Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-27 / 330. szám

28. oldal

BÄCSMEGY& NAPLÓ ____ 1927. november 27«

TERE-FERE

< Á nők agyveleje. James W. Papez tanár, akinek nagy gyűjteménye van emberi agjvelőkből, a cornelli egyetemen tüzetesen búvárkodott ezen a területen s most tanulmányban számol be vizsgálódásának eredményéről.

Kijelenti? hogy a nők agyveleje az általános hiedelmet meghazudtolóan nem kisebb, mint a férfiaké, sőt egyes esetekben a rendesnél is nagyobb.

Különösen érdekes az, amit Airs Helen H. Gardenernek, az ismert feminista Írónőnek agy velejéről ir, aki agy velejét végrendeletileg ajándékozta oda a content! egyetemnek, hogy ott holta «tán is agitáljon a feminizmus igazáért, mintegy agyvelejét dobja oda a tudomány mérlegének serpenyőjébe.

Miután a tanár e nő-harcos agyvelejét megmérte, megállapította, hogy Gardener urhölgy kitűnő érvet szolgáltatott azoknak a tudósoknak, akik élettani tekintetben is a nők és férfiak egyenrangúságát hirdetik.

Az United Press közlése szerint Gardener agyvelejét összehasonlították húsz férfi agyvelejével s mindegyiknél nagyobb volt.

Különösen a gondolat, a kifejezés, a látás, emlékezet központjai fejlődtek ki gyönyörűen és — természetesen — a 1 beszédéi.

hogy őfelsége még gyámság alatt áll, édesapjának villanyfelszerelési üzlete van.

*

A long-champi lóversenytéren ezután nemcsak lovaknak lesz versenyistállójuk, hanem a kutyáknak is. Természetesen csak a fajkutyáknak, főkép az agaraknak, amelyek — londoni példa szerint — villamos nyulakat fognak űzni a versenytéren.

*

A körkérdések között az alábbi keltett föltünést: vájjon minek örül az ember jobban a lovagkeresztnek, vagy a becsületrendnek?

E körkérdés során kitűnt, hogy a nemrég elhunyt festőnő, aki a városháza gyönyörű freskóit pingálta Louise Abbema, egész életében vágyakozott a becsületrendre, anélkül, hogy megkapta volna. Általában a nőknek fukarul osztják a ktüntetéseket 134.645 kitüntetett férfira csak 521 nő esik. Az első kitüntetett francia hölgy Marie Schellinch volt, akit Napoleon 1808-ban azért tüntetett ki, mert férfiruhában harcolt csapatainak élén.

*

Az ápolónőnek nem kell az örökség! Valóban regényes eset, olyan regényes, hogy a mai regényekben már meg

sem történik, csak a valóságban, még pedig Amerikában, mely (gazdagsága folytán) a romantikát szolgáltatja ennek az elszegényedett világnak.

Egy ápolónő visszautast egymillió dollár örökséget.

Igenis, hölgyeim és uram, az eset megtörtént.

Következőképpen:

Miss Ethel Seare tiz évvel ezelőtt érkezett Newyorkba, ápolónőnek állt, elente igen csekély dijazás mellett, de szorgalma, megbízhatósága csakhamar jóhirt biztosított számára s így került Aldrich Sherwood házába, aki a Consolitated Copper Company alelnöke volt.

Az alelnök szívbajban szenvedett, Miss Ethel önfeláldozóan ápolta (csupa figyelem, csupa szeretet volt). Tavaly télen el is kisérte őt Bermudeba. Éjjelt nappallá tette, bogy a rézmüvek aielnökének életét meghosszabbítsa vagy legalább is fölviditsa.

Aldrich meghalt. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy egész vagyonát, kerek egymillió dollárt Miss Ethelre hagyja, csak azt köti ki, hogy a derék ápolónő öreg édesanyjának évenként 2500 dollárt fizessen.

Miss Ethel mist kijelenti, hogy semmikép se tart számot az örökségre, az egész vagyon az elhunyt édesanyjáé, őt nem illeti meg, mert »csak kötelességét teljesítette.«

*

Hírek a száraz frontról. Az amerikai szeszellenes küzdelem már nem éri be ottani diadalával, hanem egyenesen Angliára veti szemét. Írország jobbára meg van térítve. Most a »zöld sziget« van soron.

W. E. Johnson egymás után hódítja meg az angolokat a józan életmódnak. Az újságok támadják. Erre ő kijelenti, hogy nem titkos agitációt folytat a szesztelen életért, hanem megbélyegezni jött ide Amerikát, mely eltűri, hogy Európába érkező hajóin, miután elhagyják az amerikai vizeket, szeszt árusíthassanak s ezáltal mcgcsufoiják az amerikai tilalmat. Másrészt természetesen dicséri a prohibiciót és reméli, hogy Anglia 1935-ben szintén — száraz lesz.

*

Miss Wileyt már másodszor választották meg Greybull városka polgármesternőjévé Weyomig államban. A polgármesternő rajongó hive a szesztilalomnak s érdekében nem átall »egyéni akciókat« is folytatni. Fülébe jutott, hogy egy biró gyakran eljár Thelma Olson Stevelson házába, ahonnan dalolva és kapatosán jön ki s szája erősen wisky szagu. A buzgó polgármesternő Írással kezében, két rendőr kíséretében házkutatást tartott Thelma Olson házában, mindent fölforgatott, össze-vissza hányt, de egy deci alkoholt sem sikerűit találnia. Erre Thelma ur a polgármesternőt följelentette rágalmazás, becsületsértés, magánlaksértés miatt. A port pedig megnyerte Thelma ur s a polgármesternőt 10CO dollár pénzbírságra Ítélték.

*

Párisi híradó. Franciaországban tudvalevőleg évenként királynőt választanak a vidék legszebb leányai közül. 'Ez a szokás a köztársaság legitimistái között megütközést, botránkozást kelt, mert azon a véleményen vannak, hogy Franciaország királynője még mindig él s ilyen pünkösdi tréfákkal tilos bemocskolni a nemzet legszentebb hagyományait.

De tiltakozásuk azért uem akadályozza meg a párisiakat, hogy tovább válasszanak királynékat, királyokat. Legutóbb is egy tizenhárom esztendős fiút választottak meg a »gyermekek királyává«. Háromszáz — nyolctól tizennégy esztendős — gyermek volt a választó. Őfelségét, a gyermekek királyát Tjtrnek nevezik. Diadalmenetben vezették végig a körutakon, papirjogart. aranyozott kardot adva kezébe, palástot borítva a vállára, melyet a többi gyermekek, hü alattvalói — vittek. Az Opera lépcsőin Titi alattvalóitól kivette az esküt s címeket, játékszereket osztott ki közöttük. Az újságok lefotograiálták meginterjúvolták, aminek sarán kitűnt,

DISZNÓTOR

Ki vagyok békülve az esztendő mind a tizenegy hónapjával, csak épen evvel a nyavalyás novemberrel nem. Ha rajtam állna, még a kalendáriumból is kitörölném. De igaz is, az ember egész évben jól meg van, de ha ez a se ki, se be hónap eljön, mindjárt megfázik, mert nem is tudja, hogy öltözzön. Téli kabátban izzad, őszi kabátban fázik, no meg, az a temérdek eső.

Épen (erről diskurálgattunk a patikában, még egy kicsit meg is mérgesített a doktor, mert aszondja, erre a hónapra okvetlen szükség van, részint a természetnek, az eső miatt, részint pedig az orvosoknak a jövedelem miatt.

Hát jó, tudom én, hogy köll az eső, de ennyi mégis csak sok egy kicsit.

— Csak az a boszantó — aszondja a koma, hogy ilyen cudar időben le kell vágnom a disznót. Már két napja nem eszik. Legalább egy kicsit megfagyna, hogy ne sáraskodna az ember.

— Pardon — aszondja a praksz: — valószinüleg reggelre megfagy, az este hallottam a vadhidakat, észak felé röpültek.

— őrület — igy a koma — hogy egy embernyi ember, aki már másfél éve patikában gyakornokoskodik, még mindig ne tudjon annyit, hogyha a vad- Indák fölfelé húznak, akkor meleg idő várható. Az embernek kétségbe kei' esni a mai generációnak a tudományok iránti érzéketlenségén.

Ahogy a koma mérgelődik, bejön a komaasszony.

t — Izentél már a bohémek?

— Ejnye, jó hogy szóltál —■ aszondja a koma — egész kiment nz eszemből. Szalajtasd át a kocsist érte.

Jó félóra múlva be is állított a böllér, pedig ott lakik hatodik ház a patikához, de taktikábul nem jött mindjárt, -hogy lássa a koma, hogy most ö van rászorulva. Ugyan azt meg kői! engedni, olyan májas hurkákat tanult városi hentes se tud csinálni, mint ez a Bezegi Jóska, pedig csak böllér, aki maga magától gyütt rá a disznóval elbánó tudományra.

— Holnap akarnék vágni — igy a koma — azért izentem kendért, nehogy másnál is vállaljon.

— Lehet — aszondja Bezegi — csakhogy az idén drágább lett a vágás.

— Már hogy lett volna drágább — mondja a koma. — ötven dinár untig elég. Ezért városon hentes is elbánik egy disznóvál.

— De nem úgy, mint én — mondja Bezegi.

Láttam, hogy a komám képe kezd vörösödni, hát beleszóltam, nehogy a koma veszedelmet csináljon.

— Nézze — mondom — városon a

hentes ipart is fizet, oszt mégis megelégszik ötven dinárral. %

— Már pedig nyolcvanon alul nem gyüvök.

— Hát akkor — aszondja a koma — otthon marad kend. De most már, ha ingyen gyünne, se köllene.

Hamarosan el is ballagott a böllér.

— Kár volt — mondom — hogy nem alkudtál meg vele, kérdés, hogy egy disznó kedvéért kijön-e a hentes a városból.

Ugyan kérlek, erre nem is gondolok, le fogom vágni magam.

— Bájos ez. mondom, nagyon, azt a disznót le is köll szúrni, a pörkölés is egy kis tapasztalatot kíván, de meg van avval munka elég.

— Na hallod, egy ilyen paraszt, mint ez a Bezegi el tud bánni egy disznóval és két-három úri ember ne tudna.

— Hogy érted ezt, igy az orvos?

— Hát majd móvában megcsináljuk.

— Izé, kérlek szépen mondom én, előre is kijelentem, szúrni nem szurok, azt én nem bírom, én legfölebb meg tudom darálni a kolbászhust.

— Nyugodt lehetsz, a szúrást úgyse engedném el másnak: Elvégre az ilyesmit nem is lehet másra, mint vadász emberre bízni. Egyébként sokkal ártatlanabb és veszélytelenebb de’.cg. mint’ i az ember vad díszfát szarna le. Pedig vaddisznót is volt alkalmam eleget Lezárni prakszi koromban.

Ugyan sose hallottam. hrt,T,r Csantavíren valamikor is laktak volna vaddisznók. mert hogy a koma ott volt prakszi, de ráhagytam. Mondott niár sokkal merészebbet is a koma oszt míg se dőlt le a toronm de míg ha szólok e!Lne,- különösen ha egy kicsit mérges, akkor mindjárt avval gvün a’ő. hogy iakb ha nLn szólok, mivel nekem lúdtalpam van.

Pedig igazán, nem azért mert az én lábam, de senki ész.re se venné, különösen ha ülök. De meg nem is ludláb. de mondom, nem azért mert az én lábamról van szó. de inkább tán egy kicsit mélyebben fekszi meg a talpam a cipőt, oszt izé azért olyan féle.

Másnap reg«H akinván át is mentem, hogy segítsek, ámbár őszintén szólva nem igen néz'em m'n’ közelről dis-növágást. mert egy kicsit g' 'nge a természetem.

Már javában forrt a viz. a koma meg a kocsis nagyban élesítették a kést. 1

— Hát kérlek, mondja a. koma, rögtön kezdjük. A kocsis, te, meg a prakszi lefogjátok, én meg egy pillanat ’alatt végzek vele. Azonban előbb igyunk egy pohárka pálinkát.

A kocsis ki is csalogatta a hízót az ólból.

— Na koma, ha a kocsis Jdrántja z disznó alól a lábát, te balfelöl, a prakszi meg jobbfelől jól szorítsátok le.

Csakugyan a kocsis egész rendesen elgáncsolta. Mi pedig ahogy a koma mondta szorítottuk is a földhöz. Nehéz volt nagyon ott gebeszkedni a disznó fölött, hát mondom a komának, hogy siessen, mert kezd elhalni a karom

Rögtön, mondja a koma, avval oda megy a gang előtt kitett pálinkához és iszik.

Siess mondom, mert én már egész zsibbadt vagyok.

Erre csakugyan neki is kászálódott. Kezébe ’vette a kést, a bal kezével pedig elkezdte tapogatni a hizó tókáját.

’ Mit csinálsz?

— A szivét tapogatom. Az kérlek roppant fontos, hogy az ember eltalálja a szivét.

No, magamba, ebből nem sok jót nézek ki, de nem szóltam.

Pardon, aszondja a prakszi, akkor fordítsuk meg a disznót, mert a bal fele alól van.

Aszondja a kocsis, le lehet azt szúrni igy is.

Persze hogy le, mondja a koma, avval becsukta a szemét, a konyhakést meg nagy erővel előre tolta és sikerült is neki átszűrni a hizó sonkáján a bőrt.

Úgy látszik szokatlan volt ez a disznónak, mert felugrott, mink hárman háromfelé estünk.

A disznó meg a bőrében a késsel, be a gangba, onnan meg be a vizitszobába.

A koma meg a prakszi utána. Én nqm mozdultam az udvarról, mert én jói hallottam a csörömpölést bentr^i. Biztosan feldöntötte az etazsért.

Én szép csendesen kint maradtam, oszt iszogattam az. ijedtségre egy kis pálinkát.

Ahogy nagy keservesen kizavarták a disznót a szobából, akkor lépett be az udvarra a doktor.

No hogy álltók már?

Ni, mondja a doktor, meglátva a disznót, vegyétek el tőle a kést, mert még kárt tesz valakiben.

De csakugyan úgy lógott a kés a sonkája bőrében, mint egy kard.

De a doktor nem avatkozott bele tovább, mert a koma rá nézett, hogy szinte keresztül szúrta.

Prakszi, hozza ki a puskámat, igy a koma. le fogom lőni ezt a dögöt

A prakszi hozta is.

Mink félrehuzódtunk, egész a koma háta mögé.

A kocsis az ól mellé hajtotta a disznót.

A koma céloz s tényleg két tyuk, meg egy kakas le is esett az ól tételéről.

Erre már a komasszony se nézte, hogy ott vagyunk, kivette a puskát a koma kezéből, oszt mondott neki egyet-mást.

A kocsist meg átküldte Bezegi Jóskáért, aki aztán el is intézte a hizot.

Vacsorára persze mink is ott voltunk. A koma egész vacsora alatt föltűnő szótalan volt, hanem úgy éjfél felé megoldta a bor a nyelvit.

—■ Na, mondja a doktornak, láttad reggel azt a lövést? Csak úgy purclizott le mind a három az ól tetejéről. Gyakorlat és éles szem kell az ilyesmihez barátom. Hanem persze, te, meg a koma az ilyen bravúros lövést nem is tudjátok értékelni.

— Pardon, mondja a prakszi, tulajdonképpen az benne csodálatos, hogy a disznóra tetszett fogni a puskát és...

De a prakszi nem fejezte be a mondatot, mert a koma úgy ránézett, hogy ijedtemben én is a doktor poharát vettem fel a magamé helyeit.

Hanem ami igaz, igaz, sok az a nyolcvan dinár, de mondom, olyan májas hurkát, mint amilyent ez a Bezegi tud csinálni, még tán egy tanult városi hentes se tud.

Novoszel Andor

F elülmúl hatatlan

EAB BE COLOMÉ ÍHIPPRE

Bourjois—Paris <ö7s