Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-27 / 330. szám
1927 november 27 BÄCSMEGYE1 NAPLÓ 27. oldal ■ALAKOK Cukrász (A cukrászda nagytermében mindöszsze két térti, két kisgyerek iil és hat nő. Derék apák ozsonnáztctják fiaikat, akik könyökig vájkálnak a krémesek, szerecsenfánkok, habtekercsek gyönyörében, úgyhogy arcuk olyan, mintha szappanhabbal bekenve borotválkoznának. Ä nőkálmatagon könyökölnek a márványasztalkúkra. Előttük ezüstkannában tea párolog. Mindnyájan kivétel nélkül cukortalan teát isznak. Merengve gondolnak negyvenhat kilójukra, az uszodamérlegre, a kor szépség — eszményére. Olykor előveszik kézitükrüket, az orrukat puderezik, a szájukat pirosítják, majd egy kanálka keserű levet hörpintenek, minek folytán a szemlélőben azt a benyomást keltik, hogy a teát rizsporral élvezik s hozzá időnként egy kis festékrudat is kar apáéinak. Én a cukrásszal ,ki oly fehér, mint egy süvegcukor, a háttérben beszélgetek, halkan, hogy a vendégek meg ne hallják.) — Mondja, miért nem esznek a hölgyek? — (Suttog.) Nem mernek. Félnek. — Alitól? — A habtól, a krémtől, a csokoládétól. Mindentől. —11 Es mégis ide járnak? Ide, ahol annyi a kisértés, ahol egy meggondolatlan cselekedetükkel pár perc alatt viszszaszerezhetnék azt, amit hónapok alatt lekoplaltak, letornásztak, leúsztak magukról? Látja, éz az igazi hősiesség. Tantaluszok. — (Bólint.) Bizony. Tetszik tudni, tizenöt évvel ezelőtt mit fogyasztottak ugyanezek a nők? Először is kávét rendeltek, duplahabbal, megettek hozzá két turósbélest, utána három-négy édes süteményt. Némelyik ötöt-hatot. Ma semmit. (Ujjúval fricskáz.) Ennyit sem. — Önnek is haladnia kellene a korral. — Hogyan? — Sütnie kellene keserű süteményeket is. .. . „ — PrÓBáTfáVfi." Táváfy ‘k£šzftetVćhi' egy' száraz szeletet, keserümantíulából. Keményet, mint a kő, keserűt, mint a kiflin. Ahhoz se nyúltak. — Akkor folyamodjék hangosabb eszközökhöz. Nézze, a sörgyárak már rájöttek erre. Annak idején igy hirdették árujukat: »X. sör hizlal«. Ma ezt olvassuk: »X. sör nem hizlal«. Vagy hozzon forgalomba fogyasztó habokat, hashajtó fánkokat, szeletkéket, egy csipetnyi patkányméreggel a tetejükön pisztácia helyett. Ez menne. — Azt hiszi? — Azt. Egyébként kik falják föl ezt a rengeteg holmit? — A férfiak és a gyerekek. Meg azok a nők, .akik hiába fogyasztották magukat. Ezek, miután belátták, hogy semmiféle kúra še vezet eredményhez, egy ranon bűnbánóan visszatérnek ide s istenigf.zihan leeszik magukat. (Komoran.) A sárga föleiig. — Tényleg megérzik a cukrászok a sovánvoüási divatot? — Meg. Nincsenek többé vidám, cukrászdái ozsonnák. Az a gavallér, aki valaha három-négy hölggyel érkezett és megvendégelte őket, ma már ismeretlen fogalom. Törzsvendégek jönnek, agglegények, kik vendéglőben étkeznek s olcsóbban akarnak tésztához jutni. Kezükben a tányérkával, állva eszik meg napi adagjukat. Ök azonban minden áldott nap betérnek, pontosan, ha süt a nap, ha szakad az eső. — Melyik a legédesebb szájú ország? Még mindig a miénk. Budapesten a háború előtt 114 cukrászda volt,’most 300 s mindegyik megél. Vannak az önök iparában is divatok? — Minden kornak más a stílusa. Mikor én fiatal voltam a diós- és mákospatkó kelt legjobban, a gyermekek pedig árpacukrot szopogattak. Most 3—4 mákos és d óspatkót sem leltet eladni egy nap, mind rám szárad. A krém hódit, a krémmel töltött cukrok, a szerecsenfánk, mindenekelőtt a krémes, melyből naponta csak mi 1400 darabot adunk el. (Ncorcmanticizmus.) A jövőjé? Talán a marcipán sütemény. Újabban például igen kedvelik ezt az őszibarackot utánzó tésztát, csokoládé habbal töltve. Nem az, aminek látszik. (Expresszionizmsu.) Természetesen a régi dobos verhetetlen. (Dobos, a néhai pesti cukrász klasszikus marad és halhatatlan.) — Lakodalmi torták? — Olykor-olykor visznek egyet. Manapság azonban már a cukrász nem formál tornyokat, nem mintáz cukorból való székesegyházakat, figurákkal, galambokkal, a menyasszony és a vőlegény másával. (Rokokó.) Vége a »spanische Windtorte«-nek is. Csak az anyag a fontos. Az, hogy mindent meg lehessen enni, még a föíirást is. (A miihelyből édes vanília-illat árad. Bevezettetem magam. Ammóniákkal hii-A leningradi Nevq-partján vezet az ut a történeti hirességü Péter-Pál erődhöz a cári idők hírhedt fegyházához. Hatalmas téglafal veszi körül az erődöt, melyet egy mesterségesen kiépített folyómeder is véd. Szorongó érzéssel nézem a sziklából épült kapujáratot: ki tudja hány politikai fogoly szive szorult öszsze, mikor átlépte ezt a küszöböt. Ma még érintetlenül állnak a kapualjban a vallásos tárgyú képek. De szemem elsiklik felettük, mert a nagyszerű panoráma, ami hirtelen feltűnik, lefoglalja figyelmemet. Széles szabad térség,közepén, emelkedik az erőd temploma, a cá. rok volt temetkező helye. Márvány koporsókon egyszerű felírás: sziiieíett•meghalt. Szinte csodálatos, hogy a cárok éppen ezt a helyet választották nyugvó helynek, hol leggyülötötebb ellenfeleik, a politikai bűnösök senyvedtek. Egész épülettömbök emelkednek a templom mögött. A szovjetkormány az állami pénzverdét helyezte el bennük Kanyargós utakon, mindenütt a három méter magas és megmászhatatlan kőfalak között jutunk el a kazamatákhoz, a tulajdonképem börtönökhöz.: Rideg,- .kopár kőépület a felvevő iroda, ahonnét kétfelé vezet a kijárás: a jobb és baloldali folyosókhoz. Földszinten és az első. emeleten sorakoznak a cellák, melyek a forradalom óta nyitva, »üzemen kivü!« állnak. A szovjet uralom kíméletesebb politikai ellenfeleihez, mint a cárizmus volt: ez- az első érzés, amikor a nyirkos, homályos, embertelen sirszerü koporsókba belépünk. Egy vaságy, falhoz erősített vasasz. fal: ennyi az egész berendezés. Vasrácsos ablakmélyedés fent, mely az emeictmagasságu falak miatt alig ad világosságot. Mindenütt méter szélességit fal. vasajtó, ujnyi szélességű ablakkal az őr számára. Egyetlen é'etnyilváni.ási lehetőség, a kopogtatás, a börtönlakóknak ez nemzetközi telegráfja volt. (A leningradi forradalmi múzeumban látható a börtön- Morse-jelek rendbe szedett ábécéje.) Elfogódva lépünk be Kropotkin cellájába. amelyet a szovjetkormány most a tiz éves jubi'eum alkalmából restauráltatott. Még láthatók a falon a gyakori te. t9tt fagylalt-tartályokát látok, sirassbtirgi májpástétomot, fogasokat kocsonyában, villamos habverőket, a linzi torta halvány tésztáját nyújtó fák alatt, óriási rézüstökben a krémes lepény aranysárga töltelékét. Berregve működik a csokoládé-gép. Fönn nyersen dobják beié a gyarmati kakaót s alul vajjal, cukorral édesítve csöpög ki és barna sarával befröccsenti a cukrászok fehér kötényét. Hejh, ha gyermekkoromban egyszer ilyen csokoládébörtönbe zártak volna be, legalább két hétre. Még a földön is csokoládéhulladék. Naponta háromnegyed kiló csokoládészemetet söpörnek ki. A fal csokoládés. Azt is le lehetett volna nyalni.) Kosztolányi Dezső lefonálás nyomai, itt vannak az eredeti »bútorok« is. A szűk kis cella, melyet Kropotkin, a forradalmár és tudós, naponta kétezerszer tett meg, hogy előirt hét kilométer napi sétáját lerójja. Mert egyébként a börtön szabályok szerint, csak minden három nap volt negyedóra séta! A Péter-Pál erőd után a leningradi »forradalmi múzeumot« látogattam meg, amely a cárok téli •palotájában talált elhelyezést. Száz év véres adatait, bűnjeleit halmozták föl a szovjet hivatalnokai a muzeum termeiben, amelynek mindegyike, az elnyomatás különböző fázisát mutatja be. Bilincsek a falon, a börtönök, fegyházak mintái az asztalokon, képek, fotográfiák, könyvek — a száz év előtti dekabrista felkeléstől kezdve egész a tiz éves októberi forradalomig — mind arról beszél, hogy mennyi energia, menny5 forradalmi elkeseredés halmozódott fel1 az elnyomott tömegekben, amíg a cáriz-1 mussal végzett a forradalom. A mostani szevjetvezetök, akik a cá-1 rizmus halálos ítéletét beteljesítették, í többi Ízben voltak foglya; a cári börtö* ■} nőknek. Kaliniu.két i?ben, Stalin öt Ízben I szenvedett rabságot, Trotzky, nérücsak í a Péter-Pál erődnek volt lakója, hanem megjárta Szibériát is. Az ismertebb tör. tüneti nevek közül, elég csupán: Bakunin Herczen, Necseov neveit említeni, kik szintén a cári börtönökben szívták magukba az engesztelhetetlen gyűlöletet. Milyen már most a szovjet-börtön, milyen tapasztalatokat szűrtek le azok a börtönlakók, akik ma hatalmas ország sorsát intézik — böríönügy tekintetében? Moszkva legnagyobb fegyházában, az. úgynevezett »Izalatoriaban« próbálunk erre a kérdésre választ kapni. Hatalmas, még a cári időkből származó fegyház, hol most politikai, de leginkább közönséges bűntettesek nyernek elhelyezést. A fegyház igazgatója készséggel áll rendelkezésünkre és teljes sza. badságot ad a kérdezősködésre is. Az udvaron nagyszabású építkezés, a szovjetkormány az eddigi régi épületeket reparáltatja és újabb szárnyakkal toldja ki, ahova a munkatermek kerülnek. Benézünk ezekbe a textil-gyári üzemekbe. Ovomaltine és a sport „Az emberi szervezet kizsákmányolása* a neve annak, ha a testet nagyobb teljesitmény megtételére szorítjuk, anélkül, hogy a táplálkozást javítanánk. Ily esetben a tartalékerőt nagyon gyorsan elhasználjuk, A sporttevékenység vagy nehezebb munka idején, ha gyengeség vagy kimerültség jelentkezik, mindig az az, amire a rendes táplálkozáson fölü szü ságünk van. Az Ovomaltine elkészítési módja gyors: 2 teás iánál Ovoma'tinet kell egy csészéi lam óz te.'b- szórni, tetszés szerint cukrot tenni bele és a tápláló ital már kész is van. Ezért alkalmas az Ovomaltine kirándulásokra és túrákra is. Az oly energiapó.ló, mint az Ovomaltine, megakadályozza a korai kimerülést is! Kapható rund*» gyógyszertárban, dro- eriibaó ja jobű cs raegeker szedésekben a tiővoikjaó árakon: 100 gramm Ji~. 1S*50. 250 gramm Din. 36‘25 és 5J) gramm Din. 65*25 H646 Kérjen erre a lapra való hivatkozással ingyenmintát az alanti cégtől D”. A. Wander D.P. Zagreb Az egyik rab elmondja, hogy a fogházüzemben is szigorúan betartják a nyolc órai munkaidőt. A börtönmunkára vonatkozó modern rendszabályt, a niunkabérrc, munkaidőre, beosztásra vonatkozó kérdést vegyesbizottság állapítja meg, melyben az orvosi, pszichológiai szakértőkön kívül, az orosz szakszervezeteknek egy-egy képviselője is helyet foglal. Az igazgató büszkén meséli, hogy a szovjetbörtönből megjavulva, megváltozva ke. riiinek ki a foglyok. Magáncellákat nem látni, a cellák egész nap nyitva, a fogoly vagy dolgozik a munkatermekben, vagy sétál, vagy könyvet olvas. A tanuláshoz a legnagyszerűbb. lehetőségek állnak rendelkezésre. A folyosón könyvkereskedés, ahol bon mellett bevásárolhat könyveket, újságokat, a volt templom helyén klubhelyiség, ahol hetenként mozi és szinház előadásokat rendeznek. Megnézem a tanrendet: naponta két óra iskolázás az analfabéták részére, külön politikai iskola, elemi gazdasági oktatás (a földmivesek munkatermek helyett a fegyház gazdaságába nyernek munkaalkalmat). Saját zenekar, énekkar, műkedvelő társaság gondoskodik arról, hogy az önképzés ne csupán az értelmet, de a kedélyt is javítsa. Politikai szempontból lehetnek véleményeltérések, annyi azonban tény, a . szovjet kormány a börtönügy terén valóban hatalmas lépést tett előre, az eddigi barbár, embertelen cári uralommal szemben. A cári korszak véres tanulságai nem voltak hiába valók és az a harc, amit a Kropotkinok a cári börtönök borzalmai ellen oly hősiességgel folytat, tak, nem csupán a foglyok ezreit szabadította meg, hanem a szovjetrendszer foglyainak is türhetőbb életet biztosított. Dr. K sáradt, ingerlékeny, könnyen kifáradó, ideges kiirerü tségben szén- cd ; en bereknél valóságos ctódaként hat rz orvostudomány legújabb felidézésének : a vitaminoknak az a lkai’- a"ás\ Ha szervezetünket kelló mennyiségben eíátjik ezzel a nélkülözhetetlen éeteiő. munkakedv, tetterő visszatér *A szükséges vit minokat meg omat’anul koncentrálja és hatásukat értékes tápsók.cal fokozza a pompás csok-ládóizd mely mindenütt kapható. — Egy doboz ára 22 dinár. KEJSÍKALÜA nOVíSAD bárki kívánságára innyen küldi dr. Munk Artur szuboticai főorvos tollából „Mit kell tudni mindenkinek a vitaminokról“ című munkát A cári börtön és a szovjet-fegynáz
