Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-04 / 336. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. december 4, k kérdéssel, mert csak a horvát törvényt ismerik, amely 1856-ból való és sokban ellenkezik a Vajdaságban érvényes köz­jegyzői törvénnyel, amely teljesen mo­dern és megfelel a követelményeknek. A Vajdaságban a királyi közjegyzők épen ezért hivatásuk magaslatán állanak és nagy tekintélynek örvendenek. Andrics fis azon a véleményen van, hogy az ügy­védi és közjegyzői működés összefér­hetetlen. Ha Horvátországban panaszok merülnek fel a közjegyző-ügyvédek el­len, ez nem közjegyzői, hanem ügyvédi működésükből folyik. A horvátoknak az a panasza, hogy nincs tarifa, szintén nem vonatkozhatik a vajdasági köz­jegyzőkre, mert azok az igazságügymi­­niszter által két évvel ezelőtt kiadott fix s a felek szempontjából méltányos tari­fával dolgoznak. Andrics végül kérte az igazságügyminisztert, hogy a megho­zandó uj közjegyzői törvénynél vegye figyelembe a vajdasági törvényt és lehe­tőleg azt terjessze ki az egész országra. Vujics Dimitrije földmivespárti kép­viselő elfogadja Andrics fejtegetéseit, mégis felemlít néhány esetet a bánáti közjegyzői szabálytalanságokról. Dr. Budíszavljevics Szrdjan független demo­krata javasolta, hogy az igazságit gymi­­niszter szerezzen be adatokat arról, hogy az egyes vidékeken az ügyvédi és köz­jegyzői működés összeférhetetlensége mennyiben nyilvánul meg, továbbá sta­tisztikai adatokat, különösen Horvát­országból, végül összehasonlító adato­kat a külföldi államokból. Szubotics Dusán dr . igazságügymi­niszter megígérte az adatok beszerzé­sét, mire a bizottság ülését bizonytalan Időre elnapolták. Az adóegységesitő bizott­ság ülése Az adóegységesitő bizottság szombaton délután ülést tartott, amelyen a házadó­ról tárgyaltak. A 29—31. szakaszokat változtatás nélkül elfogadták, a 32. sza­kaszon némi változtatást eszközöltek. A 15. bekezdésről elhalasztották a döntést. Ez a bekezdés arról szól, hogy a föld­­miveseknek a városokon kívül fekvő la­kását házadómentessé teszik. A javaslat­nak ezt a részét megváltoztatják úgy, hogy megállapítják azt a minimumot, amely mellett a földmivesek házadómen­tességet élvezhetnek. A 33. szakaszt cse­kély módosítással elfogadták, a 34. sza­kaszt átstilizálták olyan értelemben, hogy szubjektive ki köteles házadót fizetni. A bizottság kedden délelőtt tartja legköze­lebbi ülését. \ magyar várisi a!ka!rrazott?k is kapnak földet Szíaribecsejen \ sz ari'ésossji kípvi elötestület meg­­áiíap totía a tisziviselik f zetésát Sztaribecsejről jelentik: A sztaribe­­cseji képviselőtestület rendkívüli köz­gyűlést tartott, melyen a községi tisztvi­selő;: és alkalmazottak fizetését állupi­­tottdk meg. A közgviilés. melven Zsivkov Bain Száva elnökölt, az elöljáróság tagjainak tiszteletdiiát állapította meg először, azután rátért a tisztviselők és alkal­mazottak fizetésének rendezésére. Rövid vita után a közgvülés a tisztviselő fize­téseket igv szabta meg: a közigazgatási és adóügyi jegyző 4000. a közigazgatá­si és adóiigvi aljegyző 2400. községi könyvelő 2600, az anyakönyvi aljegyző 2000 dinár havi fizetést élvez. Az alá­rendelt tisztviselők számát tizenötben állapították meg és három kategóriába sorozták őket: az elsőbe tartozók havi 1600. a másodikba tartozók ’500. a har­madikba 1400 dinárt kannak. A lovas rendőrvezető fizetését 1900. a gyalo­gosét 1400 dinárban szabták meg: a rendőrök és szolgák havi 1000 dinár fizetést kapnak. A fizetések megállapítása után dr. Ba­lassa Pál Indítványt nvuitntt be, me!v szerint mindazok a hivatalnokok és al­kalmazottak. akiknek a földmivelés nem a főfoglalkozásuk, csak azon esetben tegyenek megvdtaszthafők. ha az agrár­­hivatni által részükre kiutalt tőidről le­mondanak. mert az agrdrrendelet ér­telmében hivatalnoknak, rendőröknek, szolgáknak löki nem iár. Az indítvány­hoz elsőnek Jelasics Tván esneres szólt hozzá, aki élesen állást foglalt a javas­lat ellen és kiielentette. hoev Balassa hosszúból n szerb nemzetiségű városi al­­b"''"''~r'‘tabot meg akaria fosztani a földektől. Balassa tiltakozott az ellen, hogy a javaslatát uev állítsák be. mintha az a szerbség ellen irányulna: a javas­lattal csupán azt akarta elérni, hogy a törvényes rendet és iogállapotot bizto­sítsák. Glavaski Csedomir radikális vé­delmébe vette Balassát és kiielentette, nagyon helyesnek tartia. hogv Balassa ugyanazokat a logokat igyekszik kihar­colni a magyarság részére, amiben a szerbek részesülnek. A vita azzal vég­ződött! hogv egv közvetítő indítványt fogadnak el, mely szerint a rendőr és szolga személyzet nemzetiségre való te­kintet nélkül négyszáz-négyszáz négy­szögöl konyhaföldet kav: azoktól, akik­nek agrárföldje van. a föld évi bérletét levonják a fizetésükből. A közgvülés ezután a községi orvosi kérdéssel foglalkozott és elhatározta, hogy tekintettel az egészségügyi mi­nisztérium rendeletére, négy orvosi ál-Bukarestből jelentik: Bratianu mi­niszterelnök és Maniu, a nemzeti pa­rasztpárt vezére szombaton délután ta­lálkoztak a beteg Tituléscu lakásán. Maniu ez alkalommal átadta a mi­niszterelnöknek a .parasztpárt Írás­beli válaszát a kormány ajánlatára. A tanácskozásokon résztvett Dúca bel­ügyminiszter, Anghelescu hadügymi-A szinház és az egyetem közt, mind­járt a Vaszina-uccával párhuzamos Ju­­govics-uccában, már négy éve él és mű­ködik a Vajdasági Menza. A 10-es szá­mú házon ez az egyszerű, szegény, kéz­zel rajzolt tábla függ: BojßokaHCKa AicaaeMCKa Tpneßa Szürke, négyemeletes, háború utáni ház, amerikaiasan leegyszerűsített, si­ma formákkal, architektonikus problé­mák, kérdések és mámorok nélkül, a legtisztább és legközvetlenebb hasznos­ság és a legracionálisabb használati szempontok jegyében. Az egész ucca tipikusan beogradi: itt a fűszeres, itt van mindjárt a pék a maga üvegkalitká­jában, amely csupa csiklandó kenyéril­­lat, átellenben kis dohányáruda, egy autógarázs; az ötemeletes palota mel­lett valami roskadozó, fáradt vityilló pittoreork jelensége: az ósdi kövezet, még Kara Musztafa idejéből 1802-ből, kissé gödrös és kitaposott, de még min­dig csodálatosan szilárd, biztonságos és — miért ne mondjam ki az egyedüli szót, amely ideillik: — poétikus köve­zet. (Nem keli szidni azt a jó öreg kal­­domá-t, én legalább sohase tudnám szidni: olyan az, mint valanji nagy, szimbolikus és érzelgős öröksége a tör­ténelmikezek s emlékeztetés rég múlt időkből: szelíd és gyengéd szenzációja régies szerelmi hűségnek, amire mi, akik Einstein, Prrust és Bremont apát gyer­mekei vagyunk, csak a könyvekből, mesékből emlékezünk bánattal, trubadu­­ri várakozások és elhagyatott esemény­­telenségünk ködéből, olcsó kis manzor­­dok magányában. Mert, ismerjük be be­csülettel, semmi nyoma sem maradt-e annak szivünkben és leiküiHcben, ha vé­gig megyünk, mondjuk, a Szkopljanszka uccán, vagy a Knez Mihailován, vagy bármelyikén azoknak, amelyekre az európai komfort és nagyvárosi blazirt egykedvűség már rávéste borús bélye­gét és a civilizáció nyomát, a trámváj és villamossági szuverénitás, fölény, rend és uralom minden örömtelen je­lét? Lehet-e ezt az érzést összehason­lítani azzal, ami olyan hatalmasan el­fog bennünket, mikor leereszkedünk éj­szaka a Szkadarliján, azon a hepehu­pás, kormos, direkt költészetre terem­tett sikátoron, a Dva Jelend-hoz? Ne beszéljünk ezekről a dolgokról, mi, akik olvastuk Bandalairet és Blokot és sze­rettük az estélyi üldögéleseket a kávé­házakban!) Fenn a harmadik emeleten van a menza: négy szoba, konyha, a többi hozzátartozó helyiségek. Nagyon jól is­merek minden szögletet, minden széket, fogast, minden kést, tepsit, a zongora lást szervez a mai három helyett. Mi­után az egyik orvos nem esik választás alá. csak kettőre írnak ki pályázatot, a negyedik orvosi állás megszervezését pedig jóváhagyás végett beielentik az il­letékes hatóságnak. A községi orvosok havi fizetését 1500 dinárban állapították meg. A sztaribecse.il elöljáróság december elsején, a szokástól eltérően, nem adta ki a tisztviselők és alkalmazottak egész havi illetményét, hanem csak a december 15-ig járó fizetést. Az elöljáróság óva­tosságból fizetett félhónapot. mivel nem akaria kitenni a községet annak, hogy a rövidesen megtörténő tisztviselőválasz­tások után azok, akiket nem választa­nak meg, a hónap letelte előtt otthagy­ják állásukat és igv az előirányzatban 'varok álljanak be. niszter és Stirbey herceg is. Maniu a parlament azonnali felosz­latását és a tiszta választásokat kö­vetelte. A két óráig tartó tanácskozás után a miniszterelnök kijelentette, hogy a parasztpárt javaslata a kormány számára elfogadhatatlan és a tárgyalások végleg megszakadtak. hangját, a söprűt a szakácsnőt, az asz­talterítőket, — de most, amikor minder­ről újságba kell írnom, kissé zavarban vagyok. Az elnököt keresem, hogy ő adjon felvilágosítást; figyelmeztessen, emlékeztessen a dolgokra. Az elnök: technikai hallgató. Novisza­­di, Tatics Milutin. Huszonkét éves, bar­na, felfelé fésült haj, szemüveg, mély, tompa basseushang, kissé heves, de ön­tudatos, gesztikulál beszéd közben; ko­molyan beszél, erőteljesen, kérlelhetet­len precizitással, talán nüanszok nélkül, (nagyon szépen és finoman csak mű­vészek és szélhámosok beszélnek, az el­nök azonban organizátor és a közösség törvényének hordozója), de a szava vág, mint a kés; rögtön világos, hogy tudja, mit akar és csak annyit akar, amennyi lehetséges és feltétlenül szük­séges. Azt mondja: — A menza 1924. november 16-ikán létesült. Maguk a diákok alapították, minden anyagi segitség nélkül, rendkívül súlyos körülmények között. Petrovics Brankó, Sztevin Szteván, Radovics Sztoján és sokan mások szereztek ekö­rül tartós érdemeket. Eddig több mint ezerötszáz diák és diákleány étkezett itt, ez a konyha mintegy nyolcvannégy­ezer ebédet és hetvenezer vacsorát adott, ezek körül több mint tízezer in­gyenes volt. E három év teljes költség­­vetése jelentékenyen túlhaladja a két­millió dinárt. Eleinte a kosztért (három­fogásos ebéd, kétfogásos vacsora) havi hatszáz dinárt fizettek, most ötszázöt­venet, de ha a viszonyok megengedik, ez az ár még csökkenni fog. — A tagok abszolút többségben diá­kok, köztük a legtöbb vajdasági, min­den nemzetiségbeli: vannak szerbek, hor­­vátok, mag varok, németek. De más fog­lalkozású és más nemzetiségű emberek is étkeznek itt: újságírók, állami és ma­gántisztviselők, románok, lengyelek, cse­hek, akik véletlenül átutaznak Beogra­­don. — A födolog: ez az atmoszféra, a tö­kéletes fegyelem s a minden nemzet­séggel és minden véleménnyel szemben tanúsított türelmesség légköre: azután az élelem egészséges, ízletes, van ele­gendő mindig mindenki számára. Állan­dóan, egész éven át, husz-huszonöt sze­gény és érdemes diáknak adunk ingyen j élelmet: segítünk, amennyire tudunk. Szemünk előtt a közösség célja és a társadalom java van állandóan, e foga- j lom legegészségesebb értelmében... i Nemsokára tizenkét óra és sürgés- • forgás érezhető mindenfelé. A derék és j állandóan gondterhelt gazda, Sztevin! Szteván, fehér kabátban, valami utasi- [ tást ad a szakácsnőknek (megint ha- 1 ragszik valamiért, de a fejemet le mer­ném tenni, hogv minden rendben van): itt van »Felojzer« Mita is (a jó Isten tudja, mit jelent tulajdonkép ez a név), aki mint kis ostoba fickó jött a mem zára, akit valamikor mindannyian po­foztunk kissé és szerettünk, aki a men­zán cseperedett fel és iskolázódott ki, most pedig már egész ember, diák. stu­dent: felügyel az ételosztásra a kony­hán ... Lassanként megérkeznek mind: a könyvtárból, az órákról, szeminárium­ból, laboratóriumokból: elfoglaltak, vidá­mak, éhesek, perpatvarkodva és zajjal, Mennyi ember, mennyi mentalitás, meny­nyi különböző lehetőség, eszmei és faji váltakozás, mennyi értékes, rendkívüli típus példány! Sokan szeretnek idejár­ni: hogy nézzenek. Gyakran részesült itt tisztes fogadtatásban és megvendé­­gelésben Drainec Rade, a költő, any­­nyiszor betért ide Petrovics Veljkó, Ma­­nojlovics Tódor, Ujevics Tin. Mert itt mindent lehet látni. Olvassák itt a leg­különbözőbb lapokat, mint: Politika, Les nouvelles littéraires. Bácsmegyei Napló és Szrpszki Knlizsevni Glasznik, Pra­­ser Presse és L'art vivant. Nyugat és Univerzitetszki Zsivot, és olvassák — hogy már mindent szépen kibeszéljek —’ a nagyszerű Pascal-t és a buta Courts- Mahlert, a Hamletet és a lehetetlen Gy­­pet egyaránt, ugyanazzal az odaadás­sal, egyforma szenvedéllyel, a huszas évek egyforma tévelygésével: élnek elő­ítéletek nélkül, nagy kérdések és nyug­talanságok nélkül, egyetlen céllal: hogy minél derűsebben teljen a nap, ami mat van. Az atmoszféra itt intim, lesekedő konvenciók nélkül, a csalások és meg­lepetések lehetősége nélkül, valami kü­lönleges spontánság ez. Mert már itt mindannyian adósak vagyunk (ez fon­tos és ezt nem lehet, nem is szándékoz­zák titkolni), adósak cigarettáért, újság­ért, a suszternak, a gazdasszonynak, a könyvkereskedőnek, a menza pénztáro­sának. egymásnak: ismerjük egymást a vesékig és nincsenek problémáink. A gyakorlatban ez körülbelül igy fest: én tartozom X. Y. és Z kollégáknak; X. Y. és Z. tartoznak A. B. és.C. kolle­gáknak, A. B. és C. viszont nekem tar­toznak. Értik? Még nem vagyok hu­szonegy éves, de már az »öregek« közé tartozom. Leskovac Mladen Vissza kell fizetni a tanoncis­kolában szedett beiratási dijat A kereskedelemügyi minisztérium — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — a napokban táviratilag értesítette a szu­­boticai ipartestületet, hogy a tanoncis­kolái beiratási dij beszedését meg kell szüntetni. A rendelkezést megelégedés­sel fogadták a szuboticai iparosok, akik­nek régi sérelmét orvosolta a miniszté­rium. A kereskedelemügyi miniszter e rendelete 24.650. szám alatt szombaton délelőtt érkezett meg a városi tanácshoz és a szuboticai járási tanfelügyeiőség­­hez. A rendelet világosan kimondja, hogy az alkotmány értelmében Szubotica vá­ros tanácsának nem volt joga az ipari- és kereskedői tanoncoktól tandijat, il­letve beiratási dijat szedni és ezért el­rendeli, hogy a száz dináros beiratási dijak szedését azonnal szüntessék meg. A rendelet következtében most újabb kérdés merült fel: my lesz azzal a pénz­zel, amit eddig beiratási dij címen be­fizettek? A Bácsmegyei Napló munkatársa az iparosok vezetőitől úgy értesült, hogy az ipartestület követelni fogja a városi ta­nácstól, hogy a múltban beiratási dij cimen beszedett pénzt fizesse vissza az iparosoknak, illetve az ipartestületnek. Az iparosok békés utón igyekeznek ezt az üggyel elintézni, de ha igy nem sike­rül megegyezést létesíteni a városi ta­náccsal, az ipartestület beperli a várost. Az ipartestület adatai szerint a városi tanács 1926. évi végéig ötszázharminc­hatezer dinárt, ebben az évben pedig nyolcvanezer dinárt vételezett be ezen a cimen, ami összesen hatszáztizenhat­­ezer dinárt tesz l;i. I Rádió apparátusok királynője a SÁBA négy lám pás készülék Konrath D. Đ. Suboiica Megszakadtak a tárgyalások Maniu és Bratianu között A román kormány nem fogadta el a parasztpárt követeléseit Havi 550 dinárért kapnak kasztot a vajdasági diákok Beogradban Riport a Vajdasági Di kmenza életéről

Next

/
Thumbnails
Contents