Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-06 / 309. szám
1927 november 6. 9. oldal ÜÄCSMEGYE! IfAPLd Cb&pturukäk a mosás után csodásán lágyak és habkönnyüek lesznek. A legjobb szer, amellyel gyapjunemüekeí könnyen . moshatunk és puhán tarthatunk: Hattyu»szappan> forgács. A ruhák színe nem fakul, a gyapjú nem zsugorodik. Használati utasítás: Hattyú* szappan forgácsot forró vízben addig keverünk, míg tökéletesen fel nem oldódott. Azután öntsünk hozzá hídig vizet; a gyapjnnemüt mártsuk bele és gyúrjuk át dörzsölés nélkül a szappanforgács habjában. Utána öblögessük három* szór langyos vízben. A vízzel ne takarékoskodjunk! Az utolso Öblítővízben oldjunk fel valamelyes Hattyu»forgácsot, ettől a gyapjunemü ép oly puha lesz, mint uj korában. Száraz kendőkben óvatosan kinyomkodni, de nem facsarni. Gondosan fektetve úgy teregessük a gyapjncmüt, hogy erediti alakját megtartva száradjon* [zappap-Forgács való mindenhez.amit és senki iséSunem Hztmíc A becgradi ballet keddi szuboticai vendégszereplése iránt óriási az érdeklődés. A környékről is igen sokan rendeltek jegyet a Városi Színház pénztáránál. A hallétnek látványosabb és szebb tablói vannak, mint a tavasszal bemutatott Hattyú tava cimü hallétnek. A ballet-revü kiemelkedő számai a következők: 1. »Valse Vienna«, 2. Dvaržak: »Humoresk«, 3. Cake-Walk (groteszk), 4. Schubert »Homent muzical«, 5. Csajkovski: »La Kineze«, 6. Csajkovski »Trepak«, Liszt »Rapsodie No. 2.«. Jegyek korlátolt számban még kaphatók a Városi Színház pénztáránál. »Charley nćr.je« bemutatója a Katfa. .Legényegyletben. A szuboticai Legényegylet kitűnő műkedvelő gárdája november 12-ikén és 13-ikán szombaton és vasárnap játsza a világsikert aratott Charley nénje cimü vígjátékot. Jegyek elővételben Krécsj könyvkereskedésében kaphatók. A szombori magyar színház műsora. Szomborból jelentik: A magyar színház vasárnap délután fél négy órai kezdettel harmadszor hozza színre Molnár Ferenc »Játék a kastélyban« cimü vígjátékét, vasárnap este féíkilenckor pedig Fodor László kitűnő vigjátékát, a »Dr. Szabó Juci«-t mutatja be. A »Csárdáskirályné« a Népkörben. Szabó Marci, a népszerű szuboticai színész és rendező, aki már a szezon elején több jó előadással lepte meg a szuboticai közönséget, legközelebb Kálmán Imre világhírű háromfelvonásos operettjét, a »Csárdáskirályné«-t hozza színre a megszokott kitűnő rendezésben, uj díszletekkel és pazar toilettekkel. A szereposztás, mint mindig, most is a legnagyobb gonddal történt. A címszerepben Schlesinger Jli énektudása fog ismét érvényesülni. Partnere (Edvin herceg) Kőhalmi Jenő lesz, Stazi komteszt Piukovich Manci játsza, Bóni grófot Szabó Marci, mig Kerekes Ferkót Garay Béla fogja játszani. A darabban jó szerephez jutottak még: Török Manci, Kiss Jenő és Drahota Ferenc. Az uj díszleteket Bujdosó Lajos, a budapesti Király-szinház díszleteinek mintájára készíti. A bemutató november 19—20-ikán lesz és az előadás iránt máris nagy érdeklődés nyilvánul meg. Jegyek a Krécsi-féle könyvkereskedésben már előjegyezhetek. REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: S'AX RCHMfER TO Nagy csend volt a szobában. Nicol Brinn maga elé meredt. Harley szinte kábultan figyelte. A Piccavilly esti forgalmának zaja csak tompán szűrődött be az elfüggönyözött szobába, amely a kinzó múlt annyi emlékét rejtegette és amelyben valami furcsa veszedelem árnyéka terpeszkedett. Valami tompán megütötte az ablaküveget... egyszer... kétszer... Aztán egy halk füttyszó hangzott. Paul Harley megrettent. — Mi volt ez? — Azt hiszem egy bagoly. Néha átjönnek ide a Green-parkból. Brinn hangja hűvösen csengett ismét. De szikár arca az állólámpa megvilágításában sápadtnak látszott. Miry Abingdon és Ormit khán A következő nap délutánján Harley nyugtalanul járkált íei-aiá hivatalában, amikor Innes egy levelet hozott be, amelyet egy küldönc kézbesített. — Nincs szerencsénk, Innes — mondotta csalódottan. — Mer'ton közli, hogy sem Sir Abingdon levesében, sem az ivóvízben nem talált semmiféle veszedelmes anyagot. Félretette a vegyész szakvéleményét és folytatta a járkálást. — Ha csak Nicol Brinnt sikerülne közlékenységre bírni! Még sohasem láttam.bátor férfit ilyen bizonytalannak és ijedtnek. Inkább belekeveredik egy gyilkossági ügybe, akár mint vádlott is, semhogy elmondaná azt, amit tud. — Hihetetlen. — Valóban hihetetlen volna, Innes, ha személyes félelemről lenne szó —- mondotta Harley és megállt titkárja előtt — de hiszen Brinn egész.élete nem más, mint a veszedelemmel való játék. Bevallotta nekem, hogy az utolsó hat évben állandóan kereste a halált. De miért? Mert ha van a világon ember, akinek mindene megvan, amit csak az élet nyújthat, akkor Nicol Brinn ez a szerencsés. És mégis vágyódik a halál utált? Miben keressem ilyen körülmények között ennek az okát? Innes értelmetlenül rázta a fejét. — Csak az asszony lehet ennek az oka! — mondotta Harley. Kopogtak és a gépirónö jelent meg az ajtóban. — Mary Abingdon kisasszony és doktor Me. Murdock! — jelentette. — Szent Isten! — dörmögte Harley. — Máris!? Hiszen csak ép most érkezhetett... — Erőt vett izgalmán. — Vezesse be őket! Amikor a gépirónö Innessel együtt elhagyta a szobát, Hariey azon kapta rajt magát, hogy a Sir Abingdon könyvtárában látott fényképre gondol és szinte lázas izgalommal várta a fénykép eredetijének megjelenését. Egy perc múlva már belépett Mary Abingdon az ünnepélyes skót kíséretében. Amikor Hariey meglátta, nem volt tisztában vele, hogy szemei csakugyan ibolyakékek-e, vagy csak az izgalom adott nekik időnkint ilyen kifejezést. Első benyomása nagy meglepetés volt. Sir Charles Abingdon leánya nagyon temperamentumosnak látszott, az a látszólagos nyugalom tehát, amely a fényképen uralkodott, megtévesztő volt. Szép volt és karcsú, az ajkai csábosán frissek voltak és vörösesbarna haja hullámos volt. Nem viselt gyászruhát, mert nem volt még ideje fekete ruháról gondoskodni. Elegánsan és modernül öltözködött és a nagy bánat sem tudta arcáról eltüntetni a rózsás szint, amit a falusi tartózkodás lehelt rá. Hariey azt várta, hogy csinos lesz, de most elragadónak találta. Dr. Me. Murdock némán állt meg a küszöbön, anélkül, hogy bemutatta volna a lányt. De erre nem is volt szükség, mert Mary Abingdon egész közvetlenül közeledett a férfihez és Hariey megszorította keztyüs kis kezét. Úgy érezték, mintha most találkoznának először, hanem mintha viszontlátnák egymást és ezt a viszontlátást a kölcsönös rokonszenv érzése tenné meleggé és szívélyessé. — Milyen bátor ön, kisasszony! — mondotta Harley. — Milyen csodálatosan erős! — Valódi Abingdon — dörgött az orvos basszusa — Két órával ezelőtt érkezett meg és máris itt van! — Nincs nyugtom addig doktor ur, amíg ezt a borzasztó kétséget nem oszlatjuk el. Hariey ur — a leányszemek könyörögve néztek a kriminalistára — kérem, ne legyen tekintettel az érzéseimre! Mindent el tudok viselni, csak mondja meg, mi történt? Oh, el kellett jönnöm önhöz! Éreztem, hogy el kell jönnöm! — Igyekezni fogok eleget tenni kívánságának, kisasszony — felelte Hariey, aggódó pillantást vetve az orvosra, aki azonban nem reagált erre a tekintetre. Világos volt, hogy ez a kőember Mary Abingdon kezeiben puha agyag volt. Helytelenítette ugyan a szeszélyes kívánságokat, amelyeket a lány idegességének tulajdonított, de Mary energiájával szemben saját makacssága ellenére is tehetetlen volt. Jobban szemügyre véve a lány profilját, Hariey egy uj vonást fedezett fel állának erős vonalaiban. Az a különös vágy vett rajta erőt, hogy uj ismerősét, akit már egész közelállónak érzett, magához, átkarolja és támogassa, amikor elmondja neki a tragikus esetet. Elmondotta, hogy mi történt Sir Charlessal való találkozása alkalmával. Kímélten beszélt és kíméletes szavakat keresett, amennyire csak lehetséges voít. Amikor látta, hogy a lány kezei milyen izgatottan kapaszkodnak a szék támlájába, megnyugtató hangon folytatta: — Egy idő múlva, ha majd első fáidalma már megenyhült, remélem meg fogja engedni kisasszony, hogy felkeressem. Egyet-mást meg kell beszélnünk. Mary Abingdon ránézett. — Azért jöttem már ma önhöz, mert semnr.fr e szolgálat, amit szegény édesapámnak tehetek, nem látszott olyan fontosnak, mint az, hogy... ■ — Értem. Azonban ... — Nem! Nem! — kiáltotta a lány és lázadozón rázta a fejét. — Kérdezze tőlem mindazt, amit tudni kíván! Hiszen azért vagyok itt! Hariey pillantása találkozott a kék szemek kényszerítő tekintetével és kezdte megérteni Dr. Me. Murdock engedékenységét. Egyben érezte annak a nehézségét is hogy mint valami biró álljon szembe szép látogatójával. A lány közvetlen közelsége csak fokozta zavarát. Ezért-a szoba másik végébe ment és a nagy szekrény előtt állt meg, mielőtt megkezdte a kihallgatást. (Folyt, köv.)
