Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-27 / 330. szám

í 1S27 november 27 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal Öröm az élet, Rádión egymaga mos! Bölcs Kató élvezi az életét! Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást. Az helyette elvégzi a munkát! Egymaga, Rádión? Igen! Csakis igy mossatok: »Radiont hideg vízben felol­dani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig kifőzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehér­neműt, mint a kezeket! Vagy tán: megszépít? Rádión oxigén által fehérít! Szavaltoltan mentes chlor és egyéb ártalmas vegy­szerektől. Kíméli a ruhát! Rádió-müsük lA várét melletti atom a hnllámhossxt jelenti! Vasárnap, november 27 Zürich (588) 11: Délelőtti hangver­seny. 12.30: Déli hangverseny. 16: Dél­utáni hangverseny. 19.32: Kamarazene. 20: Bécsi sláger-est. 21: Hangverseny. Róma (45Q) 10.15: Egyházi zene. 17: Tánczene. 20.45: Fratelli Alvarez Quin­­terno »Occhi A. Lutto« c. egyfelvoná­­sos vigjátékának közvetítése. Udvari zenekari hangverseny és Arrigo Boito »Mefistofele« cimü operája I. és II. íel­­'vonásának közvetítése. Budapest (555.6) 9: Újsághírek, koz­metika. 10: Zenésmise az Egyetem­téri templomból. 11.30: Evangélikus is­tentisztelet a bécsikaputéri templomból. 12.35: Pontos időjelzés, időjárásjelen­tés. Utána:’Az Operaház tagjaiból ala­kult kamarazenekar hangversenye. 12.45: Haydn: B-dur szimfónia (Pau­kenschlag). 13.45: Qrabner Emil: »A magyar homoki gazdálkodás javítása.« 15.30: Kern Hermann: »TSli védekezés a gyümölcsfák gombabetegségei ellen.« 16: Manchen Mariska saját szerzemé­nyű gyermekdalait énekli. 16.45: Pon­tos időjelzés, időjárásjelentés. 17: Ka­marazene. 18.40: Sport- és ügetőverse­nyek eredményei. 19: A »Figaró há­zassága« előadása. 20.15: Pontos idő­jelzés. Utána: Pertis Jenő és cigány­­zenekarának hangversenye. Bécs (517.2, 577) — Graz (357.1) — Innsbruck (294.1) — Klagenfurt (272.7) (294.1) — Klagenfurt (272.7) 10.15: »Der Wiener Sängerknaben« hangver­senye. 11: A »Wiener Symphonic-or­­chester« hangversenye. 16: Délutáni hangverseny. 19: Weissgärber Mary­­kvartett kamarazene-estje. Dr. Szedő Miklós, a budapesti Operaház tagjá­nak közreműködésével. 20.05: Opera­részletek Jacques Offenbach müveiből. Prága (348.9) 10: Templomi hang­verseny. 11: Az Ondricek-kvartett hangversenye, 12: Hangverseny. 16.30; Hangverseny, 19.15: A há.’jizenekár hangversenye. 20: Zongora-, hegedühangverseny. 21: Vígjáték. 22.15; Újsághírek. 22.20: Hangverseny. Milánó (315.8) 16.30: Egyházi zene. 17: Zenekari hangverseny. 17.50: Gyer­mekkarének. 20.45: Időjárásjelentés. Utána Margherita Cambon (alt), Lo­renzo Butti (tenor) hangversenye. Berlin (483.9, 566) — KŐnlgswuster­­bausen (1250) — Stcíí'n (236.2) 9: Reg­geli hangverseny. 11.30: Délelőtti hang­verseny. Jazz-band. 16.30: Szórakozta­tó zene. 19.05: A misztikus világából. 20.30: Tarka-est. 22.30: Tánczenc. 20.50: Stettin: Részletek vigoperákból. Breslau (322.6) — Gleiwitz (250) 12: Hangverseny közvetítése Giciwi ízből. 16: Gyermekdélután. 16.40—17.10: W. Kódi, Arnold' Halm müveiből olvas fel. 17.40—18.20: A. Ehrcnstcin szerzői est­­' Hangverseny. 1 Emlék-est J. v. Eichendorff emlékére. Leipzig (365.8) — Dresden (275.2) 12: Hangverseny. 19.30: Németország szellemi feladatai a XIX. század végén s a XX. század elején. 20.15: »Fatme«, vigopera két felvonásban. Flotow. 23.30: Tánczene. REGÉNY LÁNGNYELV IRTA: SAX ROHMER (27) — Reméljük a legjobbat! — Ezenkívül van még valami, amiről önnek tud­ni kell. A Mason-garázstól, amellyel Harley állandó összeköttetésben van, megtudtam, hogy Harley teg­nap egy versenykocsit bérelt. Ezen az autón este hét óra felé Pali-Mail felől a Trafalgar Square irányá­ban hajtatott. —■ Egyedül? — Sajnos igen. — A telefon csilingelt. — igen, igen én vagyok! — kiáltotta Innes. Wessex a titkár intésére füléhez vette a másik hallgatót. Rectornak, Har’ey egyik munkatársának a üatigja hallatszott a készülékből. — A Victoria-pályaudvarról beszélek. Innes ur! — Rendben van! Tovább! — Egy különös megjelenésű nő kereste fel ma este Brinn urat a lakásán. Azt hiszem keleti nő le­hetett. Autótaxin jött és a soffőrtől megtudtam, hogy a Victoria-pályaudvarnál szállt fel kocsijára. Kis idő múlva, néhány másodperccel később, hogy Sto­kes rendőrőrmester bement a házba, ez a nő sietve és meglehetős izgatottan kijött és visszahajtatott a Victoria-pályaudvarra. — Es azután? — Sajnos sokkal többet nem tudok ennél. Követtem a hö’gyet egy _ másik autón, azonban annak ellenére, hogy ebben az időpontban nem hagyta el vonat a pá­lyaudvart, mégis elvesztettem a nyomát. Fel kell téte­leznem, hogy vagy a Brighton-perrónra ment, vagy a pályaudvarnak valamelyik másik részébe, ahol talán várták. — Jól van, Rector! Foglalja el újból a helyét az amerikai háza előtt és maradjon velem állandó össze­köttetésben! Innes letette a telefon hallgatót. — Megértette Wessex? Stokes a helyes nyomon járt, azonban durva hibát követett el. Megjelenése arra bírta a nőt, hogy eltűnjön. — Ezt ő maga is mondta nekem. A nő Stokes ér­kezésének percében egy másik ajtón keresztül szökött meg. Ha Stokes együtt dolgozott volna Rectorral, ak­kor most sokkal tisztábban látnok a helyzetet. — Most már hiába sopánkodunk megtörtént dol­gok miatt! Innes sokatmondó pillantást vetett a rendőrbiztos­­ra és más témára tért át. — Abingdon kisasszony szinte minden órában ér­deklődik telefonon. Wessex bólintott. — Nős ember vagyok, még hozzá boldog házas. De ha látta volna annak a lánynak a tekintetét, amikor megmondtam neki. hogy Harley eltűnt, akkor maga is irigyelte volna a detektívet! — Igen. Nemrég ismerik egymást, de ugy látszik, hogy a lány többet törődik Harleyval, mintha már régi szerelmesek leimének. — Solisem hittem volna, hogy ilyen megrögzött agglegény, mint Harley, megváltoztathatja az állás­pontját. Mindenesetre azonban jó tudni, hogy ő is csak ugyanolyan ember, mint mi mindnyájan. A rendőrbiztos homlokát újból gond árnyékolta. — Egyébként nem értem, hogy a garázs miért nem közölte velünk hamarább a versenykocsira vonat­kozó fontos adatokat. — Miért? Hiszen hozzászoktak, hogy Harley időn­­kint nagyobb utakra ment. # Amikor Nicol Brinn elhagyta a házat, az egyik ablakból rekedt kiáltásokat hallott: — Rendőrség! Segitség! Rendőr! Stokes őrmester tombolt a balkonon. Mégis hosz­szabb időt vett igénybe, amig sikerült neki egy posz­­toló rendőr figyelmét felhivni, aki aztán — ismét hosz­­szabb idő elmúltával — kiszabadította kényelmetlen helyzetéből. Nicol Brinn nem sictet túlságosan. Kezét világos felöltőjének zsebébe dugva, sétapálcájával a hóna alatt ugy ment végig a Riccadillyn 'mint egy ráérő sétáló. Bár belseje teljesen fel volt dúlva, külsőleg nyugodt maradt. Pont kilenc órakor nyugodtan és rcnditkeíítlemiS egy autóhoz lépett, amely a Cavalry-klub előtt vára-’ kozott. — Lángnyelv! — igazolta magát halkan. Az induskülsejü sofför kinyitotta a kocsi ajtaját.. Amikor Brinn hátradőlt az ülésen, becsukódott az ajtói és sötétség vette körül. — Oh! — dörmögte. — Ezt előre tudhattam volna! Az autó valamennyi ablaka el volt függönyezve, vagy inkább, mint felületes vizsgálat után látta, alumí­nium redők borították az ablaküveget. A sűrű redőnyö­ket nem lehetett felhúzni. Amikor aztán néhány másod­perccel később a kocsi megindult, egy lámpa gyűlt ki. Most látta csak az amerikai, hogy e’öíte egy kis aso-i tálkán néhány folyóirat fekszik egy doboz egyiptomi cigaretta melleit. Megvizsgálta a kocsi mindkét ajtaját, de elég jól ismerte azt a társaságot, amellyel szembeni'!t. sem­hogy hanyagságot tételezett volna fel róluk. Ugy lát­szott, hogy lehetetlen lesz megállapítani, hogy hová viszik. Lehet, hogy az autó egyenesen a cél felé tar­tott, de az sem volt kizárva, hogy előbb kerülőt csinált vele. . Hosszú utazás után az autó megállt. Nicol Brian előtt kinyílt a kocsi ajtaja és amikor kiszállt, egy sötét park homályos körvonalait látta maga előtt. Magas hindu fogadta és udvariasan bevezette egy épületbe. A szoba, amelybe jutott, valami keleti templomhoz ha­sonlított. A titkos szekta tagjai már együtt voltak és várták. Ormuz khán trónszerü nagy karosszékben fog­lalt helyet, körülötte indusok és néhány angol állt mirz­­tiktisan. Alig vetettek ügyet a belépő amerikaira. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents