakai tudományos stúdiumokért, másodszor azért, mert elakartam aludni a nappali tudományon. A tanyán, ebéd után, függő ágyban, eperfák alatt soha időszerűbb altató még nem volt a világon De hiába kért a test jóra, ha a lélek nem fogad neki szót. Örömömben nem tudtam elaludni, az izgalom miatt, hogy a füzetben egy jeles tudós, Onucci nevezetű, leleplezte egy gyerekkori ismerősöm panamáját. A selyembogarat értem, ezt a falánk és alamuszi háziállatot, akivel Soha se tudtam rokonszenvezni. Lehet, hogy azért, mert »versenyre hívta egyszer a pók a selyembogarat« és már gyermekkoromban is haragudtam Tompára, hogy, hogy szedhetett össze ilyen utálatos társaságot. de az is lehet, hogy egyszerűen azért tölt el iszonyattal a selyemkukac, mert a nagyon elfőtt makarónira emlékeztet. Ellenszenvem dacára a nevezett háziállat eddig ama megtisztelő hiedelemnek örvendett az emberi társadalomban, hogy ő gyártja a selymet. Nos, Onucci, aki olasz ember és bizonyára fascista, ennélfogva mindenkit gyanakodva néz, akinek nem fekete az inge, Onucci kiderítette, hogy a selyemhernyó csak bitorolja ezt a megtisztelő közhiedelmet. Az igazi selyemgyáros nem ő, hanem az eperfalevél, ö csak annyit tesz, hogy az eperlevél növényvirágának a váladékát keveri össze a maga gyomorsavával és azt kinyújtja szálasra. Ez pedig nem olyan kunszt, hogy utána ne lehetne csinálni. Onucci már utána is csinálta. Kiáztatta a klorofillt az eperfalevélből, összekeverte gyomorsavval és olyan finom selymet kapott, hogy ezután tán még a feketeinget is abból szerkesztik Olaszhonban. No, mondom, ezt én Is megpróbálom. Nemcsak tudománykedvelésből, hanem selyemkedvelésből is. Kiskorom óta bolondja vagyok a selyemnek, színének, fényének, lágyságának, zlzegésének s eszembe sincs itt deso«ss-kra gondolni, a mik különben is kimentek már divatból, mint ifjabb kortásaimtól hallom. Kislányok hajában libegő pántlikára gondolok, bágyadt fényű óltárteritőkre, hallelujás miseruhákra s az édesanyám hosszú rojtu selyemkendőjére, azokkal a nagy gömbölyű rózsákkal, amik már karácsonykor is pünkösdre emlékeztetik az embert. — Hát most lesz minden, — gondolom magamban. Annyi selymet gyártunk, hogy még a porrongyot is abból szabjuk. Csakhogy nem az Onucci módszere szerint Ahhoz vaió gépek és lombikok a szegedi tanyákon nem találtatnak. Spiritusszal se szerencsétlenkedünk itt, mert míg meggyulna valami jóravaló magyar gyomorban. Hanem te gyere elő, praktikus magyar ész! Hát előjött, minden hosszabb töprengés nélkül. A dolog nagyon egyszerű. Van a tanyán két bárány és van tizenöt eperfa. Ha a két báránnyal megetetjük tizenöt eperfa levelét, abból lesz harminc mázsa selyem. Exigo monumentum aere perémnius. Igenis, taft-selyemből való monumentumot. Nem kell hozzá egyéb, csak a bárányokat, meg az eperfákat kibérelni a gazdától, düvöttfülü szerencsés fekete zslványtól. (Ez Is jeles ember és szintén tudományokat reformál. Többek közt Franklin Benjámint is megreformálta. Mikor megismerkedtünk, éppen egy másfélöles fanyársat illesztett a nádtetőn az oromfalba. — Mi lesz az, Pista bácsi! — kérdem tőle. — Ez? Láthassa. Vellámhárétó. — Ugyan? — Hát. A városba is van minden úri házon. — Nono. De az vasból van és a hegye meg van aranyozva. — No ügön. A ki ur, az töheti. De szegény embörnek fábul is jól yan.) Hát megcsináltuk a bérletet, az én buzgalmamon nem múlt semmi. A bárányok étvágyán se. Hanem'a gyomosavakban lehetett valami hiba. Mert az állatok pompás kondícióban voltak, de sehogyse akartak selyem nyakkendőket produkálni. No majd később, — biztattam magamat. Később azonban az történt, hogy az egyik bárányt ellopták, éppen mikor kezdett már nem enni. (Valószínűleg begubódzott már akkor a gyomra). A másik aztán dupla porciót kapott s gyönyörűen gömbölyödött egész szüretig, a mikor meg kellett tőle válnom. Rábíztam Pista bácsira, hogy nagyon gondját viselje s most már csak sárga eperfalevéllel kosztolja. A feleségemnek kedvence a sárga selyem. Szilveszter napja körül hozta be Pista bácsi a hirt, hogy a selyem gyártó bárány megdöglött. Tudóstársam azt sejti hogy az eperlevél-kosztba döglött bele, ellenben biztosit róla, hogy egy szál se. lyem cérnát sem találtak benne. Elhiszem, mert elhibáztam a dolgot. Nem a bárányokat kellett volna eperlevéllel etetni, hanem az eperfákat gyomosavval öntözni. Vagyok olyan jó honfi, hogy ezt az eszmét megvalósítás végett átengedem a kormánynak. Azt hiszem, gyomosavért nem kell külföldre menni, mert abban itthon Is túltermelés van. Felepiil-e a szántál templom? Nyi!afÁoxafok a rét? vajadé kérdőről 1911. év husvét másnapján az égő városháza szikrái a fazsindelyes barokkstilü régi templomot is felgyújtották. Néhány óra alatt leégett a tető, a torony és úgy megrongálódott a tető, boltozat, az összetartó vasak úgy kinyúltak, hogy Bierbauer István műszaki tanácsos, kiküldött épitési szakértő szakvéleménye alapján elrendelték a templom lebontását. Még abban az évben le is bontották a templomot. Az uj templom építésére pályázatot hirdettek. Az első pályázat meddő maradt, a második pályázaton ifjú Hudetz István építés-mérnök tervét fogadták el 360.000 koronás költséggel. 1914. év tavaszán meg kezdték a munkálatokat, amelyek harminc százaléka el is készült. 1919. évben két méter magasságttyira körülvették deszkakerítéssel a templomot és azóta áll a csonkatemplom. A Bácsmegyd Népid munkatársa felkereste Szenta politikai, egyházi és társadalmi vezetőit és azt a kérdést vetette fel előttük, hogy fölépül-e a szentai templom. Szfrillcs Béla országgyűlési képviselő, a belvárosi római kathollküs hitközség elnöke, súlyos betegen készsége! válaszolt kérdésünkre; Az 1927. év nyarán megejtett helyszíni szemle alapján és a műszaki közegek véleménye szerint a templom építése sem építészeti, sem esztétikai, sem egészségügyi szempontból nem ütközik akadályokba. Vallásügyi szempontból és a lelkek békessége kedvéért Is nagyon kívánatos volna az építkezés mielőbbi folytatása. Cetlna Zsarkó polgármester szerint az egész ügy az építésügyi miniszterhez került 1926. év október 26-án. Azóta a miniszter még nem döntött. A miniszter joga a döntés. Az egész város lakossága vallásfelekezeti különbség nélkül várja a miniszter döntésétmert a mostani helyzetből, hogy a templomot sem fel nem épitik, sem le nem bontják, épen elég volt. Péchv Béla pbfcános kijelentette, hogy remény van arra, hogy felépül a templom. Lebontani nem lehet, mert ez az egész katholikus közönség óriási felháborodását idézné elő Fel kellene venni hosszú lejáratú kölcsönt, akkor meg lehetne indítani a templom továbbépítését. A hitközségnek is, a most megalakult pártoknak is egyik főíeladata a város szépítése és a lelkek megnyugtatása. Más felekezetüek is ssive-A szentai * óinál katholikus templom a tervezet szerint sen látnák ennek a régóta vajúdó férdésnek a megoldását. Hat-hét millióba kerülne Hudetz építész gyönyörű tervének megvalósítása. Ludalcs MHos ügyvéd, tartománygyűlési képviselő, a görög keleti hitközség és a Pasics-párt elnöke így nyilatkozott: — Szenta város még a háború előtt elhatározta, hogy fölépiti a templomot. Az a hely, ahol a templomot most épitik, a város tulajdona, a régi templom helye pedig a katholikus hitközségé volt A város mulasztást követett el, amikor a törvény által megkövetelt formaságot nem tartotta be és ahelyett, hogy a törvény érteimében kétszer tűzte volna, tárgysorozatra az ingatlan elidegenítést és csak azután adta volna át a római katholikus hitközségnek, a közgyűlés egyetlen és egyszerű határozattal adta át a hitközségnek a templom fölépítésére. Ez a határozat nem emelkedett jogerőre, mégis megkezdték a templom építését, pedig a 1. .község még a mai napig sem kapta meg az épitési engedélyt A fennálló jogszabályok szerint a templom mostani helyén nem Is épülhet fel. Helyes megoldást kell találni, hogy mind a két vallásfelekezet me* legyen elégedve, A görögkeletiek megbántva érzik magukat amiatt, mert a templomukhoz közvetlen közelben, alig néhány méternyi távolságban kezdték meg a katholikusok templomuk építését, atnelv Így eltakarja saját templomukat Az 1843. év óta álló görögkeleti szobor mellett építik templomukat és igy lehetetlenné teszik a vallásos szertartások elvégzését a kereszt körül (körmenet. buzaszentelés stb.) Legjobb megoldás volna, ha a Főtéren, a legszebb he» lyen ugyanolyan házsorban, mint például a görög keleti templom épült, építenék föl a templomot. Mohácsi Pál a magyar párt elnökének az a kívánsága, hogy leiépüljön a templom. A párt programjának ez egyik pontja. Először azt a kérdést kell elintézni, hogy a megkezdett épületet folytassák-e vagy kívánatos volna-e, hogy máshol folytassák az építkezést. Kívánatosabb a megkezdett épület tovább építése, mert egy része már kész, a telek már megvan. Ha máshol kezdenék az építkezést, drágán kellene vásárolni, mert csak belvárosi telek jöhetne számításba. A párt megteszi ez irányban a szükséges lépéseket, a legfőbb tényező azonban az egyházi hatóság, melynek minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a templom felépülhessen. A költségekről adakozás, hitközségi adóemelés és városi hozzájárulás utján kell gondoskodni Đr. Zsgovica Iván aljegyző, a PrJbl* csevies párt vezetője, a kereskedelmi egylet és a kaszinó elnöke nem hive annak a gondolatnak, hogy a templomot építsék fel mostani helyén. A régi magyar rezsim alatt tiinteíésszerüen úgy építették fel. hogy a görög keleti templomot és keresztet eltakarok. Amikor a város két évvel ezelőtt Budanovics Lajos püspökkel tárgyalt, hogy a templomot közvetlenül a Royal mellé helyezzék el és erre a célra a város kilenc millió dinárt felajánlott, ezt a megoldást elutasították és tiltakoztak az áthelyezés ellen. Szépltészet! szempontból a romok a város gyönyörű terét elcsúfítják. A bontást meg kellene sürgetni, az anyagot fel lehetne használni az uj templomhoz. Legcélszerűbb volna a mostani plébánia mellé állítani. Vulcs Szávó földbirtokosnak, a Jovanovics párt elnökének nyilatkozata: A város a római katolikus hitközséggel való megegyezés alapján már hozott határozatot. A város a hitközségnek megfelelő anyagi segélyt nyújtott volna a templom fe'épitésére, ha az akkor bemutatott tervek és megegyezés értelmében hajtották volna végre a templomépitést. Közűén, miután a városnak semmi kilátása sem volt arra, hogy eladhasson valamit az agrárföldekböl és az ezáltal vállalt anyagi kötelezettségeinek eleget tehessen, más j tényezők közrejátszása miatt, az egész i terv meghiúsult V. L.
