Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-27 / 330. szám
1927. novenfiber'27 18, oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ nevettek, úgy hogy elfakadtam sírva, de ő fölemelt, megcirögatott és megcsókolt. Kitűnő leány s ha nagy leszek, feleségül veszem. Megígértem neki. ■ Wolfg. — Kis pajtás, bolondokat beszélsz. A főhercegkisasszony nem fog rád várni. A házasságban a fiú vár a lányra, amig az elég öreg lesz, mert úgy illik, hogy a férj legyen idősebb és ne a feleség. Amad. — Be nem látom, hogy ínért Wolfg. — A szokás, fiam, a szokás ... Nálunk legalább igy van. Bizonyosan arra felétek is. Ugy-e. az édesanyád fiatalabb az apádnál? y/Amad. — Igen. Wolfg. — Arra hát ne számíts, hogy az a lány megvár... Különben is, uralkodóknak a leányai királyokhoz vagy hercegekhez szoktak férjhez menni. Amad. — Idővel én még lehetek herceg. Wolfg. — Ha nagy szerencséd lesz... De a korkülönbség akkor is megmarad. Amad. — Igen? Ezt te jobban tudod, mint én, mert már nagy diák vagy... Ha nem is lesz a feleségem, trnndig szeretni fogom. Olyan barátságos volt hozzám, mint akár te. Még barátságosabb, mert többször megcsókolt. Neked még eszedbe se jutott, hogy megcsókolj. F Wolfg. T_ Nem, mert fiuk nem szoktak 'csókolódzni egymás közt. Sokkal, komolyabbak, semhogy ezt tennék'... De milyen jó dolga van az ályen'csodagyermeknek! Puszit kap a legszebb leányoktól. Látod, ezért már irigyellek, — én is szívesen csókolództam volna Mária Terézia leányával ... S azért is irigyellek, hogy oly sokat utazhatol s annyi vidéket, várost és embert látsz. Amad. — A csókok többet érnek, mint a városok és a vidékek. ' Wolfg. — Ebben nem értünk egyet. Én borzasztó módon szeretnék messzire elmenni és sok újat látni. Egy tucat leánycsókot adnék égy szép utazásért. Láttad a csarnokunkban a sok olaszországi metszetet? Apám fiatal korában végigjárta Itáliát, ott összevásárolta ezeket a vedutákat s azt ígéri, hogy ha nagy leszek — óh, mily soká tart ez! —, akkor a műveltségem kiegészítése végett engem is odaküld. Csak már ott tartanánk! Amad. — Ha nagy leszek, talán majd én is szívesen utazok. Felnőttek, ugylátszik, szeretik az ilyen strapát. Nekem az unalmas. Néha oiyan jól eljátszogatok más gyerekekkel és elbeszélgetek velük, mint most veled, s akkor egyszerre csak azt mondja a papám, hogy pakoljunk, s be kell ülni a postakocsiba ... Más fiuk iskolába járnak, s az udvarban, kertekben futkároznak, s nekem utazni muszáj. Ilyenkor néha megbánom, hogy csodagyermek lettem. i Wolfg. — Hja, csodagyermekeknek ez a sorsa ... Innen hová mentek? Amad. —- Nem tudom és nekem mindegy. Annyit hallottam, hogy Parisba is. , Wolfg. — De ennek csak örülsz? Amad. — Ennek igen, mert azt mondják, hogy szép és nagy város. Nannert szerint a legszebb a világon. Voltál már ott? Wolfg. — Én még nem voltam sehol, s ez eléggé fáj. De ha férfi vagy legalább is fiatalember leszek, akkor Nápolyba utazom. Amad. — Hol van az? Wolfg. — Olaszországban. Apám sokáig volt e nagyszerű városban s azt állítja, hogy aki járt ott, az nem lehet soha boldogtalan. S én nagyon szeretnék boldog lenni. Amad. — Én is. És oda bizottyosan elmegyek. Engem mindenhova elvisznek, ahol szeretik a kisfiúkat és a zenét. Wolfg. — Párisban csodákat fogsz Wolfg. — De nem az egyetlen. Van egy nagy könyvünk, s abban megvannak képekben mindazok a szép épületek, amelyek ott láthatók. Akarod megnézni? Amad. — Minek? Hiszen nemsokára látom őket Párisban az uccákon. Wolfg. — Fogsz-e nekünk egyet zongorázni? Anyának van mindenféle szinü kelméje. Majd választhatsz belőlük, s azzal födheted el a billentyűket, amelyikkel akarod. Amad. — Semmi kedvem zongorázni. És tegnap úgy is hallottál. Nem mindegy az neked, hogy egyszer hallasz-e vagy kétszer? Wolfg. — Ami szép. az annál jobban tetszik, mentül többször élvezi az ember. Amad. — De én nem azért jöttem ide, hogy zongorázzak, hanem azért, hogy ozsonnázzak. Hol a pokolban is marad az az ozsonna? Wolfg. — Ne félj, meglesz. És jó lesz. Az én Mütter chen-em majd gondoskodik róla. Neki ez az ambíciója. Mindenkinek megvan a magáé. Amad. — Nekem most az ambi—, hogy is mondják? Nekem az a latin szavam, hogy jóllakjak. Wolfg. — Szóval: nem akarsz zongorázni. Jól van. Nem muszáj. Nálunk nincsen kényszer. Amad. — Majd a Nannerl játszik. Wolfg. — Nem kell. ö nem csodagyerek. ö csak jól zongorázik. Amad. Hát persze úgy nem tud, mint én. Wolfg. — Nekem pedig csak a legjobb kell. Vom Guten das Beste. S ha ez nincs, akkor nem kell semmi. Amad. — Ez is olyan —? Hogy’is mondják azt a latin szót? Wolfg. — Am-bi-ci-ó. Amad. — Ha a Jause jó lesz, ta-A beogradi rossz kövezet az idők folyamán világhírre tett szert. A régi török kaldre$nát szidta minden Beogradba tévedt vajdasági ember, ezért a főváros vezetősége Beograd rossz hírét megakarta javítani, illetőleg jó kövezetét akart a városnak adni. El is határozták, hogy nagy külföldi kölcsönt vesznek fel, hogy a városnak ezt a szégyenfoltját eltüntessék. A kölcsöntárgyalások soká húzódtak el, míg végre az idén, a demokrata Kumantidi polgármester és miniszter megszerezte azt a négymillió dollárt, amellyel a legsürgősebb közmunkát, igy a kövezet megjavítását elvégezhették volna. A dollárok azonban nem érkeztek meg időre, mert, ugylátszik, az amerikai adminisztráció is épen olyan nehézkesen működik, mint a jugoszláviai, a miért a kövezési munkák csak későn, augusztus második felében kezdődtek el. A négymillió dollárból, a város százhuszmillió dinárt akart a beogradi kövezet kijavítására fordítani és erre a százhuszmilliós munkára ki is Írták a pályázatot. A munkák nagy nehezen az ősz elején megindultak és úgy kezdődtek el, hogy először az összes kövezésre Ítélt uccákat felszedték. Alig értek el a felszedés! műveletekkel a munkások egy ucca közepére, a lakosság legnagyobb csodálatára a munkások egy szép reggel eltűntek és az ucca úgy maradt félig felszedetlenül, hogy sem a gyalogjárók, sem a kocsijaik nem tudtak az uccán közlekedni. A lakók panaszra mentek a városházára és amint a városháza felé bandukoltak, látták, hogy ugyanazok a munkások, akik eddig az 6 uccáikat szedték fel, most más uccában dolgoznak és törik a kövezetek A lakók természetesen lármát csaptak, amire azután a mérnöki hivatal visszaküldte a munkásokat a panaszlók uccájába. A most a második ucca lakói lázadoztak és erre újra ide hozták vissza a munkásokat. így ment ez addig, amig végre sikerült a kövezendő uccákat az uj munkák elvégzélán majd mégis muzsikálok. A kedvedért. Wolfg. — Arra felétek Jause-nak nevezitek a Vesperbrod-ot? Ländlich, sittlich. Csak már hoznák! Amad. — Én már nagyon éhes vagyok. Te is? Wolfg. — De mennyire! Ahogy a nevemhez illik. Mint egy farkas. (Wie ein Wolf.) Amad. — Hát akkor mért nem parancsolod meg, hogy tálaljanak? Wolfg. — ó, az nem megy ugy. Nálunk apa és anya parancsolnak. Amad. — Szép család! Nálunk én parancsolok. Wolfg. — Az természetes. Te csodagyermek vagy. Én pedig, sajnos, csak olyan közönséges fiú, akikből tizenkettő: egy tucat. Engem ugyancsak szigorúan tartanak ... Pedig én is jobban szeretnék parancsolni, mint engedelmeskedni. Amad. — Majd ha nagy leszel... Wolfg. — Igen akkor. De addig várni kell. Szerencsére, mielőtt a fiuk elégedetlensége zajosabb módon robbant volna ki. jelentették, hogy a kávé egyéb földi jókkal együtt rendelkezésre áll. Amadeus és Wolfgang gyorsan, szapora léptekkel siettek a dúsan terített asztalhoz, s igazat adtak a tanácsosné asszonynak, aki azzal a tréfás szóval kínálta a vendégeit, hogy »házunknak minden kincse az abroszon van.« — Ne hidd, — súgta az ifjú Goethe a kis pajtásának, — maradt még a spajzban elég. — Láttam. — felelte Amadeus és már vígan evett. Wolfgang nemkülönben. Ezen a délutánon boldog volt a két német fiú. Az egyik, mert látott egy csodagyereket, s a másik, mert e napon nem kellett neki zongorázni. és a kövezéshez persze más munkások sőt más gépek váltak szükségessé. A munkát mindig abban az uccában kezdték el, ahol a lakók nagyobb súllyal tudtak fellépni. így folyt a versengés a munkásokért és az aszfaltért, amig végre azután a tél és a hó véget vetett az uccák forradalmának és a kövezési munkákat abba kellett hagyni. Vannak most már Beogradban szépen kikövezett uccák, de a legtöbb ucca, amelynek a kövezését megkezdték, még mindig a legnagyobb rendetlenségben áll és várja a tavaszi napsugarakat, hogy az elkezdett, de be nem végzett munkákat befejezzék A beogradi lakók senkire sem haragusznak most annyira, mint a kövezökre, akik az eddigi patriarchálisán kikövezett uccákat felbontották, de uj kövezetei nem csinálnak és emiatt a beogradi uccákban még nagyobb a sár, mint eddig volt. # A beogradi politikai életben igen nagy szerepük volt mindig a vendéglőknek. Ha az egyik politikus egy másikkel összeveszett és ki akarnak békülni egymással, akkor rendszerint vendéglőbe mennek, ahol jó bor és muzsika mellett sokkal jobban tudják egymás hibáit elfelejteni és egymásnak megbocsátani. Radics István a világ legnagyobb korcsmái kibékülője. Radics addig szidta Maximovicsot, amig együtt mentek el a Borosa című vendéglőbe, hogy onnan mint a legjobb barátok hagyják el a vendéglő helyiségeit. Azután ismét összevesznek. Pribicsevics és Radics húsz évig nem beszéltek egymással és most koalíciót alkottak egymással. A koalíció megalakulását vendéglőben ünnepelték meg és az Imperiál-vendéglőben egymásra borult Radics tomboló temperamentuma és Pribicsevics kolerikus idegessége. # A beogradi operának is meg volt a héten a szenzációja. A Manón előadása közben, épen akkor, amikor a- kórusnak kellett volna énekelni és a karmester a látni. Amad. — Én leszek ott a csoda, sere szabaddá tenni. Az aszfaltozáshoz Beogradi följegyzések Felszedték a beogrćdi vccákat — Politikai korcsmák Sztrájkolt ez opera kórusa — A vajdasági diákok kórusnak már meg is adta a jelt, a kórus hangtalan maradt. Sőt a hangtalan kórusnak a zenekar sem játszott már többet és az előadás csekély híján majdnem botrányba fulladt. A közönség nem tudta,j hogy mi történt, a színpadon óriási za-* var volt és senki sem tudta, hogy mü történt. A beogradi opera kórusa és a zenekara sztrájkot rendezett azért, mert nem kapták meg a nekik kijáró fellépti illetményeket. A közoktatásügyi minisztérium a fellépési illetményeket már több hónapja elfelejtette kiutalni és ezért a kórus és a zenekar, hogy követejéseiknek nagyobb nyomaíékot adjon*1 csendben maradt. A színházi énekesek akkor tudnak a dühüknek a legnagyobb nyomatékot adni, ha hangtalanok maradnak. A Manón előadása közben azután megjelent a közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályának a vezetője, aki megígérte a zenészeknek és a kardalosoknak, hogy az állam másnap fizetni fog, akkor aztán ismét megolajozódtak a hangszálak és a Manón több! felvonásai már a legszebb rendben és a legjobb előadásban gyönyörködtették a közönséget. y * ,v T A vajdasági diákok ezen a héten tartották meg a menzájuk szláváját. A vajdasági diákoknak igen szépen vezetett otthonuk és menzájuk van Beogradban, ahol mindegyikük kap nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül lakást és ellátást. Az ellátás mindössze ötszázötven dinárba kerül, ami a beogradi drága viszonyok mellett nem megvetendő kedvezmény. A vajdasági diákok a legnagyobb szeretetben élnek egymással és mint egy magyar fiú mondotta faji vagy felekezeti villongások nem fordulnak elő sohasem közöttük. Az egyetemi tanárok is nagyon elnézőek magyar diákokkal szemben. Pedig nagyon nehéz soruk van különben a vajdasági magyar diákoknak nincsen senki sem, aki törődne a bajuk-1 kai, aki a szegény diákokat anyagilag támogatná. A tehetős vajdasági magyarok mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a vajdasági magyar diákok valamikor a vajdasági magyar szellemi élet vezetői lesznek. Nem lehetne a vajdasági magyar diákok érdekében mozgalmat indítani, amely nyugodtabbá és szebbé ten-, né a beogradi magyar diákok életét. Szép, szép a menza intézménye, de milyen nehéz *az ötszázötven dinárokat előteremteni, pedig ez az összeg csak az ebéd és a vacsora költségeit fedezi. Hol vannak a lakás, a könyv és egyéb kiadások, amelyek pedig igen nagy összeget emésztenek fel a drága beogradi világban. i. 0. Elég volt a szenvedésből! 3ZEMT RÓ.ÍUS LÁB3Ó UJ LÁBAT CS’.iÁL Ezen készítményből, mely külföldön régen és kitünően bevált, elegendő, ha égy csekély mennyiséget bele eszünk egy lavór melegvízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—-15 percig. Ezen idő múlva a láb dagantsága, zuzódása, a kinzó égető érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el, nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok könnyűszerrel, kés vagy baretva nélkül eltávoüthatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyások elmúlnak a Szent Ttđkns Lábső használata által. Meg lehet Öa győződve, hogy a S.ént Rákos Láfcsó a lábat tökéletesen újjáalakítja, úgyhogy a szűk cipő, az uj cipő is éppen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadítja Önt a láb különböző zavaraitól, gyalogolhat vagy állhat egyhelyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. E~y nary adag Szent Rákos Lábad árt í6 dinár. Kapható minden gyógyszertárban.
