Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-27 / 330. szám
10. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. november 27. SZÍNHÁZI kistükör ben milyen nagy szerepet játszik a pisztoly, a gyilkosság és öngyilkosság, a következő történetet meséli el: Az elismert divat POUDRE kON i'ARFDH B-mr'ioi .-Farig 939/, Sareey otthon - Pletykák az öltözőből Weber az uj szerelem kérdéséről A háború utáni megváltozott asszonyt eddig már sok iró pedzette. de senkiim tudta oly valószerüen színpadra vinni, mint Paul Nivoix, aki a Theatre Michelben előadott háromfelvonásos vig-. játékában a nemek harcát ábrázolja. Az uj nőt többnyire torzképszerüen festik meg az írók, kamaszfürttel, rövid szoknyában. Az ő alakja egyszerűen az örök Éva. aki minden újszerűsége mellett is eszünkbe hozza a legrégibb Évát. Ennek az Évának az arcképe nem elnagyolt, széles ecsetkezeléssel van festve, hanem kis, finom vonásokkal. Mi történik? Este hétre jár. Egy férfi meg egy nő meglepődve ocsúdik, hogy 'egymásba bolondult és próbál ismerkedni. Mit tud egymásról Andrée és Gerard, aki csak tegnap találkozott össze? (Édes-keveset. Gérard fiatal mérnök, jAndrée pedig csak annyit árul el magáról, hogy elvált asszony. Ez is nagyon ,mai vonási Előbb a kaland, aztán az ismerkedés. Sarcey, akinek most születésének százados ünnepét ünnepelték, nemcsak kritikáiban volt elmés, hanem magánéletében is: találó megjegyzésekkel jellemezte kortársait, az életet, mindent, amit megfigyelt. Egy fecsegő, rendkívül unalmas Íróról ezt mondta: — Ez nem társalog, csak zavarja az ember magányát. Egyszer a pókokról beszéltek előtte, amelyeknek tudvalevőleg nyolc szemük van. — Irtózatos tehet — sóhajtotta kritikus — mikor egy pók rövidlátó. Pierre Weber, a drámairó annak jellemzésére, hogy a jelenkori szerelem-Egy fiatalasszony beront a barátnőjéhez s Így szól: — Képzeld, drágám, csal a férjem. Mondd, mit csináljak. Megöljem őt? Vagy szeretőt tartsak? — Szereted az urad? — Hát igen, szeretném, ha nem volna ilyen. Ha megölöm őt, nem lesz férjein és hoppon maradok. Ha megölöm a vetélytársam, börtönbe csuknak s évekig rr.bkcnyeret eszem. — Akkkor csald meg. — Ha megcsalom, semmi örömöm sincs benne. Megutálom magam, a szeretőmet, aztán a férjem is megutál engem. Ismét hoppon maradok. — Tudod mit? — szól a barátnő, mint akinek jó ötlete támad — öld meg magad., — Ez se jó — válaszol az asszony szegény férjem nem élné túl a halálomat ... KÖNYVEK a• Vájjon komoly lesz-e a viszonyuk? Mindaketten tiltakoznak ez ellen. Géxard nem akarja, hogy a nő szerepet jjátszék életében, ragaszkodik szabadságához. A szerelemnek csak jelenje legyen, ne jövője. Andrée szintén meg 'akarja óvni függetlenségét, csak a hódításra vágyik; Szeretni nem akar egész 'életében. (Az a régimódi emberhez illik.) Ma csak afféle pajtáskodás van. melynek alapja a szókimondás. Gérard tehát megnyugszik, elhatározza, hogy időnként majd találkozik Andréevel. Három hónap múlva, Andrée csinosan berendezte a lakását, odavárja Gérardt. Az telefonál neki, hogy nem megy hozzá, attól tart — őszintén bevallja — hogy 'lápén tágad; Áz .a.safwiyka -Hét- ; ségbeesik, sirdogál. .iD^y®%J(ielú<^í>Cgy; barátnője, >-■■, azzal cselt eszelt ki. Mikor legközelebb telefonál az ifjú mérnök, nem maga megy a telefonhoz, barátnőjét küldi oda, aki azt közli az udvarlóval, hogy a »nagyságos asszony (nincs egyedül.« Pár pillanat múlva megjelenik Gérard abban a hitben, hogy barátnője egy másik kedvesét rejtegeti •a lakásban. Fogadkozik, hogy többé nem látja viszont, toporzékol, kiabál, patáliát csap. Szóval az asszony diadalmaskodik. Aki féltékeny, az még szeret is, Gérard el akar menni, de zuhog az eső. Erre -Andrée reá adja házikabátját, papucsát s az udvarló ott marad. Két évig élnek együtt, Gérard már elhanyagolja munkáját, nincs becsvágya,1 Andrée azon van, hogy felébressze ambícióját. Gérardnak egy barátja nagyon gazdag házasságot ajánl, de Gérard hallani sem akar róla, attól tart, hogy nagy fájdalmat okozna Andréenek. A 'barát erre tudtára adja az asszonynak, aki egyáltalán nem sir, amint várták, hanem egy szerelmes levelet vesz ki k's táskájából, eldicsekszik, hogy egy udvarlója, aki külföldre utazott, bármelyik pillanatban feleségül venni. Gérard kiábrándul az asszonyból, most igazán faképnél akarja hagyni, de az csalafinta leleményével ismét visszaszerzi. leülteti a karosszékbe s a nála levő sz:"e’ ‘e- j levelet csöndesen összetépi. Ilyen az örök Éva!... * Az öltözőben azt beszélik, hegy X, a rossz iró. uj drámát irt és cdaadtaY.nak, a jeles írónak — olvasni. i — Olvasni? — mondja egyik színész. — Inkább .írni adta volna neki. * Megkérdezték a hires Írót, mit tart Á. drámairól. Ezt felelte: —• Semmit. Sohasem nézem meg őket. Utánozza B. drámáit. — Tehát nem szereti B. drámáit? — Nem tudom. Azokat sem nézem meg soha. Mit szólsz hozzá édesem már megint a nyakúmra jöttek egy előfizetési ívvel, hogy rendeljem meg valami Vajdasági Költő nevű fiatalember könyvét, hát nem haiUviun, mennyit molesztálják az embert, csak tegnap jegyeztem a tcnniszklub láncversenyalapjára kilencven dincsít és »Hopnszu Tcca« című operett díszleteihez szükséges faanyagot önköltségi árban szállította az uram, szóval még az ellenségeim sem mondhatják, hogy nem áldozok kulturális célokra, na és a tolettjelm is eredeti párisi modellek, nem is szólva arról, hogy a ' tdvébámav s$áz dincsjfyp ,is tjglejön 'égy.fefitc, mcft tartani kell a stílust T'í 'cMtt .a népség' ktftT,'netöW%ittäjárt csődöt szimuláljanak. De ugye édes pofám egymáshozí: csuk nem örültem meg egy helyi szerző agyáldsaiért csengő-bongó párákat fizetni, pláne versekért! Biztos olvasta valahol, vagy fordította franciából, hiszen ha olyan prima költő lenne, már rég a Times redukciójában ülne és nem Szuboticán, igaz Pofáin? Különben is: harminc dincsit van n:..szc kérni euy kötetért, mintha én lopnám a rénzt, igazán megáll az ember esze, ha elgondolom, hogy divatért már egy patent melltartót kapni és a Ninon de Lenclosnál kétszeri ondolálást manikűrrel, fiát már csak inkább megveszem a Betíauer egybegyűjtött munkáit, képzeld a diszkötéses. mélynyomásos sorozatot már ötszáz dinisiért is kapni részletre, ugyebár egy ilyen elösmert külföldi poéta mégis jobban fest a könyvespolcomon, mint egy helyi izé, aki itt él vélem 'egy városban. Te, ez egy olyan kopott alak. mint a rémregényekbeit a férjgyilkosok, rendes társaságba be se engedik, a nöegyleti bálra is csak azért kapott meghívót, hogy jó kritikát írjon a szépségversenyről és a műkedvelő előadásról, amelyen, mint a lapban is olvashattad, óriási sikerrel léptem fel. U. t. Az almakompót recepted elsőrangú. Hálás köszönet! Regény bűbájos Báthory Annáról Makkal Sándor: Ördögiekéi* — Genius kiadás Makkal Sándor a regény utószavában beszámol arról, hogy regényének főforrása egy száraz, szürke, csupán eseményeket följegyző életrajz Báthory Annáról, amely írás azonban nem magyarázza, nem érteti meg a patologikusán érdekes és nagyszerű lelket. A szerző cképen szól az utószóban: »Engem épen a nagynak és rendkívülinek megsejtett lélek szomorú kibontakozásának valé'szmi emberi okai izgattak arra, hogy ez a regény létrejöjjön s az intuíció ereje megszője azt a képet, a mely benső menetében tegye szomorúan természetessé a tragikus fejleményt, a mely a történelmi adatokban talán csak ellenmondásokkal kevert könnyelmű ■‘iszonyélet érdekes, de nem jelentős vonalának látszik«. A szerző nemes és helyes célkitűzése azonban sok tekintetben elérhetetlen maradt, az ellenmondásos, könnyelmű asszonyélet nem kap eleven, emberi reflexeket, melyek érthetővé tennék a tényék tragikus ellenmondásait. Makkai Sándor sok szeretettel fogott ehhez az érdekes, hálás regénytémához, van benne valarrii lelkes, apologétíkus hajlandóság, amellyel ezt a rendellenes, uccalányos lelket menti és magyarázza a regény szabad és tetszetős formájában, történelmi felkészültség és stílusbeli értékek § segédkeznek a lelkes iró lelkes munkájában, csupán az a formáló, teremtő költő ség hiányzik, mely Báthory Annáról eleven, testies — ha mindjárt tudományosan hibás — de művészi erejű portrét adna. Az olvasó tulajdoriképen csak fényfoltokat kap, a melyek egyes történelmi eseményeket magyarázva világítanak körül, hiányzik azonban az a teljes, tikkadt, művészi világosság, mely feltárna előttünk egy lelket és bevilágítaná annak életútját, j Az olvasónak gyakran támadhat az az érzése, hogy két heterogen anyagból tc! vődik össze ez a regény: történelemből I és színes, puha dekorativ, apologétíkus I elgondolásokból, melyek azonban nem I olvacln’k bele a tények tudományos j megállapítása ba. Mintha olyan ötvöze- I tét szemlélnénk, mely nem volt a leg! forróbb kohóban és ezért az alkotó fé! mek még olvasztás után is külön-külön I fellelhetők. Az ÖrdÖgszekér-ben épen az emberi ! okok egysége és folyamatossága hiány - I zik, melyet Makkai az intuíció erejével ' akart megszüld s igy nem sikerülhetett j teljesen e rendkívülinek látszó lélek j nagyságát és tragikumát megjelentetni, j nem sikerült a szürke és szárrz törté- I netnrói ellenmondásoknak költőibb, szóval emberibb magyarázatát adni, ami pedig az írónak — mint a fenti idézet is tanúsítja — nemes és tiszta szándéka volt. Ezért csupán érdekes, meleg és, színes védöirat ez a könyv a bűbájos, és halálraítélt Báthory Anna mellett, egy jóságos, bölcs és bátor iró szép, nemes gesztusa, de nem regény, nem alkotó művészet ,ha a művészetben az esztéícíikri értékek felfedezését és megismerését hisszük és keressük- A művészetről Rodin azt mondja hogy fis sent \ mim ent des inventeurs et des 0aides és ezt az általános érvényű mondást ebben az esetben úgy kel! értelmezni, liogy az írónak kell felfedezni a: történelmet, sőt vezetni kell nemcsak1 az olvasót rz újjáalakított történelemben, de magát a történelmet is, melyet a művésznek az örök emberi nevében lehet, sőt kell változtatni és újjáformálni. Szerzőnk azonban nem meri vezetni és formálni a tényeket, pedig sok költői készséget árul el különösen az elgondolásban, a tervezésben s éppen ezért nagyon sajnálatos, hogy. teremtő, alkotó keze lehanyatlik - és visszahúzódik, mihelyt történelmi fényekbe ütközik. Pedánsul tiszteli a tényeket, a történelem igazságait előbbre helyezi a költői igazságoknál s^gy a történelem,1 helyesebben a történetírók eüenmóndá-j salt változatlanul átviszi regényébe. Ott, ahol szabadabb a keze, alakjait sikerültén formálja és szerepelteti, ez okból a legmélyebb lelkületű s a legköitö bb alakja a regénynek Pál, a pap, u heideibergi tanár, akiről semmi bizonyosat nem jegyezlek fel a krónikások. Vannak azonban a történelemtől szabadon hagyott részek, melyeket nem aknáz ki teljes invencióval és szenvedéllyé!. Különösen kirívó ez a regény hősnőjénél. A szerzőnek tulajdonképpen az a meggyőződése, hogy Báthory Annát az ecsedi környezet tette bűbájossá, boszorkánnyá, bátyja szeretőjévé s mégis alig indokolja tételét. Pedig milyen tág és korlátlan tere nyílt volna itt a fréudizniusnák, milyen bőven és alaposan lehetett volna felfedni és elemezni a testvéri szeretet gyerekkori eltévelyedéseit, a h.bás komplexumokat, a buja, fülledt s a terheltségtől bizarr nemi életet, mely a Báthorygyerekekböl oly korán kiszökkent. Szinte érthetetlen, hogy miért nem hangsúlyozza Makkal jobban és ráérősebben Báthory Erzsébet rontó szerepét, kinek perverz paráznaságai mindenesetre nagy hatással lehettek Annára. Ilyesmiket nem szabadna mellőzni Báthory Anna regényében, akinek életét jóformán egyedül annak szorosan fokozott és formaságokba fuló nemi jellege uralja. Bizonytalan még Bethlen Gábor alakja is, aki annyira puha, hogy kontúrja szétíolyik. Nem tudom, hegy miért nem hagyta el a szerző Bethlen utolsó és mindenképpen érthetetlen érze’.emváltozását Annával szemben, mikor erre a regény szempontjából semmi szükség sincsen. Ez csak egy fárasztó és fölösleges ellenmondás, melyet a regény megoldatlanul hagy, viszont ennek elmaradása méiyebbé és emberibbé tette volna Bethlen alakját. Nagyon szép a szerző elgondolása Anna nagy szerelmét illetőleg s ha sexuálpatológiailag nem is, de köitőileg m.ndenesetre magyarázza és mentegeti Anna fonák és féktelen tobzódásait. * Makkai Sándor finom, költői lélek, de nem teremtő költő. Szeretettel, jósággal, színnel, tudással, megértéssel illusztrálja a történelmet, de nem mer uj múltat álmodni és teremteni. A való világ képe és a dcontológia, a kellő világ ideálja az ő lelkébne is, akárcsak a bühmi filozófiában két különálló világ, melyet a költő teremtő tüze nem tud összeolvasztani. Könyve szép, nemes, nyugtalanító olvasmnáy, mely vihar, élmény és emlék nélkül nem száguldhat lelkűnkön keresztül. Szenteleky Kornél
