Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-27 / 330. szám
1927 november 27 BÍCSMEGYEI NAPLÓ 11. oltW CUBA1 NOTESZ A tompa kés — Tüntető diákok Kérek egy kis tüzet! — Mikor a polgármester ellopja az egész ban ’ o ' Már közel hat hónapja vagyok Havanában s a vendéglőkben folyton boszszankodom, hogy a kések mindenütt életlenek. Nem is életlenek, hanem tompák. A húst inkább csak marcangolni lehet velük, mint vágni. Nem vagyok krakéler természet, nem lármáztam a pincérekkel, hanem mindig elhatároztam, hogy más vendéglőben fogok étkezni. Már a tizedik vendéglőnél tartottam, mikor nem bírtam továbbá s megkérdeztem a pincértől, hogy nincs-e köszörűs Havanában? A pincér látva, hogy marcangolom a marhasültet, súgva mondta, hogy várjak, ő rögtön hoz más kést. Elszaladt s tényleg hozott egy éles kést. Kérdem, hát miért nem lehet Havanában a vendéglőkben éles kést kapni? Furcsán nézett reám, de látva, hogy »extranjero« vagyok, röviden elmagyarázta: — Uram, itt tiltva van éles kést az asztalhoz adni, csodálom, hogy még nem tudja, itt a forró szigeten egy kis összeszólalkozás kell csak, hogy agyonszurják az embert. Itt ön sehol sem kaphat éles kést az asztalához, az állam tiltja... Törvény s talán jó is... Iszonyodva néztem az éles késre, visszaadtam, hogy vigye el s én tovább marcangoltam a marhahúst a törvény által előirt tompa késsel... # Nagy tüátetés a Pradon. Az egyetemi hallgatók tüntetnek Machado, az elnök ellen. Jövő évben lesz az elnökválasztás Cuhában, amerikai mintára nagy reklámmal s a jelenlegi elnök ismét elnök akar lenni. A diákok tüntetnek ellene, már Itöbb mint egy féléve, hogy Machado bezáratta az egyetemet, mert a hallgatók j nem machadoisták... Egyszerűen be- ! záratta az egyetemet büntetésül! A diá-| kok még bőszebbek lettek. Ordítanak,1 nem lehet sokat megérteni, csak annyit, j hogy »le vele«. A szalpiakalapokat a levegőbe dobálják s rendetlen sorokban j mennek előre. Este van, a tengerpart felől alig érezhető szellő »a brisa« teszi { elviselhetővé a tropikus nyomott levegőt. A diákok mind hangosabbak. »Nyissák ki az egyetemet!« »Tanulni akarunk!« Az ucca másik oldaláról nézem a tüntetőket, valami kavarodás lehet, felbomlik a csopc't, össze-vissza szaladgálnak, lovasrendőrök belevágtatnak a t ntetőkbe s rövid gummibotjaikkal sűrűn osztogatják az ütéseket:.. Segélykiáltások, egy pár diák a lovak alá-kerülhetett, de a rendőrök nem hagytak fel j az ütlegekkél... Lassan megtisztult az ! uí, a tüntetők elmenekültek, csak két j tüntető marad az úttesten... Többé ! már nem járhatnak az egyetemre, be- j fejezték a tanulmányaikat. Rendőrök I felemelik a két holttestet s elviszik. Kik I voltak, kerestem másnap az összes uj- j Ságban, de halálesetről nem Írtak a la- j pok. A tüntetésről is csak háromszoros j hir számolt be... Ne mtörtént semmi,! nincs miért és nincs kinek felelősnek | lenni... * -A választási harcok már most kezdődnek. Machado, az idei köztársasági elnök, továbbra is elnök akar maradni. Ez törvényellenes lenne, de ő úgy látszik ezt a törvénycikket nem ismeri, de tudja, hogy Cubában nincs lehetetlen... Egy ellenzéki újság munkatársa, ki hevesen kelt ki a kormány ellen, a napokban egy erősen átdolgozott délelőtt után jókedvűen lépett ki a szerkesztősége kapuján. Megállt, elővette a cigarettatárcáját, kivett belőle egy parafa- í végű cigarettát s rágyújtott. A kapuval! szemben valaki idegesen leste az újságírót. Pár lépésnyire tőle egy autó állt, a soííőr egykedvűen szivarozott. A történeti hűség kedvéért egy gummibotos rendőr is volt a közelben... Az ideges ember átsietett az úttesten,! odalépett a cigarettázó újságíróhoz s1 udvariasan tüzet kért. Itt Havanában ez nem szokás, mert ha nincs valakinek gyufája, az vesz és nem vár a .»potya i tiiz«-re: az újságíró meglepődve tartottal oda égő cigarettáját az idegennek. 1 Mialatt a két cigaretta összeért, az idegen előkapott a zsebéből egy kis revolvert s belelőtt az ellenzéki újságíróba... Az újságíró elterült egy jajkiáltás nélkül. Az idegen odaszaladt az autóhoz s elrobogott vad tempóban... csődület támadt, az újságírót szivén érte a golyó, meghalt. Bevitték a kapu alá és bezárták a kaput. A rendőr odajött és eloszlatta a csődületet. Ez történt délután kettőkor fényes nappal. Ezt egy cubai újságírótól hallottam, ki mutatta az újságot, mely beszámol erről. Egy kétsoros hir a halálesetről, a többi lap még a halálhírt sem hozta... Senki nem tud semmit, tehát nem történt semmi, nincs kit felelősségre vonni... * Mindig csodálkoztam, hogy Havana tele van amerikai bankokkal s cubai bankot sehol nem látok. Illetőleg láttam a cubai állami bankot, de mindig zárva s a kapuk előtt fegyveres őrök... Egyszer megkérdeztem egy cubai ismerősömtől, hogy miért van zárva a bank. bank. Erre is kaptam felvilágosítást A mostani polgármester elődje egy szép napon eltűnt Havanából. Ez még nem lett volna baj, de vele együtt tűnt el a cubai bankok pénze is. Hatalmas összegű sikkasztásokra jöttek rá. Nehéz milliókról volt szó. Természetesen dollárban. Hogy milyen jogon jutott hozzá, nem tudják, mert a bankigazgatók, kik választ adhattak volna, szintén eltűntek. A cukorpiacon történt örült veszteségekről beszéltek. A cukorkrach és a polgármester sikkasztása eltüntette a bank egész vagyonát. Állítólag Párisba mentek s nem tudnak róluk. A valóság az, hogy rengeteg kisembernek elveszett a bankban elhelyezett vagyona s a bank ma üres épület... A katonák őrzik az épületet, pedig véleményem szerint azt nehéz volna elvinni... Minden ügyletet az amerikai bankok bonyolítanak le, a cubai bankok bizonytalan, de valószínűen egész hosszú időre becsukták kapuikat ... Hiába próbálnák ismét kinyitni, nem akadna ember, aki ott belépne. Keserű tapasztalatok. Az eltűnt emberek közül a volt polgármester visszajött a szigetre, de semmi bántódása sincs. Szabadon van. senki nem törődik az üggyel, formalitásból kérdőre vonták, de ezt sem nyíltan. Jól él, az utolsó években hallatlan vagyont szerzett... Halmos György FILM-------B9-------Két filmsláger Chang — A Cas&iiova-iiira Ivan Mosjoukinnal Berlin, november hó. Amig az első hó le nem hullott, a nagy filmkölcsönzők. a jó ég tudja miféle babonából, elő nem jöttek volna egy rendesebb filmmel. Az attrakciókat tartogatták a »szezonra«, mint az régente szokásban volt, amikor még az első szép napsütéses tavaszi napon , magától értetődöieg becsukták a. mozikat és ki sam-nyitották szeptemberig. Ennek a korszaknak már régen vége, manapság nyitva tart minden mozi nyáron át is, de a fiimkölcsönzök nem veszik ezt tudomásul és májustól novemberig válogatott szemeteket engednek élvezni a szeréncsétien mozi publikumnak. A téli időjárás azonban beköszöntött, a hőmérő leszállt a fagypont alá és a jeget megtörte az Ufa-Verleich amely a vezető mozijaiban három elsőrangú filmet hozott ki. A Gloria Palast most mutatja be az új Mosjoukin-filmet, a Casanovát, óriási sikerrel. A film német-francia produkció. (Ez most uj irányzat a filmgyártásban, különböző országokhoz tartozó filmtársaságok összeállnak és közösen állíttatnak elő filmeket, hogy így — erősebben nemzetközi szereposztással — biztosítsanak fokozottabb érdeklődést több országban filmjeik iránt. Ma már egész csomó németfrancia, német-olasz, német-angol film készül, sőt van egy német-svéd-franciaangol kooperáció is. A darabot Casanova elbeszéléseiből a német Norbert Fáik irta, mig a franciák a rendezőt, E. Wolkoff-oi és a főszereplőt, Ivan Mcsjcukint adták hozzá. Mindakettő orosz, a francia film-emberek közül csak az orosz emigránsok érnek valamit a benszülött francia színészek és rendezők csodálatos antitalentumok a filmhez. Egész érthetetlen ez, ha az ember elgondolja, hogy valamikor a francia Pathé-gyár mozgónyaku kakasa kukorékolta fel a filmgyártás napját. A kozmopolita bélyeg nem ártott meg a Casanova-filmnek. A mese sablonos és nem szenved éppen ötletgazdagságban, de nincsenek benne logikátlan ostobaságok seni, — ez a negatívum sajnos, dicséretszámba megy — azonkívül bőven ad alkalmat a rendezőnek hatásos képek scenirozására. A cselekmény Velencéből indul el, ahonnan Casanova megszökik a Tizek Tanácsának börtöne elől Ausztriába. Itt egy vendégfogadóban találkozik egy herceggel, akinek az apród'a beleszeret. Az apród ugyanis egy tizenhatesztendős leány — fiuruhában. Casanova megszökteti, de a herceg csatlósai utolérik őket, Casanovát leütik és a leányt elveszik tőle. A nagy kalandor erre Oroszországba utazik egy asszony után, ott Katalin cárnő beleszeret, de Jakab dobja a cárnőt a velencei követ hitvese kedvéért. Katalin nem hagy magával kukoricázni és kiutasitatja vetélytörsnőjéí Oroszországból. Casanova piaira utažik d ‘ nőTtek Veiének he, ahol,Jíprozéj Matt' áll. El is csípik és be is csukják az ólomkamrákba. Mi az neki onnan megszökni. Éppen Carnevát van, a Szent Márk-téren hömpölyög a tömeg, — (a felvételek alatt három napra lezáratták a Márk-teret) — és jókedvű álarcosok egy lepedőt tartanak kifeszitve, azzal labdáztatnak egy szerencsétlen bajazzot. Casanova a börtön tetejéről leugrik a lepedőbe. Kereket old és a sckadalomban természetesen megtalálja szive hölgyét. Az éjszakát vele tölti egy gondolában, de reggel megpillantja véletlenül a rég elfelejtett leány-apródot, szó nélkül faképnél hagyja szive hölgyét és nyakába borul a másiknak. Szive hölgye erre vérző szívvel kirántja egy katona övéből a pisztolyt és fejbelövi a hűtlen Casanovát A hírhedt nöcsábász nem hal meg, csak börtönbe kerül és lialálraitélik, de az apród — akit Jenny Jugó játszik nagyon kedvesen — kiszabadítja Felcsempészi egy induló hajóra, de a hajóról Casanova meglát egy csinos gyümölcsárus lányt a parton, egv fejessel a vízbe és pár perc múlva már nedves csókokkal halmozza el az ifjú koíanőt. Vége. Az egész darab egy nagy szerep Mosjoukinnak. Ez az orosz, akit a legnagyobb élő filmszínésznek szeretnének kikiáltani, nagv művész, de azért meg messze van Chaplintől, Janningtól. AVegonertöl, vagy Veidtől. Legnagyobb baka hogy _ legalább is ebben a szerepben — nem szimpatikus. Minden kedvesség hiányzik belőle. A cár'futáriá-ban nem kellett kedvesnek lennie, a daliás gárdatisztből szenvedő Krisztussá kiűzött Strogoff Mihály alakját nagy színészi skálájának egyéb színeivel gazdagon kisiaürozhatta, de Casanova lényege, sikereinek és existenciájának titka valami züllött báj, amit Mcsjoukin öreg cbaplini viccekkel igyekszik sikertelenül pótolni. A mellékszereplők közt vau néhány elsőrangú, például Rudolf Klein-Rogge cárja. A film legnagyobb értéke, ami élménnyé teszi, a csodálatosan szép felvételek. A másik nagy sláger, amit az Ufa Pavillon Nollendorfplatz játszik, a Chang. Két amerikai őrnagy dzsungel-felvételei vadállatokról és az őserdő életéről. Valami kis meséje is van a filmnek. Egy bengáli család, papa, mama és két gyerek megtelepszenek a dzsungel szélén. A kis farmot a legkülönbözőbb vadállatok fenyegetik, medvétől oroszlánig, de ők hősiesen megktizdenek a veszedelmekkel. Egy napon a rizsvetés le van. taposva. Chang. így hivják indiai jassznyelven az elefántot. Vermeket ásnak és egy reggel csakugyan találnak az egyik veremben egy kölyök-elefántot. Nagy az öröm, de korai! Éjjel megjelenik ugyanis az elefáintcsemete kedves édesanyja és hogy fiát kiszabadítsa, öszszetöri az egész farmot. A család viszszamenekül a faluba, bejelentik, hogy legyen résen mindenki, mert jön a nagy Csorda. A falubeli vének kinevetik őket: a Nagy Csorda csak legenda, évtizedek óta nem láttak ezen a vidéken csapatostul elefántokat. De a Nagy Csorda már meg is jelenik. Legalább kétszáz elefánt. Egyszerűen elsöprik az egész falut. Ahol h-oszu évek virágzó munkájával valami kezdetleges- civilizációt, kényelmet, otthont teremtett az emberi szorgalom, átsétálnak az elefántok és óriási csülkeik pozdorjává hengerelnek mimdtent. A dzsungel lakói mindenüket elvesztették, de még megnyerhetnek mindent: ha foglyul ejtik a csordát. Óriási karámot építenek és ügyesen — hosszú vadászattal — beterelik oda az elefántokat, amelyeket aztán egyenkint béklyóba vernek és megszelídítenek. Ez az egész történet Felejthetetlen, mert igaz. Nem mese, hanem riport. Nincsenek kasírozott díszletek, nem színészek játszanak, hanem csakugyan az ottani emberek élik mindennapi életüket a felvevőgép előtt, amiről látszik, hogy sejtelmük sincs, micsoda. A vadállatfelvételek, meg sem lehet érteni, hogyan készültek: a kamara előtt két lépésre verekszenek tigrisek egymással, marcangolja szét az oroszlán áldozatát, vagy zuhan a párduc a gályákká! elfödött verembe. A filmnek óriási a hatása, a nézők visszafojtott lélekzettel lesik, sikerül-e a tigrisnek leráncigáini a fára menekült bensziilöttét: hiába, olyan kevés idő választ el még bennünket attól az időtől, tttnikör ä vadállatokkal való küzdelem, beletartozott rendes napi pro grammunkba, hogy minden civilizált embert is a legközelebbről érint ennek a még el nem felejtett periódusnak az ábrázolása. Diószeghy Tibor Kurtizánok tündöklése és nyomora A Városi Mozi uj műsorának sajtó b em utató j a Balsac hasonló című regényéből csak néhány motívumot kölcsönöz a «Kurtizánok tündöklése és halála» cimü film, amelyet péntek délelőtt matattak be a sajtó képviselői előtt a Városi Moziban. A Fim meséje mindvégig izgalmas és lebilincselő, felvételei szépek és tiszták, a rendezés Alfréd Noa kitűnő munkája. A filmdráma főszerepe Paul Wegener-nek, ennek a nagyszerű színésznek ad ismét kitűnő alkalmat tehetsegének érvényesítésére. Amit a szökött fegyenc szerepében csinál, az igazán wegeneri. A másik két fontos szerepben a szép Andrice La Fayette és a rokonszenves Werner Fuetterer járulnak hozzá a film sikeréhez. Kisérömüsorul egy pompás vígjáték kerül színre, amelynek főszerepét Buster Bryon, a tehetséges, kedves gysrmekszinész és — Peggy — a csodálatosan ügyes kutya játsza és hihetetlen kifsjezöképességével, szinte azt lehetne mondani, mimikáivá értteti meg mindazt, amit a film közölni akar a közönséggel. A sok állat-sztar között kétségtelenül a legjobb és vigjátékait különösen az teszi kedvessé, hogy mindig kis gyermekekkel szerepel együtt és filmjeiből szinte száműzve vannak a felnőttek. A két film hétfőtől kezdve kerül vetítésre három napon át a Városi Moziban. (-■)
